Moshublog-HU

Válaszoltak az április 6-i Nyomulás a ketrecben c. bejegyzésemre - a Teraszon. Fel is hívták rá a figyelmem, nehogy ne vegyem észre. Bevallom, nem értem, azt még inkább nem, miért vagyok összemosva egy másik felidézett írással - de mindegy. Talán nem is kell értenem. Igaz, nem is nagyon erőlködtem. A két lényegi kérdésemre úgysem akar […]

Bár most az orthodox. Legutóbb azzal hagytam abba, hogy gyűlnek az adósságok. A nagyok. S közben, persze, észrevétlenül a kisebbek is. Hogy pl. kellene válaszolni az előző bejegyzés kommentárjaira, főleg Spenótnak és Pompérynak, hogy (talán?) kellene egyszer mesélnem egy kicsit a misszionárkodásról és ilyesmik. És bár utánanéztem ennek a húsvét-számításnak: olyan bonyolult, hogy reménytelen megérteni…
Általában […]

A Gergely-naptár szerint ünnepelőknek kelllemes húsvétot.
A napokban itt a média (de gondolom, máshol is) ontotta a húsvéti tárgyú írásokat, filmeket, műsorokat. Persze, mindenki azt hallja ki magának ezekből, ami a szívéhez közelebb áll. Vagy aminek a hiányát jobban érzi, mint mások.

Közben elgondolkoztam azon, milyen furcsa, hogy ezt az ünnepet a kereszténység olyan „össze-vissza” ünnepli. Nemcsak […]

Tegnap a költészet napja volt.
Ha elfelejtettem volna, a postaládába érkező küldemények eszembe juttatták. Egyik azt kérdezi, mennyit költöttem a költészet napján. Ez jó, ebben legalább van csavar. Tulajdonképpen semennyit. Nem mozdultam ki a házból: lerobbant az autó önindítója, amikor két nappal korábban megpróbáltam kikászálódni az elmúlt hétvégi hóvihar buckáiból. Akkor rettenetes ónoseső-hó kombináció ereszkedett ránk […]

1. Szinte éjjal-nappal a Café „újruháját” babrálgatom. Nagyon remélem, hogy mielőbb kilépünk vele nyilvánosan is a hálóra. A szemem már egyenesen követeli, hogy legyen vége már! Bár azután ezt a blogot kellene rendes formába önteni…
2. Előző (ketreces) bejegyzésemre reagált Onagy a Teraszban (teraszon?). Pedig nem is neki szólt. Illetve nekik, teraszosoknak, csak egy kicsit. De […]

(Siegfried Neuenhausen
szobra)

Nemrégiben ideszólt Onagy, hogy majd indul az erdélyi írók a Teraszon, és hogy oda kell figyelni, mert „lesz ott hömpölygés”…
Na, figyelek. Hömpölygés az van rendesen. Szerencsémre, irodalom kevés. Akkor már régen nem olvasnám. De nagy a nyomulás publicisztikában, gonoszkodásban, odamondogatásban. És néha még egészen okos gondolatok is felkerülnek.

Ahogy kiveszem, ez lenne az ifjúság - […]