Közös megegyezéssel - valamint sine ira et studio - megválok a Café (régebben Café Stockholm-Toronto) szerkesztőségétől. Magyarán: semmiféle tartalmi vonatkozás nem tartozik rám, nem is írok, nem is szerkesztek. Szükség esetén műszki támogatást nyújtok, és természetesen továbbra is helyet biztosítok a „lapnak” a transycan-domainen. (Amíg csak GT, a szerkesztő, másként nem dönt…)
A Café website tehát […]
Újra és újra rámtör a jó két héttel ezelőtt megfogalmazódott gondolat ezekről az internetes nyomulásokról. Beleértve és elsősorban a magaméról, persze. Amikor majd egy éve felfedeztem magamnak ezt a bloggolós műfajt, akkor érdekesnek tűnt. Egészen pontosan: a megfelelő szoftver(ek) felfedezése és installálása történt akkor. Merthogy többet is kipróbáltam. A műfajt már ismertem. Evvel kapcsolatban itt […]
Nem jó megöregedni. Ez arról jutott eszembe a minap - épp Kanada nemzeti ünnepén -, hogy az általam strázsált hotel előtt egyszercsak kisebb csoportosulás támadt: jótét lelkek próbáltak segíteni egy kedves, fehérhajú nénin, aki nem tudta, hogy ő kicsoda és hol lakik. Nem, nem afféle „bum” - utcai csavargó kinézete volt. Szépen, mondhatnám, ünnepien fel […]
Általában nem használok magyarított szoftvereket. (Bár e kijelentésnek ellentmondani látszik minapi dicsekvésem, miszerint én magam is elkövettem ilyesmit, azért ez még tény. Annak a bizonyos szoftvernek csak azért készítettem el a magyar változatát, hogy az angolul nem tudó [cafés] munkatársak is elboldoguljanak. És akkor már inkább én, semmint egy idióta!) Sokan ezt valamiféle nyugatos pökhendiségnek […]
No, ilyen az, mikor az ember fontos dolgokat vet fel: rögtön megmozdulnak a jóemberek: kommentálnak, sőt, Onagy még megoldást is kínál a félpárzokni problematikára. A lényege itt látható a mellékelt ábrán, és az általa megadott utasítás így hangzik:
Ha v.ki engem kérdez: L. képmelléklet. Ki van találva.
A technika a következőképpen működik: az ember leveszi a […]