Címzettek: Parajdi János Bányai Péter Saszet Ágnes Debreczeni Éva  Páll Szilárd Pompéry Judit Andrassew Iván Láng Zsolt Simándi Ágnes Neked is van véleményed? - Neked is van véleményed! Hozzá akarsz szólni? Nosza!

Életem egyik sokkja az volt, amikor azt hallottam, hogy nem kellett volna Ceuasescut úgy lelőni, mint egy kutyát. Ültem a Pripps-sörgyári székemen és csapolás közben nagyon nem értettem a svédeket. Azóta eltelt néhány év, a világot is, a svédeket is jobban ismerem. Sőt, néha már svéd a szemem... úgy gondoltam, jó lenne megkérdezni a zimonyi házrombolás alkalmával azokat, akikkel egy nyelvet beszélek, ám akikről nem tudom, mennyire svédül gondolkoznak... Szétküldtem hát émílen a következő levelet: Barátom a Perforálban! A tények ismertek: a szerb rendőrség lerombolja a Djindjics haláláért felelősnek tartott zimonyi liga vezetőinek a házát. Helyesen járnak el Ön szerint? IGEN/NEM; indokolja! 2003 március Gergely Tamás

Parajdi János

NEM
Marhaság!
Példa: Az egyszeri férj, rosszkor érkezvén haza, hitvesét egy úr társaságában, egyértelmű helyzetben találja a kanapén. Első felindulásában kidobja a KANAPÉT. Hát valahogy ez is olyan.

Bányai Péter

Abszolút helyesen!
Nem emlékszel? Miután megszöktél szép hazánkból, én is elmentem, csak úgy spontánul, szétverni a tömbházat, amelyben laktál - de megvertek a szomszédok (azok a hülyék, akik még nem szöktek meg).

Saszet Ágnes

Micsoda kérdés! Hát persze. A szerb rendőrség helyesen járt el, és jelentős lépést tett a világbéke fele vezető úton. Ezekután jogosan várhatjuk, hogy az afganisztáni/pakisztáni rendőrség kiporszívózza Oszama bin Laden házát (barlangját), a világbéke pedig akkor lesz teljes, amikor az FBI és CIA vezetői vasalnak és mosogatnak a Fehér Házban. Konkrétan, szépen, ahogy a jelzőrakéta megy az égen. Így kell ezt csinálni, sose lehet elég utat mutatni egy nemes cél felé.

Debreczeni Éva

NEM.
Petőfi verse, a Megy a juhász... jut eszembe: "Elkeseredésében/ Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával/ A szamár fejére."

Páll Szilárd

Nem, mert lehet, hogy a falaknak is fülük van, de kezük az nincs, hogy lövöldözni tudjanak.

Pompéry Judit

A küszöbön álló iraki háború mellett a balkáni helyzet rendezetlensége szinte eltörpül. Sajnos alig izgat fel valakit manapság, hogy kiknek a házát tolják el Belgrád mellett a buldózerek és miért.

A kérdés felkeltette kíváncsiságomat és átfésültem a mi lapjainkat ez ügyben. Eközben megállapítottam, hogy noha magyar szemmel nézve közvetlen szomszédok, mégis megdöbbentő, hogy milyen kevéssé ismerjük, még kevésbé ismerjük ki magunkat a jugoszláv szövevényes helyzetben. (Vagy csak szerbiai? Úgy tűnik, ez is már csak pillanatok kérdése.)

Elgondolkoztató, hogy az összes merényletkísérlet, nemzetközi figyelmeztetés ellenére a gyilkosság előtt semmilyen óvintézkedés, gyanús elemek letartóztatása nem volt. A sikeres merénylet után viszont rögtön talált a rendőrség 100 kollaboránst, résztvevőt. Előtte miért nem léptek? Vagy miért most léptek? Ha már azt is tudni vélik, hogy kinek a házát kell lerombolni, nem lehetett volna előbb ott házkutatni? Vagy hovatovább a buldózer azért kell, hogy utólag se lehessen találni semmit? Ez a hirtelen, erőből jött reakció bennem azt az érzést kelti, hogy itt valamit éppen hogy eltussolnak.

A mai napilapban olvastam egy érdekes cikket egy Berlinben élő szerb írónőtől, aki az elmúlt évek viharos és halottakban gazdag eseményeit kísérő, frissen kialakult temetési kultuszon mereng. A közélet és a politika európai normákhoz igazodó tendenciája helyett lépett színre újabban, mintegy figyelemelterelő tényezőként, ez a frissen kialakult teátrális búcsúztatás. Szerinte ennek az elterelő hadműveletnek az a célja, hogy a hivatalos gyász módozatait gazdagítva hangsúlyozza a hatást a politikai tehetetlenség, belső gyengeség, torzsalkodás, gazdasági bűnözés és a politika, a közélet összefonódásának tudatosítása helyett. A buldózerek is valahol itt kerülhetnek bele a képbe.

Andrassew Iván

Nem járnak el helyesen, mondom én íróként, meg jogvédőként, de megértem őket. Egy hatalom, pláne amelyik demokratikusnak akar látszani, és komolyan is gondolja, hogy jogállamot épít, az csak tehetetlen kétségbeesésében cselekszik így. Az más kérdés, hogy a paloták nyilván engedély nélkül épültek - ez nálunk is így szokás, ha maffiózók hajlékot emelnek -, ezért az is lehet, hogy a dolog jogszerű. De akkor is van benne valami barbár. Ez egyfajta - igen látványos - hadüzenet. Csak az a kérdés, hogy a had kitart-e addig, amíg fölszámolják a maffiákat, vagy megint győznek valami érdekek.
(Én inkább hajlok ezt jósolni.)

Láng Zsolt

fél éve itt élek berlinben, berlin szívében, a kurfürstendammon. naponta kijárok a városba. most van a lipcsei könyvvásár, berlinben is rendeznek felolvasásokat. minden napra jut egy tucatnyi. ezek egy részére elmegyek. találkozom emberekkel. beszélgetünk is, mindenféle nyelveken. de eddig nem tudtam, hogy djindjics meghalt. a zimonyi ligáról sem hallottam. nem tudok a kérdésre válaszolni. és azért válaszolok ekkora körítéssel, hogy jelezzem, milyen könnyű a tényekről nem tudni.

Simándi Ágnes

A népharag fontos és feltartóztathatatlan eleme egy demokráciának. Talán az egyetlen, amit sem megállítani, sem lakat alá zárni nem lehet. Ha polgári engedetlenséghez társul egy pozitív cél érdekében, vagy az elkeseredés és tehetetlenség hívja életre, forradalomnak hívják. Formája valóban lehet orkánkitörés, de meg nem alkuvó, következetes ellenállás is. Gumibugyis demokráciákban könnyen előfordulhat, hogy a népharag tárgyakon, szimbólumokon tölti ki tehetetlen dühét, s veszti el az őt létre hozó energia igazát, s fordul önmaga ellen ahelyett, hogy a valódi tettest vagy annak segítőit ragadná nyakon. Egy pszichoanalitikus valószínűleg elfogadhatóbb magyarázatot tudna adni a tárgyakon kiélt harag természetéről. Hatékonysága azonban, mint mondtam, a nullával egyenlő. A zimonyi liga vezetőinek házát ráadásul a rendfenntartó hatalom rombolta le, - mondhatnánk úgy is, hogy a népharag meghosszabbított karjaként. Vagy tévedek? S nem történt más, mint a hatalom elterelő hadművelettel játszott rá a népakarat ki nem mondott, meg nem mert tenni ösztöneire, hogy saját tehetetlenségét vagy bűneit leplezze? Nem tudom. Kérdéseim legjobb esetben is csak kérdések maradnak. Erkölcsileg azonban egy jogállamban a végrehajtó hatalom jogi alap, bizonyított jogi eljárás és végzés nélkül egyetlen polgára házát sem bonthatja le. Azt egyedül a népharag elkeseredése tehetné, mint polgári önbíráskodás. Csak könyörgöm, akkor se a tárgyakon!!!