Moshublog-HU

A blogger prédikál - 2008. március 30. A Winnipegi Károli Gáspár Magyar Református Egyház szószékén - (photo ©Moshu/Tanja)

Mindenki szokta idézni ezt az Isten útjai kifürkészhetetlenek¹… kezdetű „bölcsességet”. Az elmúlt vasárnapi kalandom után bizony mondom, én is kezdhetem ezzel a mai bejegyzést. Prédikáltam a winnipegi magyar református templomban (hivatalos nevén a Winnipegi Károli Gáspár Magyar Református Egyház).

Mert tényleg kanyargós az út, amíg a bloggoló eljut oda, hogy ebben a távoli, Isten háta mögötti helyen felálljon a szószékre!

Abban elvileg nincs semmi meglepő, hogy jó protestáns hagyományok szerint bárki felállhat és prédikálhat a gyülekezetben (csupán a sákrámentumokat nem adhatja ki, ha nem felszentelt lelkész), és az itteni szabályok általában jóval liberálisabbak. De ha visszagondolok dióhéjban a „kanyargásokra”, akkor azt már érdemes lejegyezni. Mert, ugye, ott kezdődik, hogy kap az ember zsenge korától kezdve egy jóféle ateista agymosást a kommunista Románia iskoláiban — ámbátor ez nem volt ennyire egyszerű, mert a családi legendárium szerint az örmény katolikus apai nagyanyám első osztályos korom táján próbált felkészíteni a szerinte hamarosan megtörténő első áldozásomra. (Csak zárójelben: néhai atyám róm.kat. volt, mivel születésekor nem volt a közelben örmény templom, anyám viszont ref.; és az a bölcs családi döntés született, hogy a fiúk az apjuk, a lányok meg az anyjuk vallását fogják követni, ám ennek ellenére a húgomat is a kolozsvári Szent Mihály-templomban keresztelték a főtéren, halványan emlékszem is erre, de aztán később konfirmált a kisiklódi református templomban, velem viszont az történt, hogy:) Olvasd tovább »

Elkezdtem felrakni néhány linket (lásd jobbra lent, a menü oszlopban). A gyűjtemény majd tovább fog gyarapodni.

Fontos: a Blogtársak vagy Jóemberek csoportban lenni semmiféle diszkriminálást nem jelent! Csupán számomra fontos technikai megkülönböztetés: blog-jellegű webes publikáció avagy klasszikus (statikus jellegű) weboldal. Amúgy, aki odakerül(t) mind „jóemberem”… Valahonnan a múltamból kötődnek mai napig a magyarul tárolt emlékeimhez. Többnyire személyes ismerőseim, barátaim, volt kollégáim meg effélék.

Néha még olvasom is őket. Néha ők is engem.

Kedves ismerős reklamált, hogy bármennyire is szeretne, nem tud hozzászólni itt a bejegyzésekhez, mert a szisztéma „nem engedi”. Ezért emailben üzent.

Ez nem volt összefüggésben azzal, hogy nemrégiben volt egy kb. félnapnyi malőr, mivel a host cég (ahol ez a domain és vele a jelen blog lakik) mindenféle „upgrade”-eket hajtott végre a szerveren, azaz a legújabb Apache, PHP és MySQL verziókat telepítette. Egyéb blogjaimon volt egy kis fennakadás — de főleg elavult pluginok miatt. (A pluginok afféle kis program kiegészítések a WordPress blogmotorhoz: módosítják az alapfunkciókat, vagy újabb lehetőségekkel bővítik a WP alapképességeit.) Most már azokon is működik minden.

Némi kérdezősködés után ismerősöm elküldte a szó szerinti hibaüzenetet. Ez áll benne:
Olvasd tovább »

Sok webes bizbasszal úgy vagyok, hogy egy pillanatig fellelkesülök tőle, aztán a kezdeti láz elmúlik, és hosszú hetekig, akár hónapokig rá se nézek. Nagyjából ez a sors vár az iwiw-re való meghívásom és bejelentkezésem utáni akciókra is. Tudom, hogy sok régi iskolatársam, barátom, haverem ott van, de bogarászni a sokezer profilt meg keresgélni ismert nevek után — macera. Nem tudom, hogy lesz-e valaha is sokszáz „ismerősöm” bejelölve, mert ahhoz, vélhetően, nekem is aktívabbnak kellene lenni. De nem vagyok…

Hanem aztán ma reggel ébredés utáni emilcsekk idején ott volt, hogy egy régi iskolatárs a 11-esből, D. Sándor felfedezett ismerősként, és én lettem az 500-ik ismerőse (ígért ennek okáért egy pezsgőt, ha majd találkozunk!). Szép nyugodalmas reggel, asszony tegnap elrepült Hamiltonba, környékbéli barátnékkal kikapcsolódni, ami abból áll, hogy hárman-négyen egyszerre beszélnek qrva gyorsan szerb-horvát-bosnyákul¹, és állítólag mind értik egymást, és ebben én úgy sem lehetnék partner mert az én ezirányú nyelvudományomat avval szokom bevezetni, hogy ako govoriš polako, rozumijem… malo², szóval, én itthon nyugiba nézegetem eme pezsgőt ígérő Sándornak az ismerőseit, és akkor egy ismerősnek tűnő név alatt ott áll, hogy város: Dés.

Namost, akik ismernek, azok tudják, hogy annak idején frissen diplomázva én ebbe a városba kerültem orosz-magyar tanárnak, és még mielőtt rájöttem volna, hogy mi is az a tanárkodás, a nyakamba varrtak egy osztályfőnök nélkül maradt hatodik osztályt, a hat cét, ha már úgyis itt vagy alapon, meg hogy más osztálytalan magyar tanerő épp nem akadt. Igazság az, ez a „nyakamba varrtak” egy kicsit hülyén hangzik így utólag, mivel én napok alatt beleszerettem ebbe az osztályba (vagy a magam fontosságába, ki tudja azt mán…). Aztán végigvittem őket nyolcadik végéig mint oszi. Az oszi maradtam mai napig nekik.

Nyóccé - 1978. június 15 tanévzáró kép - (photo ©Ismeretlen)

Innen kezdve megcsapott a múlt szele, és gyorsan elkezdtem nézegetni, van-e ott még valaki a „nyolcadikcéből” (a ballagásuk napján, este a bulin, amire meghívtak, kellő mennyiségű alkohol után a szoba közepén elkiabáltam magam mint egy Fülig Jimmy, hogy ’szervusz nyolcadik cé osztály’, és ők aztán visszategezték a királyt³. Tavaly elhoztam egy nagy halom régi fényképet Európából, köztük ezt is itt, ami a hátára írt dátum szerint 1978 június 15-én az évzáró idején készült (egerésszél a képre, hogy lássad élvezhető méretben). Huszonnégyen alá is írták a huszonhétből. Nézegetem a képet, és nem lehet ezt komolyan megállni. Ott bambulok középen, voltam is vagy huszonhatésfél éves, ők meg akkortájt mind „tanárbácsinak” szólítottak a helybéli szokás szerint, pedig most így belegondolva kb. 12 évvel voltak csak fiatalabbak nálam, most meg ha én 57 felé ballagok, akkor ők ott a 45-ik születésnap táján… Tavaly rendeztek egy találkozót, erőst hívtak rá, de nem tudtam elmenni, utána aztán L. Péter küldözgetett fényképeket, hogy aszongya teszt: kit ismersz fel? Elég jól vizsgáztam, azt mondta. Olvasd tovább »

Olyan ez az IWIW név, hogy rögvest gyerekkorom „madárnyelve” jut eszembe: a trükk az volt, hogy egy tetszőleges kezdő mássalhangzóval megismételjük a szótagot, pl. Hopogy vapagy? — a hogy vagy helyett.
Szóval, a minap egy kedves régi jóemberem meghívott erre az iwiw oldalra. (Az igazság az, hogy korábban, valamikor októberben kaptam már egy meghívót, de addig-addig halogattam a bejelentkezés maceráját, hogy időközben lejárt.

Na, most aztán végigmentem a macerán. Nem volt egyszerű, elég szarul néz ki a regisztrációs oldal: a lábléc (footer) takarja a kitöltendő mezőket, akár Firefoxban, akár Internet Exploderben nézed. Időnként meg egyszerűen nem hajlandó működni. Első nap a kereső soha nem talált semmit és senkit. Másnapra aztán megemberelte magát a gépezet (<== milyen hülye szókapcsolat!), és kezdtem felfedezni ismerősöket.

Ez az ismerősvadászat szórakoztató. Természetesen, a legizgalmasabb darab mindig azt írja ki, hogy HIBA.
Erre próbálok kattintgatni:

6.3 Mi az a legrövidebb út?

Egy még ismeretlen személy adatlapján a legrövidebb út funkcióval tudod megnézni, hogy milyen ismerőseiden keresztül, és hány lépésből ismerheted.

Ha valaki már ismerősöd, értelemszerűen ez a funkció érvényét veszti, hiszen elsőfokú kapcsolat áll fent közted és az ismerősöd között. Így ismerősök adatlapján ez a funkció már nem szerepel.

Rögtön tudtam, hogy erről mi ugrik be, Olvasd tovább »

Az itt használt WordPress blogmotor fejlesztői többnyire angol anyanyelvűek, ennek okán sok olyan apróság akad a kódban, ami a magyar nyelvű blogokban otrombán néz ki. Például, van a kódban egy filter, ami a szerkesztő-ablakba bevitt egyenes idézőjelet ["] egy-egy szó körül átalakítja ún. göndör (curly) idézőjelekké — az angol tipográfiai hagyományok szerint, azaz idézet elején felfelé kacskaringózik [“], míg szó végén lefelé (mint a miénk). Más szavakkal, a tipográfiailag helyes magyar idézőjel úgy néz ki, hogy idézet kezdete két 9-es alul, idézet zárva - két 9-es felül. Evvel szemben az angol felül 6-osokkal nyitja, és felül 9-esekkel zárja az idézést.

Általában a nyelvek tipográfiai hagyományai eltérőek, még ha csak apró finomságokban is… Pl. a német idézőjel igen hasonló a miénkhez, ugyanúgy 9-essel nyit alul, és felül zár, de 6-ossal.

Tehát adva van a probléma, hogy ezt írom a szerkesztőbe:
"idézett szöveg" — amiből a WP ezt csinálja: “idézett szöveg”
ezzel szemben a helyes megoldás az lenne, ha az idézet így nézne ki magyar szövegben:
„idézett szöveg” Olvasd tovább »

Elmúlt időszak rövid összefoglalása:
- hosszas betegség után elhunyt az asszony édesanyja (mondhatnám akár, hogy „anyósom”, ámbár ez soha nem volt hivatalosítva)
- ebből kifolyólag volt rohanás, stressz és mindenféle egyéb bajok
- itthon közben rég megrendelt lakásfelújítási szakik dúlták szét a házat: konyhabútor részbeni cseréje és az alagsori padlószőnyeg lecserélése
- mivel az én gépem az alagsorban (basement) szok lakni, és onnan minden bútort ki kellett üríteni, azóta sincs semmi a helyén
- a hetek óta tervezett autócsere megesett a tegnap (ment: Nissan Pathfinder; jött: Subaru Outback)

És most átmenetileg megváltoztatom a blog kinézetét. Van olyan lehetőség, hogy egy régi cikket kiemel az ember az archívumból, és csak az alatt mutatkozik a legfrissebb. No, most ezt fogom tenni. Ezen a napon…

Manitoba-tó - A Riding Mountain természetvédelmi parkból útban hazafelé pihenő a tó partján - (photo ©Moshu)

Van valahol a neten fotógalériám is, de az csak afféle családi képmegosztás céljából készült. Azt nem igazán akarom, szeretném a blogommal összekötni. Viszont, alkalomszerűen szoktam képeket applikálni a bejegyzésekhez. És amióta vettem egy aránylag elfogadható minőségű kamerát, azóta még inkább ott mocorog a szándék, hogy ’képesítsük’ a blogjátékot. Tudom, hogy a WP-ben eleve benne van a képfelrakás meg mindeféle, és kismillió plugin is született megkönnyítendő a kép beillesztést. Namármost ezekkel az a baj, hogy

• ha csak kis képet rakok be, semmi nem látszik
• ha a kis képet linkké varázsolom, akkor a nagy kép csupasz fehér oldalon jelenik meg, és onnan megint vissza kell kattogni ide
• az eddig talált „lájtboxos” megoldások nem tetszenek: lassúk, macerásak

Na, akkor mi legyen? Hol van egy egyszerű, sima megoldás? Olvasd tovább »