« Café
Gergely Tamás-Kasza Imre:
Patkány meg Görényke
Avagy a Rét szomorú hete
Mese felnőtteknek - floppyn
Megrendelés, információ: gergely90@hotmail.com
Ajánlott olvasmányok a floppyról:
A szerző előszava
Demény Péter előszava
Sall László - "két évszak" - előszava
Részlet a meséből
Gergely Tamás
A szerző néhány sora Draculáról, Kasza Imréről meg egy különös szebeni vasárnap délelőttről.
Nemrég rovatcímet kerestem egy internet-honoldalra. Ötlet ilyenkor, ugye, rengeteg támad, gondoltam, a rengetegből ezúttal azt kell választanom, ami a lényeget fejezi ki, a "leglényegebbet" vagyis amit bőrömre tapadva állandó jelleggel hurcolok. Évek óta idegen környezetben élek, ami abban segít, hogy kívülről nézhessem magam, így lett könnyű a döntés, így kapta a rovat a Café Dracula nevet.
Nem tudom már sose levakarni magamról említett "lényeget": a rosszat, amiben harminc évig éltem, a modern Dracula-földet. Rét, amiről a mesében írok, bennem van, s nem tűntek el, legalábbis az én gondolataimból nem, az "álomtolvajok" sem! Akik a Patkány és Görényke című mesém elolvassák, találkoznak velük: hiszen mindjárt az elején Egérkét azzal vádolják meg, hogy álmában kiszáradt Martilapu. Aminek következtében Patkány a földre huppan, vagyis nem oszthat igazságot. Következésképpen Egérke az igazságért vívott harc ellensége!
Hát ez volt Réten, ez van "odabent", s ami odabent van, azt kell megírni. Lassan már azért is, hogy ne feledjünk. A Patkány és Görénykét pár évvel ezelőtt két változatban írtam meg, külön gyerekek meg felnőttek számára. A kettő között a különbség mindössze az egyes részek befejezése volt - én ugyanis a gyereklelket felkészítettem arra, hogy a legeslegvégén a jó győzni fog. Ezt, illetve ennek egy rövidített változatát közölte Zsigmond Emese a Napsugárban.
A felnőtt változat sokáig a port fogta, míg végül Demény Péternek köszönhetően a Kalota kiadónál papír-formában is megjelenik egy antológiában. Külön köszönet Péternek, amiért a szöveghez még a jelen floppy hírét véve is ragaszkodott.
Harmadik szerkesztője a Patkány meg Görénykének Sall László, aki Göteborgban találva meg a világ közepét, számítógépe köré lassan egy irodalmat kanyarít, ezzel a mesefloppyval egyenesen új sorozatot indít: az egyéni Két évszak-kiadványokat.
Kasza Imre meg úgy kerül az óperenciás tengeren túli mesébe, hogy újabban Lerumból hív fel engem, engem, aki Stockholmban írtam a mesét és pötyögtetem ezeket a sorokat. Valószínűleg azért nekem telefonál, mert én vagyok számára a "haza", az a gyanúm, hogy én csillapítom a honvágyát. A tisztábbik haza utáni vágyát, biztos vagyok abban, hogy Rét szomorú hetébe vissza ő sem vágyik. Mert van olyan emlékünk is, szomorú, hadd mondjam el!
Tucatnyi év után is pontosan emlékszem, hogyan ültünk a szebeni dzsessz-fesztivál zárónapjának délelőtti jam sessionjére várva egy szabadtéri sportpálya fapadján, s egyszercsak rájöttünk, hogy fényképeznek minket. Kérdeztük, miért teszik. Azt a választ kaptuk, hogy ők az örömzenélést filmezik le, ahhoz készülődnek. Mondták ezt nekünk a ház tetejéről "rendfenntartók", frizura, olcsó rend ruha félreismerhetetlen.
Nem tettünk semmit ellenük, mert nem tehettünk. Ültünk hát a zenészekre meg a közönségre várva, ők meg filmeztek, fényképeztek bennünket. Lefilmezték az egészet, mindenkit, dehogyis az örömzenélést, s mi voltunk Imrével az elsők. Szitkozódtunk magunkban s egymásnak lehalkított hangon, továbbá tudomásul vettük a tényeket. Megkeseredett bennünk az öröm, míg ők szabadon dokumentálták, hogy mi meg egyéb zeneszeretők ott voltunk. Jelenlétük azt sugallotta, nem tanácsos túlságosan örvendeni. Ők a tanácsosok a Patkány meg Görénykében. S hogy ki Patkány meg Görényke, szabad az olvasónak egyet-egyet találgatni.
Stockholm, 2001. május
Demény Péter
Egyszer mindegyik lezuhan
Az állatmese viszonylag ártatlan műfaj abban az esetben, ha a szerző azon igyekszik, hogy emberekről és embereknek szóló bölcsességeit valami miatt állatok alakjain és történetein keresztül mondja el. Aesopus, La Fontaine, Kipling csak néhány név azok közül, akik úgy vélték, sokkal könnyebben vagy eredményesebben mesélnek el bizonyos dolgokat, ha azt, aki a mások munkája gyümölcsét fogyasztja, róka, azt pedig, aki velejéig romlott, tigris képében jelenítik meg. Ezeknek a történeteknek a báját többek között az adja, hogy az írók naiv hite beigazolódik: a rókát, a tigrist és a többieket belengi a mesei atmoszféra, s így sokkal kevésbé tűnnek aljasnak vagy gonosznak, mintha emberek képében jelennének meg. Vagy inkább azt kellene mondanunk, hogy az olvasó könnyebben távolítja magától ezeket az alakokat. Egy rókával nehezebb azonosulni, mint Raszkolnyikovval, aki mégiscsak közülünk való. Ülünk a fotelben, lábunkat papucsban lógázzuk, és olvasunk a hollót átverő rókáról. Milyen szép is. Tudtommal Orwell az első, aki szétrombolja kényelmünket. Az Állatfarm után valahogy úgy nézünk a háziállatokra, mint akik egyszer már legyőzték az embert. Disznók, kutyák, lovak, tyúkok, juhok, libák egytől egyig egy furcsa történet tudói. Egy olyan történeté, amely a legkevésbé sem mesei a szónak annak az értelmében, ahogy fentebb vázoltuk. Nem: Napóleon, Hógolyó, Bandi és a többiek már nem azért állatok, hogy ne legyenek emberek, s hogy az olvasó békésen hátradőlhessen, és kedélyesen el-elmosolyodjon.
Arcunkra fagy a mosoly akkor is, ha Gergely Tamás Patkány meg Görénykéjét olvassuk. Már a cím is olyan kellemetlen. A patkány meg a görény különben is két undorító állat, s ráadásul az utóbbi nevét a szerző kicsinyítő képzővel látta el. Aztán elkezdődik a történet, és patkány rögtön az elején hatalomra tör. "Egér bajsza ekkor remegni kezdett, s ezt Patkány kihasználta" - olvassuk. Láttam egyszer egy rajzfilmet, melyben egy ronda, kövér, hatalmas patkány volt a pince félelmetes ura. Még a macskák is engedelmeskedtek neki; még a macskák is neki engedelmeskedtek. Talán még a kutyák is, nem emlékszem pontosan. Természetesen két lábon járt, mint az ember, parancsait is úgy adta ki.
És hát persze, ebben a rajzfilmben is ő volt mindannyiunk igazságosztója, büszkesége és egyebek. Mint Gergely Tamásnál, ott is az igazságért küzdött. Az igazság szóban ugyanis három magánhangzó van, és úgy tűnik, ez patkánynak (bocsánat, Patkánynak) nagyon tetszik.
Az már nem volt a rajzfilmben, hogy Patkány nem magától találta volna ki: neki és csakis neki kell az igazságért küzdenie. "Nem Patkány, hanem Görényke találta ki, hogy nem igazság, hogy ők a Koszos Lében dögöljenek életük végéig - míg a többi állat a napfényben lubickol. Úgyhogy addig nem nyugodott, míg fel nem küldte Patkányt a Rétre, hadd tegyen az ott igazságot." Szerintem ez a romániai tapasztalatok sugallata. Hazánkban ugyanis lábra kapott egy olyan pletyka, mely szerint Ceausescut voltaképpen az asszony irányítja. Az asszony a Főgonosz - állapították meg minden kenyér-, tej-, vaj-, tojás- vagy hússorban azok, akik életének célja az, hogy ilyen megállapításokat tegyenek.
Aztán a mi egereink is térdre borultak, s a mi Patkányunk is lezuhant a martilapuról, és otthagyta a metszőfogát valahol. A természeti törvényeknek ez a semmibevevése is hozzájárul, hogy megérezzük a mindenkori diktatúrák forró illatát. Melyik hiúz félne egy patkánytól, s melyik martilapu bírna meg egy patkányt meg egy görényt egyszerre? Az a hiúz, aki egér rokona, és az a martilapu, amely a végén mégiscsak lezuhan.
Mégiscsak lezuhan.
Sall László
Az adósság ígérete
"Ez itt a kérdés ... "; "Ha jól belegondolok ... ";
"S miért ne tenném ... "; "most is, itt is az adósságról van szó ... "; "Ez itt a kérdés ... ";
"egy ígéretrôl !!! "; "ott álltunk hárman az Eminescu és a Breiner Béla sarkán" ; "valószínűleg cigarettáztunk" ; "éppen valamelyik gyűlésrôl jöttünk", akkoriban ugyanis mindig gyűlésrôl jöttünk, leszámítva persze azt az idôt, amikor egy éppen esedékes másik gyűlésre indultunk. Ott álltunk hát s beszélgettünk. Mostmár mindez köztudott, hogy akkor (s az elôtt és az azt követô gyűlések, találkozók szinte mindegyikén) egy irodalmi folyóirat megteremtésének, beindításának, megjelentetésének lehetôségeirôl beszélgettünk. S én , aki örökkön hitte - s ma is hiszi -, a technika adta lehetôségeket még nem használtuk ki eléggé s azokban még ma is meglévô problémáink megoldása rejtôzik, mondtam, Csaba, én most elmegyek, de küldök majd nektek olyan (nyomda)gépeket, melyek egy szobában elférnek. Csaba szeme megcsillant, Szűcs úgy tett, mint aki pontosan tudja, mirôl beszélek. Azóta az is közismert, hogy Nagyváradon 1990 tavaszán megjelent a Kelet-Nyugat. Sajnos egy évtizedet sem élt meg a lap. Az méginkább sajnálatos, hogy Csaba még ennél is kevesebbet élt meg belôle. Mindössze néhány évig lehetett a lap élén, tragikusan, fiatalon meghalt.
Mindezekhez nekem azonban, már nem sok közöm volt. Azt az utcasarki beszélgetést követô héten én végleg elhagytam Nagyváradot. Svédországban lakom, dolgozom, élek.
Én, azon utcasarki beszélgetésen mindössze annyit kértem akkor Csabától s aztán még néhány alkalommal a nagyváradi lapok szerkesztôségeiben dolgozó egykori barátoktól, küldjenek nekem egy újságíró igazolványt, vagy valamit, amivel igazolhatom, hogy én ezeknek a váradiaknak szeretnék itt Svédországban valamit gyűjteni ("egy ígéretrôl !!! "). Nem küldtek. (Küldött viszont a kolozsvári Jelenlét fôszerkesztôje, Kiss B. Botond. Majd évek múltán egyet Bokor András, a Bihari Napló fôszerkesztôje.)
"Ha jól belegondolok ... ";
Sokáig foglalkoztatott ez a dolog, aggasztott, fájt. Bűntudatom is volt, miért nem tettem többet értük.
Valahogy megszabadultam ám ettôl a tehertôl (nyilván más adósságokat halmoztam fel tudatomba s az elôzôk, úgy tűnt legalábbis, mintha felszívódtak volna, vagy egyszerűen lejártak, mint a tej). Azóta többször is sikerült ellátogatnom Váradra s beszélni a régi társakkal, barátokkal. Ôk nem így élték ezt át. Nyilván, a mindennapok taposása közben erre már nem igen jutott erejük.
"Ez itt a kérdésre adott válasz. ";
Most azonban, amikor a két évszak sikere elkerülhetetlennek látszik (ami mindössze annyit tesz, hogy ez egy működôképes és technikailag is jólműködô útnak bizonyult), újra kellene fogalmaznom ígéreteimet. Nem teszem. Eddigi adósságaimból futja még néhány ötletem megvalósítására.
"S miért ne tenném ... ";
A jövô, ezt már ma is tudjuk, mindenképpen (vagy kicsit óvatosabban, valamilyen módon) elektronikus. Az elektronikus könyv formáját még nem tudjuk, szabványa nincs. S én magam fölöslgesnek is tartanám ezt a szabványt.
Elektronikusan már ma is rengeteg irodalom van . Világszerte és Magyarországon is dolgoznak az irodalom digitalizálásán (http://www.neumann-haz.hu/). Természetesen a régi, klasszikus irodalom digitalizálásán, hiszen az új irodalom nagyrésze már digitálisan "készül". S igaz ez még akkor is, ha íróink nem mindegyike ír szímítógépen (hiszen a folyóiratoktól kezdve a kötetekig ma már mindent számítógépben szerkesztenek, tördelnek).
"S miért ne tenném ... "(2);
Határok eddig is voltak, ezután is lesznek. Még az Internet korában is. És még az után is. Az Internet azonban másképpen használja, értelmezi a határokat.
Hogy a két évszak sorozat s az amellett, abból kinövô önálló "kötetek" egy html (az Internet működését lehetôvé tevô nyelv) hátterű kiadásban jelennek meg, az nem a véletlen műve. Nincs már messze ugyanis az az idô, amikor az internet forgalmának nagyobbik részét nem az emberek generálják majd, hanem a gépek. A gépek fognak egymással s más alkalmazásokkal "társalogni". Mondják az Internet jövôjét kutató szakemberek.
Nincs viszont messze az az idô sem - ezt azonban már én mondom - , amikor is az Internet forgalmának egy részét az irodalmi művek és egyéb művészeti alkotások fogják, egymással folytatott társalgásukkal generálni.
Göteborg,
2001-05-15 18:29:41
Az álomtolvajok, cin-cinVasárnap hagyta faképnél sétálótársát Egérke, hétfőn már kereste - ugyanis nála széles e Réten se bátrabbat, se szebbet nem talált.
|
