Tegnapi
Azazhogy nekem még ma van, de a a naptár és a gép már holnapot mutat, mert éjfél elmúlt. Szóval kimaradt egy nap a lista szerint. De ezzel úgy van az ember, hogy amíg le nem fekszik, addig mind ma van…
Nemrégiben írtam arról, hogy leégett - mert felgyújtották - az indián múzeumfalu. Pedig olyan szép, békés hely volt. Még így utólag is jólesik elnézni. És benne magam… Szinte hallom a csendet, a koratavaszi erdő hangjait, a kerítés karóinak ritmusa megnyugtat, elmélkedésre késztet. Ballagok.
Itt van még egy saját kézűleg készített kép a leégett hosszúházról:
És mert ez egy ilyen képes nap, itt vannak az elmúlt napokhoz kapcsolódó autósképek is.
1. Ez még április elején, amikor nem sikerült kiásni a hóból. A látvány az emeleti ablakból - mellesleg épp erről a helyről vitték el…
2. Megtalálták… (a sok baj alul van és belül)
3. Ezt fizette máig (azaz hétfőig) a biztosító. Azért csak máig, mert spórolnak a gazok!
Fejlemény autósügyben nem sok van. Most a csekkre várok, amit a biztosító küld - ha igaz. Holnapra (mára? - keddre) ígérték. Aztán ha azt berakom a számlámra, akkor én is írhatok csekket az „új” autóra. Állítólag már le van vizsgáztatva, rendbe rakva, csupán arra várnak, hogy kifizessem.
Ha minden meglesz, akkor aztán belelendülünk az életbe.
De mindenről a maga idején - tanított nagyanyám.
Szólj hozzá!