A forrókása kerülete

Halaszhatatlan mondanivalóm van a halogatott (magán)területfoglalásommal kapcsolatosan. Jelentem, a technikai gondjaim (vagyis inkább: értetlenkedéseim) feloldódtak - de ez a halogatósdi, amivel estéről estére elnapolom a bejegyzetelgetést, még nem. Nap mint nap ilyenkor, mikor már a napi(sajtós)hajsza mögöttem, s 22 óra is átlépetett, tehát jó nyugodtan - s kivált(ság)képp: olcsón - felcsatlakozhatnék a hálóra, hullafáradatot okolva inkább ágyba hullok, holnapi (újranapolt) viszontlátásig. S mind így.
Ez az ön-csaklizott csatlakozatlanság csalatkozatot okoz. Frusztrálódom. Az alapvetően ilyesszerű szavuraság végett kért magánterületem kiszakít szeletnyit ugyan a virtuáliából, de lám, nem vagyok elég virilens, hogy magamévá is tegyem. Gatyázok. Vacilla trilla.
S most már lassan attól is rettegek, hogy nehogy holmi megterhelő restanciává kérgesedjék a "nomajdholnap"...

Most itt ülök, de csakis azért, mert könnyíteni akarok e szorong(atott)ságon. Azon tusakodok, hogy végtére is amennyiben a székely kisvárosi tökölést kellene itt napi adagokban kiteregetnem (a hálóra), akkor az önismétlés, sze nap mint nap ebbol kaszálom a flekkdíjakat (s még a végén a munkaadó világlap is béperelne a kopirájtért). Osztán meg ha magán-kiterítkezésre vetemednék, az meg nem is biztos, hogy nyilvános ügy (már amennyiben megtörténhet ilyen egy magánterületen:). Hát akkor meg mivel okozhatnék élvezetet az idetévedő nagyérdeműnek? hogy közben azér' én is élvezzek...

Nos, egyelőre tervbe vettem, hogy a képesítés-t (l. linket menüben) feltöltögetem sorra kommentált szilveszteri fotókkal. Sőt, ez több is már, mint terv: a kis hüvejkujjkörömfeketényi (thumbnail) képeket már kézhez, a webmaczai okítást észhez vettem. Úgyhogy - amennyiben netán mégsem kellene utaznom e hétvégen - közelebbről oda téríteném (el) a magánterületemre tévedők figyelmét... no de ezt majd, amint időszerűbb lesz, egy újabb bejegyzésben majd bejelzem) - míg én itten ni, egyenesbe jövök a magam (ál)dilemmájával: magánírni, vagy nemírni?

***
Eme blog dizájnere, ki blogopédus, saját oldalán társadalmi léthelyzeteket ötvöz magánsodrású életképekkel, meglátásait velős, diszkrét eleganciával kinyilatkoztatott tőmondatokban rántja össze "napibajjá" - melyek sorra a "magam sem mondhattam volna jobban" kategóriába sorjáznak. Ám nem is olyan rég, mikor egy ilyen megfejelt széljegyzet olvastán egyenesen plagizálási vágy véve erőt rajtam, e kísértést meg is vallottam, azt mondta: nalátom, ha mellette tanulgatok, idővel (tán:) magam is majd ilyen okosakat bloggolhatok.
Ímígyen lettem blogtanonc őiskolájában - s most már webmacza-jelölt is (másodszakon:). A tanulgatás mellett viszont a gyakorítás a mester anyja (ahogyan azt a paraszti közmondás tartja - szóval). Hát nem marad más (választás(om)) hátra, mint az hogy: blogra fel!