Egészséget!
Mert más aztán nincsen, ne is nyújtsák a nyakukat. Maga ott, maga, maga, mit csippeszked? Nem ajánlatos a nyaknyújtás, különösen most nem, bombázásos időben. Húzza be, különben még elkapják a repülő bombák - Ladené vagy másoké.
Na jó, térjünksza vissza a kezdetére, arra, hogy más nincs magiknak.
Márkos Andrásnak van esetleg.
Neki.
Van neki műhelye.
Műhelye, ahol mindeneket megcsinál, mert ő alkotó. Márkos, ő alkotóművész. Művet alkot például. Meg helyet. Más kérdés, hogy az mennyire igazi, hogyha egyszer mű. Na mindegy, ezt majd eldönti ő maga. Van neki.
Mije van neki még.? Márkja. Neve, ugye, mindenkinek van. Márkja van az útlevelében, márkja van a zsebében. Dajcsé márkja. Boldogan cincognának, ilyenek a márkok, ha kevesen lennének. Márkosnak viszont sok márkja van, ezért azok összeszorulva lapulnak.
Mon cherry.
Kérdezik talán, ám azt is csak magukban, honnan tudja ez Stockholmban, mennyi márk lapul a Márkos András zsebében.
Hát csak tudom. Higgyék el nekem. Bizonyítsa be Márkos András az ellenkezőjét. Fordítsa ki most, maguk előtt a zsebét! (Aki felolvasa a szöveget, utasítsa Márkost, hogy fordítsa ki a zsebét) Mind a kettőt! (kifordítja) A farzsebét is. (kifordítja azt is, sőt, kezdi lehúzni a nadrágját.) Gatyát lehúzni nem kell, ott még nem tartunk.
Jól van, megmondom: A Mon cherry cseresznyepálinka, mit Stockholmban legalábbis igen drágán adnak. Mer ha csak cherry lenne, az, ugye, a szeredai restiben is akadna, de "Mon".! Most ne azt a kevéske franciatudásukat kotorásszák abban a benti lyukas zsebben, mért nem foltozzák be végre, nem tanítják újabban a foltozást az iskolában? A "mon" az a kelet-ázsiai hiedelemvilág. Amelyikben Mon elhozta magával a Napot, és elhelyezte az égen mindannyiunk dicsőségére.
Ezt mondta Mon herceg:
"Tiétek a Nap!"
Többet sem mondott, a mon hercegek ritkaszavúak.
Látták, hirtelen milyen sötét lett? Egy óra elég volt ahhoz, hogy a sötétség rátelepedjen New Yorkra. Egy perc elég volt ahhoz, hogy félni megtanuljanak!
Furcsa mi?! Ordítottak, mint a sakálok. Nyakukba kapták a lábuk, úgy rohantak! Egytől-egyig. Látszik, hogy nem voltak közöttük székelyek. Mert azok aztán a kicsitől nem ijednek meg.
Na ezt jól bevették! Hát nézzék akkor meg: ott a Márkos kép (18-as számú, cím: Mon cherry) szélén, ott egyesek lassabban futnak másoknál. Vajon, és kissé leülepedvén bennünk is az izgalom, elgondolkozhatunk hát olyasmiken, amit első látásra nem figyeltünk meg, vajjon nem történhet meg, hogy azok, akik alig szaladnak, azok székely-leszármazottak. Egymillióan tántorogtak ki Amerikába, ugye, s még alig van annak száz éve. Vér nem válik vízzé, fenyővíz cherryvé, azok biza ott székely szülők leszármazottai.
Most azoktól kérdem, akik mosolyogva fejüket ingatják, hogy ha szerintük nem úgy van, akkor nekem szépen mondják meg, hogy hova lett el az a sok székely? Nem mindenki tűnt el a pittsburgHi bányákban, nem mindeniket nyelt el a cápa Floridában?!
Na jó, majd meglássuk, száz év múlva itt mi lesz!
Mon Draculát isznak és emlékeznek, az unokám majd a Végvári Krónikába ír a Gyergyószentmiklósi Word Trade Center lebombázásáról. Arról, hogy ki szaladt meg és ki nem.
Maguk azt hiszik, hogy tréfálok. Pedig így igaz, minden utólag derül ki. Történt például, hogy országjáró körútján tortát nyomtak a svéd király arcába. Egy tizenhatéves, aki nem bírja, hogy egyesek származásuk folytán jobban tiszteltek, mint mások. Egyetlen felvétel készült az esetről, azon tíz embert láthatunk, nem hiszik el, vagy nehezen, de egy sem nevet. Egyetlen ember sem találja mulatságosnak, hogy a svéd király arcába tortát nyomtak. Hát kérem, hogy is mondjam, ebben a bombázásos időben én nagyon büszke vagyok a svédekre!
Zárójelben jegyzem meg, hogy ezen a Márkos festményen másként van. Számolják csak meg a gyergyói vigyorokat.
Na minegy. Illetve száz szónak is egy festmény a vége, illetve huszonnégy, ám mindenikben a lehetetlenre tesz kísérletet Márkos András. Született 1950-ben Csíksomlyón, műhelye Gyergyószárhegyen, él Leonbergben, Isten éltesse! Skĺl! Jámász! Grüssgott!
Nemcsak márkás zsebével és autójával, de meleg lelkével is azt akarja, hogy összehozzon bennünket. Nem az a huszonnégy festmény a fontos, hanem a mozdulat, mellyel úgy fogná át mindazokat, akik - Mon Cherry, Fenyővíz, Saniuta vodka - , szerinte öszetartoznak, hogy lehetőleg senki fejét el ne kapja a bomba. Mert bombák. repülnek.
Stockholm, 2001-09-12
