további képek az Alanyról (klikk)

- Két nappal a tárlat előtt hogyan változott az elképzelésed?

- Nem változott, mert nem gondolkoztam rajta.

- Milyen a hangulat Csíkszeredában? Vannak-e jelzések, hogy a közönség készül a performanszra?

- Fogalmam nincs. Napok óta úton vagyok, folyamatos dolgaim vannak - épp akkorra végzek velük épp, mikor a performansz elkezdődik. Úgyhogy sem a sajtó-beharangozókat, sem ezt a web-oldalt nem volt időm még megnézni. Telefonkapcsolatban vagyok a szervezőkkel - ennyi.

- Azt azért kérlek fecsegd ki nekünk: a saját véreddel festesz-e?

- Egyáltalán nem.

- Még csak "véres verejtékkel" sem ?

- Ebben a performanszban - s az én mővészetfelfogásomban - nincs helye se vérnek se verejtéknek. A felvállalt munka mennyisége miatt esetleg igen - mivel non-stop kell azt majd kibírni és olyan "szünetekkel", hogy attól az óránkénti penzumokat is teljesítsem a performansz ritmusáért (a performansz terében lesz majd bár, büfé, ekhely, tévé, videó, zenemasina, stb). Szerintem egyáltalán nem a vér vagy a verejték a lényeg. A művészet nem kínlódás. Még akkor sem, ha 24 ÓRÁ-ban.

- Ha jól tudom, ilyen "erődemonstrációban" már volt részed eddigi performenszeid során, a Die Gruppe nevű német "kvartett" egyik megmozdulásaként, amikor is a föld alatt festettetek négyen megállás nélkül, míg csak többszáz festmény el nem készült... Ez a csíkszeredai történés mitől lesz másabb?

- A Párizsban tartott "Klausur"-ra utalsz (Galerie d' Esplanade de la Defense, 1984,).
A Klausur az nem volt egyéb, mint az ott működő muvészek közti megegyezés - mint a pápaválasztás. Akkor ott mindenki önmagáért, a saját stílusában festett. Annak a történésnek az "ott-és-akkor"-i formai-esztétikai kérdéseknek, ellentmondásoknak, konfliktusoknak a lerendezése volt a célja. Ettől merőben eltérően a csíkszeredai performansz a közönséggel való párbeszédről szól.

(Folyt. köv.)

Kattints ide holnap is!