- Nemrég még a kozmikus fajdalom szólalt meg a verseidben, most egészen földközeli dolgokat olvashatunk a frissen megírt drámádban - a dráma teljes szövege hozzáférhető volt a Kék Cenk internet műhelyben, hogy van ez? Csak nem az a magyarázata a változásnak, hogy leszúrtak már a fehéregyházi síkon?

- Most már a verseim is mások, bár sokak szerint patetikusak. Én azt remélem, olykor sikerül "ellentartanom" ennek a pátosznak; a dialógusban talán jól egyensúlyoztam a szakadék szélén. Azért nevezem dialógusnak, mert egyik barátom, Balázs Imre József azt mondta: nagyon dialógus, de inkább hangjáték, mint dráma.
Ami a személyességet illeti: sohasem gondoltam, hogy az ember megúszhatja a dolgokat. Ismerősök, barátok, szerelmek megsértődnek, sohatöbbék és egyéb ilyenek hangzanak el: az írónak írnia kell, mégpedig abból, amije van; vagyis abból, amit megélt. Azt úgysem írhatja meg rajta kívül senki...

- Bármennyire magánéleti dráma ez a mostani, mégis bejön a magánéletbe a nemzetiségi kérdés is, az egymással küzdő pár helyenként már-már politizál: Lőrinc, a sikeres író, ki bár repatriált, mindössze nyelvében magyar, kisebbségi büszkeségében is megsérti Leát, egykori szerelmét, akit megtartani, vagy visszaszerezni bármennyire szeretne, nem tud... Új nálad ez a nemzetiségi problematika, vagy csak én látom innen háromezer kilométerről annak?

- Érettségiző koromban tele szájjal hirdettem, nem érdekel a politika. Azóta érdekel, írok is róla, mostanában kötelességemből kifolyólag is. De nem szeretem, ha a politika írja az írót. Nem szeretem, ha a kisebbségi helyzet szolgálatába állítjuk a tollunkat vagy a billentyűzetünket. Ha a dialógusban van politika, az azért van, mert a legtöbb ember - így Lea is, meg Lőrinc is - politizál. 
Ami a nyelvet illeti: nem hiszem, hogy aki "pusztán" a nyelv által magyar, az nem "elég" magyar. Különben sem hiszem, hogy a magyarságot fokozni, mutogatni, bizonyítani kellene. És abban biztos vagyok, hogy mindezeket egyszerűen nem illik megtenni.

- Csak az életkor magyarázná, hogy drámát írsz? Vagy divat lett a többműfajúság: Visky már nemcsak verset ír, a prózaíró Láng Zsoltnak nemrég mutatták be mesedarabját, Szőcs Géza, Kovács András Ferenc... Vagy ez már önmagában kisebbségi vonás?

- Nem tudom, mitől lenne kisebbségi vonás. Én azért írtam, mert egy ideje izgat ez a forma: a dialógusok által teremthető világ egészen más, mint a költészet vagy a próza világa. Meg aztán: mindig is többműfajú voltam, verseket, novellákat, recenziókat írtam, újabban vezércikket, glosszát, tárcát, jegyzetet "gyártok".

- Ahhoz képest, hogy még harminc sem vagy, meglehetősen konformista szöveg ez. Generációs kérdés lenne: a velem egykorúak azt várják el a pályája elején állóktól, hogy a maguk Übü királyát írják meg...?

- Mióta írónak nevezem magam, nem érdekel a konformista-nonkonformista ellentétpár. Ezek úgysem a lényeget fejezik ki. Elvárásokat tükröznek, amelyeknek megfelelni éppúgy kicsinyes és végső soron aljas dolog, mint a "kisebbségi író" eszményképét ácsolgatni.

- Mit írnak a generációd tagjai, te, ugye, már a Krónika szerkesztőjeként is ott vagy a központban - maradt-e a láz?

- Azt hiszem, a mi lázunk másféle láz, mint az, amelyre Farkas Árpád célzott. Másfélék vagyunk, nem szeretjük például, ha többes szám első személyben beszélnek rólunk. Olyan értelemben feltétlenül "maradt a láz", hogy máris vagyunk néhányan, akik néhány érvényes művet alkottunk, és akik az erdélyi magyar irodalmat és "közéletet" alakítjuk.

- Mit írnak a brassóiak? Kiket ismersz közülük, nem feltétlenül személyesen...

- Személyesen csak Orbán János Dénest ismerem, és ő már inkább kolozsvári, mint brassói. Mikó Andrist is ismertem, szerettem is, tehetséges, érdekes fiú volt. De hát ő is kolozsvári lett volna előbb-utóbb... A városnak (szülővárosomnak) rendkívüli szívóereje van. Szinte azt mondanám: aki nem maradt itt, az eltűnt az irodalomból. OJD nagyon jó költő, kevésbé jó prózaíró, és rossz szerkesztő.

- Darabodban elhangzik, hogy minden író azt írja meg, amit megélt, te lennél ezek szerint Lőrinc... Kossuth-díjas tizenöt év múlva, aki a sikere érdekében repatriál?

- Nem gondolod, hogy kérdésed logikai bukfenc? Megélt dolgok, amelyeket még meg sem élhettem egészen? Néhány dolgot megéltem persze, de például Kossuth-díjat sem kaptam...

- Van egy nyugtalanító jövendölésed a fasizálódó Romániáról, a darab cselekménye, ugye 2004 után játszódik, komolyan gondoltad?

- Részben. Nagyon megdöbbentett ugyanis a JESZ választási plakátja: Rend és pénz Romániának! Ez egy fasiszta jelszó... Nem tudom, mi lesz 2004-ben. Író vagyok, Isten mentsen attól, hogy prófétai szerepben akarjak tündökölni.

Kérdezett: Gergely Tamás 

Olvasnivaló: Látomás-részlet »