(Fog)orvos és gyóntató előtt káros a titkolás - tartja a közmondás; s a
dagadtképűeknek valójában nehéz is lenne eltitkolniuk, hogy rossz fogukat
apró féreg rágja. Mert a paraszti hiedelmek szerint a fogat rágó féreg
okozza az emberpróbáló fájdalmat, s a változatos gyógymódok egész sora arra
hivatott, hogy a "rágó kis férget" kiűzzék a fogból. Néprajzi adattáraink
kiváló gyógymódként említik a fájós fog füstölését, piszkálását,
borogatását, párolását; a mágikus és tisztán tapasztalati módszerek
alkalmazásával végül kihullt a "fogban rágódó pondró". Fogfájás ellen
használták a beléndek szárított magját, az ördögoldalfű megtört gyökerének
főzetét, a zsályaborogatást, a maszlagos csodafát, a puskaport, lóvizeletet,
másutt a sót, bagót, timsós tojásfehérjét, a gyufafejet, fokhagymát,
szegfűszeget. Általános hiedelem szerint tömjént dugtak a fájós fogba;
katolikus vidéken szentelt bort (!) csepegtettek a fogba. Az is elterjedt
nézet volt, hogy meggyógyul a fájós fog, ha villámsújtotta fa forgácsával,
oltár- vagy szószékszilánkkal, esetleg koporsószeggel piszkálják. A foghoz
rengeteg hiedelem fűződik; általánosan elterjedt a gyermekek kihullott
tejfogainak kemencekuckóba hajítása, egérlyukba rejtése: "Egér, egér, adjál
vasfogat, én meg adok csontfogat!" A régiek úgy vélték, hogy amely
csecsemőnek először felül nő foga, az nem lesz hosszú életu; a hamar kibújó
első fogból hamar születő, a későn jövő fogból sokára születő testvért
jósoltak. Szabó T. Attila szótörténeti tára is számos (ma is használatos)
kifejezést őrzött meg, melyek a foggal kapcsolatosak: feni a fogát
(acsarkodik) valakire; kimutatja a foga fehérjét (elárulja magát); elhordja
a fogát (az irháját); vásik (fáj) a foga valamire. Gróf Kornis Gáspár írja
diák öccsének: "Tudom, hogy valamint az kutyának az fű rágás, úgy fér neked
az fogadra az Tanulás, s úgy mész bé Iskolába, mintha nyúzni vinnének. Ez
előtti napokban irtam vala neked Levelet, az melyre is választ, még nem
kaptam; el hiszem Urffi, hogy az nem fért az fogadra, de el hiszem, hogy
ezen Levelemet sem szurod az ablakodban". A népi szólások közül több is
átmentődött a köznyelvbe: például "az ajándék marhának (lónak, csikónak) nem
kell fogát nézni" kifejezés; beletörött (belevásott) a foga; elhányta már
csikófogait (már nem fiatal); fél fogára is kevés; fogához ver minden garast
(fösvény); otthagyta a fogát (odaveszett); szívja fogát tőle (fél tőle). Az
Ószövetségben is kapunk a foggal kapcsolatos kifejezést: a fogak
összeszorítása és csikorgatása a haragnak és a dühnek, a gyűlöletnek és a
kétségbeesésnek a jele; az evangéliumokban pedig inkább a félelem és kudarc
képes kifejezése a fogcsikorgatás, amely az elkárhozottak kínjaira
emlékeztet: az érdemtelenek "kivetettnek a külső sötétségre, ott lesz majd
sírás és fogcsikorgatás".
Bevallomn - harmadszorra is -, az én fogamat is rágja egy piszok kis
féreg; fogfájás közben ezért néztem körül könyvtáramban, s szemelgettem
néhány érdekességet a fog(fájás) kultúrtörténetéből. Persze, nem mintha ez
különösebben segített volna hirtelen támadt bajomon. És ilyenkor jön az
elkerülhetetlen: tisztelettudóan, kissé megilletődötten be kell kopognom a
fogorvosi rendelőbe, a zabszemet szorítva, be kell vallanom (protestáns
létemre is meg kell gyónnom) közérzeti leromlásom okát. S lőn a Bibliában
megjósolt fogak nagy csikorgatása. Hajdanán a fogfájósok kardot, fokost
ragadtak, majd vakmerően nekimentek töröknek, tatárnak, németnek, orosznak,
lehet, éppen románnak (vagy aki mondjuk soron/kéznél volt), s addig
buzgólkodtak a csatamezőn, míg valamelyik ellenfél kiverte a fájós fogat.
Igaz, erre a drasztikus (de roppant hatékony) homeopatikus kezelésre gyakran
még néhány egészséges fog is ráment, alkalmasint a beteg ténylegesen
"otthagyta a fogát" a csatatéren. Manapság az állítólagos civilizáltabb
eljárásokat (is) alkalmazzák, sajnos, ezek gyakran éppen olyan fájdalmasak,
mint a csatatériek, pláne, ha törökkel évek óta nem találkozott a beteg.
Ilyenkor nagyon csodálom a fogorvosokat; s valóban a gyóntatóatyákhoz
hasonlítanak, hiszen pácienseik féltett titkait ismerik. Mert, ugye, nem
mindenki kukucskálhat szánkba.? Ez csupán a fogorvosoknak adatik meg.
Most már nekem is van egy. Nem mondhatni, hogy kedves (időnként talán
ráfogható, hogy megértő), de mindeniképpen türelmes "fogorvosom". Aki több
ízben is figyelmeztetett a szellemi fogínygyulladás ártalmaira, az odvas
fogak kioperálásának szükségességére; aki meggyőzött a felesleges rossz
megszüntetésének helyességéről. Ezért (is) vagyok ma itt; ezért is
propagálom az odvas fogak kihúzásának politikáját - s remélem, mindennek
megvalósításában értő társakra lelek ezúttal. Ám a közös "fogszabályozási"
elképzelés megvalósításáig mindannyiatok segítségét kérem, hiszen Ti vagytok
azok, akik művésztársaságunk összes fájós (mert lyukas) és árendába adott
(mert kihullott) fogainak ismerője és kiváló kezelői vagytok.
