Bár minimális volt a visszajelzés a CC-vel kapcsolatos minapi bejegyzésemre, sőt a Fórumban se verik le egymást a hozzászólók, azért én tovább folytattam a kutakodást és elmélkedést. Találtam magyar oldalakon CC-emblémát, ismertetőket magyarul is, továbbá a témához kapcsolódó érdekes cikkeket. Az elmélkedésről majd a maga idejében, most itt csak a web-böngészés eredményeiről számolok be.
Figyelmeztetés! Ez egy hosszú bejegyzés, csak akkor kattints a tovább-ra, ha van időd és tényleg érdekel.
Olvasd tovább »
Valahányszor a Káféhoz kell mennem, hogy valami technikai igazítást megejtsek, vagy csak ellenőrizendő, nincs-e valami gixer, mindig szemembe ötlik a még mindig címlapon futó mit olvasol éppen körkérdés. És ilyenkor mindig azon kapom magam, hogy „aktualizálni” akarnám a több héttel ezelőtt - magánlevélként! - elküldött válaszom, de valahogy nem lenne fair, ha én mint webmester állandóan átírnám a válaszom, mert tehetem…
Inkább most ide írom, amolyan igazi blog gyanánt. Mármint hogy mit olvasok éppen. Ti. eredetileg a blog nem on-line napló volt, hanem a hálón való szörfölés közben feltalált weboldalok gyűjteménye és rövid kommentálása.
Nos, jártam egy állítólag vallással foglalkozó (vallási?) oldalon, de az olyan hülyeség, hogy inkább nem népszerűsítem. Volt viszont rajta egy lista a magyarországi bejegyzett és nem bejegyzett egyházakról, amit állítólag a VIK - Vallási Információs Központ oldaláról idéztek. Nos, a VIK a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének az internetes adatbázisa. Legalább is ezt mondja magáról.
Olvasd tovább »
Legalább egy évvel ezelőtt rábukkantam a Creative Commons (CC) nevű, 2002 végén indult web-projekt oldalára, és bár erősen tetszett az ötlet, lustaság, időhiány s minden egyéb okán soha nem szántam el magam az akkor felmerült ötlet kivitelezésére.
Röviden a CC lényege: a nyílt forráskódú (opensource) szoftverekhez hasonlóan tegyük a weboldalunkon található tartalmat is közös kinccsé. Azaz a weblapok alján gyakorta látható, olykor meglehetősen fellengzős Copyright (C vagy ©) jel helyett tegyük ki a CC hivatkozást.
Olvasd tovább »
Ilyen azért nem minden nap esik meg az emberrel - úgyhogy illik hírül adni. Tehát a történés az, hogy ma életemben először mondhattam el: reggel, amikor kimentem, mínusz 40, azaz negyven fokot mutatott a hőmérő, amit a „lengedező” szél okán az emberi test bőre mínusz 52-nek érzékel!!! Mint már annyiszor elmondtam, ez utóbbi adatot errefelé mindig hírül adják, mert az ember orra-füle-keze-lába-stb. lefagyásának sebessége ez utóbbi értéktől függ. Pl. az okos tanítások szerint mínusz 40-49 fok között kb. 10 perc alatt lehet lefagyni, ám 50 fölött már két perc is elég. Nem is sokat sétafikáltam hát ebben az időben, inkább csak azért léptem ki, hogy elmondhassam - ez is megtörtént.
Amúgy kora délutánra már szinte felmelegedtünk: mínusz 32, illetve 44 a jelenlegi állapot.
Hétvégére már-már tavaszias időjárást jósolnak: mínusz 19 fokos „hőhullámra” számíthatunk…
Körülnéztem a prérin: Winnipeg és környékén barangoltam. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam hideg téli estéken. Úgy kell elképzelni, hogy van a „közepén” a város, aztán körülötte a végtelenül elterülő préri (ami azért nem olyan lapos, mint az alföld, „hullámzik” egy kicsit), amit - mint egy számtanfüzet lapját - apró kockákra vág fel az úthálózat. A kockákban pedig farmok. Jó messze élnek a következő szomszédtól. Ahol véletlenül egybeépül tíz ház - az már város (town).
Winnipeg kb. 700-800 ezer lakos. Valaha ez volt a végállomás: a hajóval érkező bevándorlókat a keleti parton vonatra ültették, idáig elpöfögtek, majd itt kiosztották nekik a feltörésre váró szűzföldet (homestead)… és mentek új életet kezdeni a nagy semmibe. Aztán megteremtették a világ gabona ellátását. Ma ezzel annyit keresnek, hogy az éhenhalás küszöbén járnak a farmerjeink. Egyre többen adják fel.
Winnipegi legek:
- legtöbb egy főre eső kocsma/vendéglő Észak-Amerikában
- (az északi területeket leszámítva) leghidegebb, legszelesebb…
- új kezdeményezés: építeni 10 000 hóembert a mostani tél folyamán, és bekerülni a rekordok könyvébe
- nyáron a legtöbb szúnyog
- viszont: második hely az egy évre eső napsütéses napok számát tekintve
U.I. Jövő héten indulok Európába. Vélhetően ennyit se fogok írni ide. Viszont találkozni fogok néhány régi és új ismerőssel.
Az alanti műholdképen középen a fekete pont - Winnipeg. Jószeműek láthatják a körülötte szövődő kockarácsot. Balszélen és középen fent a nagy fehér folt: a befagyott Manitoba és Winnipeg tavak. A jobbszélen feltűnő fekete foltok - az ún. kanadai pajzs nyugati nyúlványai, a nyugat-ontariói őserdőkkel borítva.
Gondoltam, megkönnyítem azok dolgát, akik olykor idekattintanak, de nem találnak újabb bejegyzést. Mostantól fel lehet iratkozni (itt jobboldalt) arra a „hírlevélre”, ami semmi mást nem jelez majd, csupán azt, hogy új jegyzet került fel ide.
További hír, hogy eladtam a nyáron vásárolt öregautót.
Még hír, hogy Székely Dénes Káfébeli ajánlására felfedeztem a Wikipédiát. Érdekes kezdemény… és elkapott a hév, itt-ott belebeszéltem :)
Váratlanul üzent a régi iskolám. Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy Ady, mert akkor én izennék…
A régi iskolámat - Kolozsváron - ma Báthory Líceumnak hívják, viszont az én időmben az akkor szokásos számozással egyszerűen a „tizenegyes” volt, azaz a 11. sz. Líc. Annyi neve volt az évszázadok folyamán, hogy ember legyen, aki mind tudja őket: jezsuiták, piaristák és még ki tudja miféle -isták okítottak benne, de mindig jó iskolának számított.
Alapvetően három nagy hagyományú középiskola volt a városban: a refek, az uniterek és a miénk. A hatvanas években a hivatalos nevük: Ady-ªincai, Brassai, 11-es.
[Román iskolába járt ismerősöm mesélte annak idején, hogy amikor román irodalomtörténeti órán először beszéltek nekik az ún. „erdélyi iskola” triászáról - Samuil Micu-Klein, Petru Maior és Gheorghe Şincai -, az egyik nebuló csodálkozva felkiáltott: ez utóbbit nem Ady-Şincai-nak hívják…? Dehogynem, és Victor Babeşt - Babeş-Bolyainak, mondom én.]
Itt a levél, amit kaptam:
Olvasd tovább »
Na, az előbb azzal szórakoztam, hogy megnéztem, milyen oldalakról érkeznek ide látogatók. A számlálóknak ti. van egy olyan adottságuk is, hogy jelzik, mely weboldalak „referáltak” ide olvasókat (referrals). Azt tudtam, hogy néhány helyen szerepel link, ami idevezet, de az sose jutott eszembe, hogy keresőgépek eredményeire kattintva is idetalálnak emberek. Pedig én magam is így mászkálok a legtöbbet a hálón…
Hanem a fenti kutakodásomnak az volt az érdekessége, hogy azt is megmondja, milyen szavakra keresve jutott ide a sok boldogtalan, aki vélhetően valamilyen hasznos, objektív információra vágyott. Nos, íme a legutóbbi napok „termése” - ezeket gépelték be a keresőkbe:
lengyel lányok
szavárd
noam chomsky
Az Északi-sarkról
cigaretta árak
fejtörő
„ajándékcsekk”
leiter fordítások
hangosbeszélő
Kanadai indiánok
Kéztörlő
himnusz
lopott autó
agybaj
eu-s poló
Zone Alarm
pina