Melyik volt előbb: a Státustörvény vagy a Státus Kiadó?

A Státus Kiadó 1995 októberében kapta meg a kultuszminisztériumi működési engedélyt. A Státustörvény körül – ha jól emlékszem – az ezredfordulón csaptak fel a hullámok.

Mennyire a Státustörvény "árnyékában" működik a Státus, független-e poltikai meg egyéb szervezetektől más szóval?

Amikor a kiadót megalapítottam, inkább úri passziónak tartottam, semmint reális vállalkozásnak. Szerkesztőként dolgoztam, újságíró voltam, és az alapgondolatom az volt, hogy megpróbálom segíteni olyan munkák megjelentetését, amelyekre, úgy éreztem, a közösségnek szüksége van. Az induláskor azt is eldöntöttem, hogy addig csinálom, amíg nem kényszerülök elvtelen kompromisszumokra. Úgy érzem, eddig ez sikerült.

Mi lenne: családi vállalkozás? Csíkszeredai értelmiségi műhely? Kik állnak a Státus mögött?

Kisvállalat, amely nem élhetne a hűséges szerzők, az érdeklődő olvasók és a végtelenül lojális külső és belső munkatársak nélkül. Ebben az értelemben akár családról és akár csíkszeredai értelmiségi műhelyről is beszélhetünk. Ebbe a csíkszeredai műhelybe természetesen beletartozik a szegedi Vincze Gábor, a szatmári Bura László, a Linzben élő Vencser László, a már budapesti Beke György vagy Kalmár János, a kolozsvári András Szilárd által vezetett matematikus csoport vagy az immár hetedik éve a bukaresti parlamentben képviselősködő Garda Dezső. S itt csupán azokat soroltam fel akiknek több könyvét adtuk ki.
A Státus első könyvét, egy kászoni származású költő, Ferencz Imre verseskötetét hét kászoni származású kisvállalkozó támogatta. Szabó Katalin Visszajátszás című kötetét a könyvtámogatási pályázaton elutasították – ma is az a véleményem, hogy igazságtalanul –, de csíkszeredai vállalkozók segítségével-támogatásával sikerült megjelentetnünk, mint a tények bizonyítják, az olvasók nagy örömére. Kb. hatvan könyvet jelentettünk meg eddig, de mindössze nyolc van köztük, amely magyarországi támogatással (is) készült.
Félreértés ne essék, szükségesnek tartom a magyarországi támogatást, hisz vannak olyan fontos, megjelentetést váró könyvek, amelyre nálunk még nincs elég támogatói potenciál. De károsnak és etikátlannak tartom, hogy sok kiadó szinte teljes tevékenysége a magyar és/vagy román kormány, vagy valamelyik magyar/román párt segélyére épül.

Hogyan fogalmazza meg a Státus saját tevékenységét? Fogalmazzak inkább így: hivatását?

A státus magyarul helyzetet, állapotot jelent. Célunk olyan könyvek, kiadványok megjelentetése, amelyek szűkebb vagy tágabb pátriánk, közösségünk helyzetéről, állapotáról szólnak.
Az elmúlt évek alatt a cél nem változott: olyan művek kiadását részesítjük előnyben, amelyek nem szigorúan vett tudományos munkák (ez persze nem jelenti azt, hogy nem adunk ki szigorú tudományos igénnyel megírt könyveket is), hanem olvasható, de ugyanakkor igényesen és tudományos alapossággal megírt művek. Egy olyanfajta tudományosságról van szó, amelynek szélesebb rétegben van olvasottsága.

Hogyan illeszkedik be a romániai magyar könyvkiadóvilágba a Státus?

Amikor elindultunk, korlátozottabbak voltak céljaink, sokkal visszafogottabb volt a perspektívánk. Később ez minden irányba tágult, egyfelől a kiadó teljesítménye újabb szerzőket vonzott, kéziratokkal, munkákkal kerestek meg, és voltak olyan esetek is, amikor – bár nem tartom szakterületemnek az illető munkát – úgy gondoltam, hogy egy-egy kézirat megérdemli, hogy könyv formájában is napvilágot lásson. Ilyenkor az illető területen járatos szakemberek támogatását kértük. Az 1537-ben, Velencében latinul és magyarul nyomtatott pálos régula – amelyből a világon egyetlen példányról tudtak – reprintjének szerkesztését a budapesti Sarbak Gábor, a szakterület nemzetközi szaktekintélye vállalta. Kájoni János Organo Missale-jának kiadásához szintén Budapesten, a Zeneakadémián találtunk szakembert, Richter Pál személyében. Kájoni más műveinek kiadására eddig csupán tudományos akadémiák vagy egyetemek vállalkoztak.
Ez azt is jelzi, hogy olyasmit is vállalunk, ami néha minden erőnket próbára teszi. De még bírjuk...
A mai erdélyi könyvkiadói rendszerben valóban vannak problémák, erő- illetve érdekcsoportosulások, de hiszem, hogy ebben a rendszerben is lehet dolgozni, ha valaki igazán akar. Ebbe akár az is beletartozik, hogy a szalámicímkék nyomtatásával szerzett pénz adott pillanatban egy ráfizetéses könyv támogatásává válik.

Hogyan terjesztitek a könyveket?

Romániában a legnagyobb magyar könyvterjesztő cégekkel vagyunk kapcsolatban (Corvina Könyvesház-hálózat, Pallas-Akadémia). Magyarországon van egy nagyon megbízható terjesztő partnerünk a Librarius. Az interneten érkező megrendeléseket magunk intézzük.

Miért van szükség a frissen elkészült honoldalra www.status.com.ro? Meg lehet ott például találni könyveitek jegyzékét?

Időnként az az érzésem, hogy sokkal könnyebb a könyveket elkészíteni mint eljuttatni őket az érdeklődő olvasóhoz. A sajtóreklám nagyon fontos, de hatékonysága esetleges.
Internet honlapunk azt a célt szolgálja, hogy a lehető legoperatívabb kapcsolatot tarthassunk olvasóinkkal, az érdeklődőkkel.
A honlapon megtalálható kiadványaink listája, ezek ismertetése, borítóképe, a kapcsolatteremtéshez szükséges adatok, valamint egy olyan ugródeszka, ahonnan elérhetők a világ fontos "könyves helyei" (nagy nemzeti és egyetemi könyvtárak, könyvterjesztők stb.). Néhány napon belül a rólunk, kiadványainkról szóló internetes anyagok is elérhetőek lesznek.
A visszajelzések egyértelműen pozitívak.

Honnan és hogyan lehet tőletek rendelni?

Internetes oldalunkon mind a postai, mind az elektronikus postacímünk, valamint telefonszámunk megtalálható. Levélben, vagy telefonon is elfogadunk rendeléseket.

Nézzük meg közelebbről a termésetek – a legtöbb a csíkszeredai anyag, hargitai vagy még tovább bővítve: székelyföldi. Vers, tanulmány, egyéb. Prezentálnád?

Mint említettem már, az első könyvünk egy helyi költő munkája volt. A második egy érdekes kezdeményezés, kolozsvári képzőművészek könyvműhely-kísérlete, az Ajándékkönyv.
Ezután indult a Szemtanú könyvek sorozata. A sorozat első kötete Ferencz Imre szerkesztésében jelent meg Történetek a fogságból címmel: hatvan székely hadifogoly emlékeit tartalmazza. Oral history – ezek az emberek maguk írták le fogságuk történetét. Csodálatos anyag, mely nélkül a 20. század adott periódusa kevésbé lenne érthető. Két évvel később jelent meg Kristó Tibor szerkesztésében a Kuláksors c. antológia. Volt székely kulákok történeteiből állítottunk össze viszonylag átfogó képet arról, milyen is volt a Székelyföldön a kuláksors. A sorozat harmadik kötete Csíkszereda 20. századára, ezen belül is néhány utcájára fókuszál. Szabó Katalin Visszajátszás c. kötetéről van szó, amelyben Szereda régi épületeinek kapcsán bontja ki a város történetét. Kapcsolódik ehhez a Megyecsinálók c. munka, amely az 1968-as megyésítés körüli "cirkusszal" foglalkozik. Ennek kapcsán sokféle legenda keringett az elmúlt 30 évben a megyeszékhelyen, Sarány István és Szabó Katalin utánajártak a mendemondáknak... Obál Ferenc Erdély és az orvostudomány szolgálatában c. munkájában a szegedi professzor az erdélyi magyar nyelvű orvosképzés második világháború utáni újraindulására emlékezik.
Közben közöltünk történelmi regényt Rapsonné váráról, publicisztikát, meséskönyveket és morálteológiai disszertációt is (ráadásul németül). Oláh István verses-fotós könyvét szerintem nyugodtan az elmúlt évtized legjobb tíz erdélyi verseskönyve között tarthatjuk számon. Bura László monográfiája Szatmárnémeti iskolatörténetéről a műfaj jelentős alkotása, de az olvasók körében népszerűbb Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk című, nyelvművelő írásokat tartalmazó gyűjteménye.
Legújabb sorozatunk, a Státus-Tanulmányok, célja adatoltan, szigorúan, visszafogottan bemutatni helyzetünket.
E sorozat első kötete idén nyáron látott napvilágot, Vécsey Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában c. tanulmánykötetéről van szó. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Örömünk-bánatunk, hogy halála előtt egy hónappal sikerült átnyújtanunk a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak, aki egy életen át rakta egymás mellé a számokat, hogy megértse a folyamatokat, melyek a romániai magyarságban zajlanak. A kötet szerkesztője Vincze Gábor szegedi történész, előszóírója Varga E. Árpád történeti demográfus...
Garda Dezső eddig négy monográfiát jelentetett meg nálunk. Gyergyóújfalu monográfiája A falutörvénytől a közbirtokosságig, hatalmas munka a Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban, amelyben 1750-ig tekinti át a székelység társadalom- és gazdaságtörténetét, Gyergyószentmiklós monográfiája a 2001-es városnapokra jelent meg, eddigi legmonumentálisabb alkotása pedig a székely közbirtokosságok története.
Adtunk ki román–magyar műszaki szótárat, matematika tan- és segédkönyveket és tudományos kongresszusok összefoglaló köteteit is. Fontosnak tartjuk, hogy 1989 után Beke György első erdélyi kötete nálunk jelent meg Gyulafehérvár árnyékában címmel.

Kis kiadó létetekre műfajilag igen sokszínű az anyag...

Úgy a szerzőink, mint az együttműködők köre széles. Időnként elég nehéz összefogni.

Garda Dezső, Vécsey Károly, Vincze Gábor... úgy tűnik, szeretnek bennetek a tudós emberek!

Mi is szeretjük őket. Időnként nem könnyű velük dolgozni, de szép és érdemes. Remélem, ez a kör tovább bővül.

Vannak elfogyott könyveitek!

Jó érzés, bár az lenne az igazi, ha lenne akkora érdeklődés, hogy megérje utánnyomni ezekből a könyvekből is.

Hány példányban adjátok ki a Státus-könyveket?

Az átlagpéldányszám ezer körül van, ritka az a könyv, amelynek példányszáma túllépi a kétezret.

Gondolom, a legmegbecsültebb könyv Gregorius Pannonius reprint kiadása...

Morális sikerekre is szükségünk van, még akkor is, ha ez időnként súlyos anyagi gondokat is jelenthet a kiadó számára. Mikor elindítottuk a Csíksomlyói Ferences Kolostor Kincsei című sorozatunkat, tudtuk, hogy e könyvek sosem fognak eladási rekordokat dönteni. Úgy gondoltuk, hogy a közelünkben egy olyan kincs található, melynek közzététele fontos, ugyanakkor a kiadó számára erkölcsi tőkét is jelent. A sorozat első könyve sikerkönyv volt a maga módján, P. Gegő Eleknek a Moldvai magyar telepekről 1821-ben az MTA megrendelésére írt munkájának reprintje. A második könyvről néhány könyvbúváron, tudóson kívül nem is tudtak. Szerencsénk van azzal, hogy Muckenhaupt Erzsébet, a Csíki Székely Múzeum dokumentációs könyvtárának vezetője, Erdély egyik legnagyobb régikönyvszakértője elvállalta e sorozat szerkesztését. Ő ajánlotta figyelmünkbe azt a munkát, amelyről a 20. századi könyvkatalógusok csak annyit írnak, hogy a 19. században létezett ugyan egy példánya a somlyói kolostor könyvtárában, de elveszett. 1537-ben nyomtatták Velencében latinul és magyarul. Sikerült megszereznünk és a reprintjét adtuk ki idén 500 példányban, százat bibliofil kiadásban számozott kötetként. A sorozat harmadik kötete Kájoni Mikházán írt nagy munkája, az Organo Missale. Nagy segítségünkre volt a budapesti zeneakadémia tanára, Richter Pál, aki a könyvet szerkesztette. A 17. századi tabulatura-írással írt munkát mai kottára átírta, és így megvan a harmadik nagy Kájoni-mű is. (A román és magyar akadémia közös kiadásában jelent meg a Kájoni Kódex, a szegedi egyetem kiadásában a Cantionale Catolicum.)

Vannak román nyelvű könyveitek, miért? Csíkszeredában ötven évvel ezelőtt csak a rendőr beszélt románul...

Ez igaz, de ma már rangos országos és nemzetközi rendezvények színhelye a város. És ha a román pszichiátriai társaság éves konferenciái Csíkszeredában román nyelven zajlanak... Román szerkesztőnk, román korrektorunk van, a nyomdászok magyarok.

Egyik antológiátok hét nyelven beszél...

A babel.ro romániai kisebbségi költők antológiája. Albán, szlovák, német, román, magyar, cigány stb. költők verseit tartalmazza, ők fordították egymás verseit saját nyelvükre is.

Fejezzük be anekdotával a súlyos gondokkal teli interjút – mit is mondott Amerikáról a csanálosi gazda?

Csanálos – amelynek monográfiáját, Bura László munkáját tavaly jelenttettük meg – Nagykároly mellett, a magyar–román határon fekszik. Szorgalmas népe évszázadot meghaladó idő óta büszke a falujára, a fáradhatatlan munkája révén kialakított rendezett településre, amelyet a századelőn a vidék legrendezettebb, legszebb, leggazdagabb településének tartottak.
A fél évszázadot meghaladó adoma szerint a harmincas években Amerikában szerencsét próbáló honfitársunk hazatérte után az új világ szépségeiről mesélt hallgatóinak. Az egyik hallgatója, csanálosi gazda, otthon elmondta a hallottakat.
– No, látszik, hogy az (ti. az Amerikát megjárt polgár) még nem járt Csanáloson – jegyezték meg a csanálosiak.

Kérdezett: Gergely Tamás