MI FOLYIK ITT? - A válaszok tartalmáért nem vállalunk felelösséget!

Válaszoltak:

Bányai Péter
Pompéry Judit
Simándi Ágnes
Cseke Gábor
Debreczeni Éva
Parajdi János
Hajdú Mónika
Szilágyi Júlia
Balázs D. Attila
Sall László
Onagy Zoltán
Balázs Imre József
Páll Szilárd

Neked is van véleményed?
- Neked is van véleményed! Hozzá akarsz szólni? Nosza!

Barátom a a Perforálban!

Perforál mindannyiunkat az iraki háború, és mi egy webkávéház vagyunk - kíváncsiak lennénk, közülünk ki hogyan gondolkodik a napi eseményekről. Ötven személynek küldöm ki a kérdést, hogy ötszáz olvassa:

SZERINTED/ÖN SZERINT MI FOLYIK ITT?

Más szóval: mi az véleményed/mi az Ön véleménye március 21-én, amikor Bagdadot már javában bombázzák, erről az egész háborús cirkuszról? Fogalmazd meg, kérlek/fogalmazza meg, kérem, indulatok nélkül és lehetőleg postafordultával!

Café Stockholm, 2003. március 21.

Gergely Tamás

Ellenzem a háborút, bár egyáltalán nem vagyok pacifista. Nem ab ovo ellenzem, hanem azért, mert az állítólagos célnak (terrorizmus fékezése) többet árt, mint használ. Állítólagost írtam, mert meggyőződésem, hogy ez nem az igazi cél.
Jól tudják, hogy akármekkora gazember Szaddám, kevés a kapcsolata az igazi veszélyes terrorista szervezetekkel, amelyek őt utálják is, hisz nem vallásos fundamentalista - csupán véres diktátor.
Azt is tudják, hogy akármilyen véreskezű őrült, nincs olyan ereje, lehetősége (katonaság, komolyabb mennyiségű tömegpusztítófegyverek), hogy a közeljövőben veszélyes támadást indítson bárhol is.

Az igazi cél (célok, hisz több mindenről van szó): a terrorizmus elleni küzdelem mímelése, gazdasági érdekek, és jobb szót nem találok: imperialista terjeszkedés, Amerika "üzenete" (illetve a Bush-csapaté, Amerika szerintem fel fog ébredni, előbb-utóbb), hogy: "Aki nincs mindenben velünk, az ellenünk van!"

Emlékszünk, ugye, kb. így szólt Rákosi üzenete is (de a "mindenben" szó kihagyásával).
Az eddig elért legfontosabb "eredmény" a világ kettéosztása:
A "mieink" (sajnos Magyarország is, Románia is e csoportba lépett be), és "ellenfeleink" (és itt már majdnem egyenlőségjelet tesznek Észak-Korea és Franciaország közt az afféle félőrültek, mint Rumsfeld).
Ha ez a társaság hatalmon marad, illetve újra győznek a választásokon (amit nem hiszek!), akkor ezzel vége lenne az amerikai demokráciának is, (már megjelentek az első jelei a McCarthyzmus újjászületésének).
Szóval, a tét nem Irak, mégcsak nem is csupán a Közel-Kelet, vagy az arab világ, hanem az egész világ jövője.

Ma, ahogy a híreket hallgatom, olvasom, az az érzésem, hogy egy abszurd színjáték részese vagyok. A világ hülyült-e meg körülöttem vagy engem néznek hülyének?

Merthogy a rádióban kb. 20 perces előadást hallgattam a mai modern haditechnikáról, amelyben részletesen elmagyarázták a lézervezérlésű marsrakétákat, mivel mit lehet mennyire pontosan eltalálni és mindez mibe kerül, majd ismertették az egész háború stratégiai és taktikai tervezetét. Hogyan fognak behatolni az országba, mit bombáznak Bagdadban, hogyan kívánnak védekezni a várható gázellentámadás ellen, mit milyen módszerrel és ütemben fognak elfoglalni, hogyan tájékoztatják az iraki katonaságot, ill. civil lakosságot és ezek hány %-a fog perceken belül átállni az amerikai oldalra. Fantasztikus! Mit meg nem ér az ember?! Milyen rendes és minden részletre kiterjedő ez az amerikai tájékoztatás! Ilyet eddig még nem pipáltunk! Van ezért ebben valami csavar: Eddigi történelmi ismereteim szerint, de pszichológiailag is szokatlan, hogy valaki előre világgá kürtölné haditervét részletesen ismertetvén a következő lépéseket.

Aztán bemutattak egy amerikai rádióadót, amely az amerikai katonaság tájékoztatásáról, lelki kezeléséről, pszichés karbantartásáról gondoskodik. (Megszólaltak feleségek, akik bíztatják a nem tudni pontosan hol harcoló férjeiket, van tájékoztatás a családok részére, hogy pl. mit mondjanak négyéves gyereküknek arról, hogy hol a papa és mit csinál, mennyire életveszélyes a háború a benne résztvevő hős amerikai katonáknak, stb.) Megtudtuk, hogy az itt dolgozó riporterek mind háborúpártiak. Nem, az ellenvéleményt nem szabad elhallgatni, hisz demokrácia van, arról kell tájékoztatni, - ha van. De nincs.

Megtudtam továbbá, hogy a CIA által vezetett verbuváló akció a Németországban élő irakiak körében alkotmányellenes. Nohát!? De nincs is ilyen, viszont akiket itt beszerveztek, azokat Taszáron képzik ki. Egyáltalán, 65.000 iraki él N.o-ban, de csak a már német állampolgárságot kapottaknál beszélhetünk bűncselekményrol, akik kb. hétezren vannak. Pontosan nem lehet tudni semmit, de valami van, viszont a német hatóságok tagadják, hogy lenne, de a belügyminisztérium szóvivője valamit beismert, de mégsem. Hogy kiket szerveznek be, azt nem tudni. De megszólalt két önkéntes, akik nem akarnak beszélni, de bemutatkoztak és elmondták, hogy ők kurdok, utálják Szaddamot, be akarnak lépni a helyzetbe az USA oldalán, de nem vették igénybe őket, mert kurdok és mert nem tudnak angolul. Majd felolvasták a CIA beszervező kérdőív kérdéseit. Furcsa kérdések. Megtudtam, hogy aki diplomás, az kap egyszeri 70.000,-, majd havi 3.000,- USD-t. (Tulajdonképpen nem rossz. Hozzám eddig még nem jöttek. Angolul ugyan tudok, sőt, Taszárhoz még magyarul is, de nem vagyok iraki. Lehet, hogy ezért. Szinte kár.)

Kiderült továbbá, hogy a helyszíni tudósítok munkájához elengedhetetlen, hogy helyeseljék a háborút. Összevissza, függetlenként pedig nem lehet. Aki nem bejegyzett tudósító, az nem mászkáljon, mint pók a falon. Ha megpróbál mobilon telefonálni és ezzel összezavarja a műholdakat, akkor beazonosítják és le/kilövik. Ilyen egyszerű. A műholdakon közvetített híreket pedig a Pentagon megbízásából leellenőrzik. Nem ismerős ez valahonnan? Mintha ilyesmit már hallottam volna.

Putyin bejelentette, hogy ha egy nagyhatalom a BT döntése nélkül megtámad egy arra okot nem adó szuverén államot, akkor azt bármikor bárki más ellen is megismételheti. Ezt Oroszország a nemzetközi jog és demokrácia alapján nem helyesli. Ez igen. Hát nem aranyos? Persze, persze, ez az Oroszország nem az az Oroszország.

MTI-hír:
A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a polgári lakosság megkímélésére törekszenek. Azt tanácsolta a civileknek, hogy tartsák magukat távol a katonai célpontoktól, maradjanak otthonaikban, s szükségtelennek nevezte, hogy bárki is meneküljön az országból.
No, ez kitűnő és egyenesen megnyugtató. Nincs mitől tartani a rendes embernek, csücsüljön nyugton a fenekén, ez a több milliárdos költséggel járó, százezreket megmozgató, fél világot bevonó akció csak Szaddamnak szól, az összes többi lakosra nem vonatkozik. Kérjük bizalmukat és várjuk támogató megértésüket. Hogy megértik és támogatni fogják, azt már tudjuk, hisz közölték az amcsik a néppel szórólapokon - lásd első bekezdés.

További MTI-hír:
Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter közölte, hogy értesüléseik szerint az iraki rezsim három-négy olajkutat felgyújthatott az ország déli részén. Leszögezte, hogy gátak lerombolása, olajkutak felgyújtása az iraki nép ellen elkövetett bűncselekménynek számít.
Nono, a rossz gyereknek rácsapnak az ujjára. Megjegyzem ebből is látható, hogy Rumsfeld, a demokrácia legfőbb őre és mennyire aggódik az iraki népi tulajdonért, hiszen "... az olaj az ország gazdagsága és a háború utáni legfobb bevételi forrása." Ezt - hallottam a Rumsfeld-nyilatkozatot eredeti szöveggel - azért, mint a hülyegyereknek, a nép szájába kell rágni.

Különben minden jól halad, volt eddig egy-két sikeres légitámadás, de ez még csak a szelíd kezdet. Eltalálták ugyan Szaddam egyik palotáját, de senki nem sérült. A Kuvait felé kilott iraki rakétákat az amerikai elhárítás lelőtte, szóval bíztatóan mennek a dolgok. Állítólag ég néhány iraki olajmező. A szárazföldi csapatok ezért ma ott, délen bevonultak - többek között - oltani. A legfrissebb helyzetjelentések szerint vagy égnek, vagy nem égnek. (Az USA már hónapok óta teljesen birtokolja Irak légterét és a CIA-nak mindenről pontos légi felvételei vannak. Jobbak, mint a Blix-bizottságnak.)

Egyszóval ez egy sikeres villámháború, amely várhatólag nehéz lesz és bizonytalan ideig fog tartani. Mindez egy mondatban. Hogy mondta Dzsordzs Dabljú márc. 17-én: "Ez az igazság pillanata."

Hát, most tessék nekem megmondani, én vagyok hülye, hogy nem értem, vagy ezek bolondok? Avagy nem bolondok, csak engem néznek permanensen és egyre agresszívabban hülyének? Megvallom, magam az utóbbi feltételezés felé tendálok és ez valahogy rettenetesen zavar.

De nem vagyok egyedül. Most fedeztem fel éppen: Kedvencem, Michael Moore, az amerikai dokumentumfilm-rendező - Bowling for Columbine c. dokumentumfilmje az állandó félelemből fakadó amerikai állami és privátfegyverkezésről a berlini mozik csúcsokat döntő kasszasikere - nyílt levelében szólította fel Dzsordzs Dabljú Busht, hogy hagyja abba a franciák lepisilését (Quit pissing on the French and thank them for getting it right for onces) Inkább köszönje meg, mert a franciák olyat tettek vele, amit csak egy barát tehet: ti. felhívták a figyelmét a tévedéseire.

Lásd a teljes írást itt: http://www.michaelmoore.com

A Pompéry-szöveg folytatása, illetve újabb fordulója itt olvasható

Már vártam a kérdést. De valószínűleg csak kérdés marad, mert igazán senki sem tudja, mi folyik itt: egy tragikus végjáték kezdete, vagy egy vígjáték folytatása. Mert a "tényeket" is csak nagyjából ismerjük, a média éppen aktuális fűszerezésével, amihez még hozzátesszük a magunk ízesítését. A dolog abszurditása éppen ebben áll: miközben elítéljük, tiltakozunk, nyilatkozunk ellene vagy mellette, - egy rongyos kis ország így is agyonszivatott népén átgázol a legmagasabb technikai arzenál. Kicsiben, nagyban mindig erről szólt az emberiség történelme... A győztesnek mindig igaza lett, a többiek meg addig kussolhattak, amíg nem fordult a kocka. Most azonban egy kicsit másképp áll a dolog azzal, hogy az egész konfliktus globalizálódott a tömekommunikációs eszközök által, elvileg mindent tudnunk kellene. És mégis süketek, vakok és némák vagyunk. Mennyi ebből a megjátszás, az érzéketlenség és mennyi a valódi tudatlanság, azt mindenki döntse el lelkiismerete szerint. Azt nem tudom, hogy az Isten muszlim, keresztény vagy zsidó vagy más vagy egyik sem, - de ha van, akkor most nagyon szégyellhet bennünket.

Bekövetkezett az, amit amerikai barátaink előre behirdettek. Mennek a maguk útján előre, mint az öszvérek. Ha nem lennének ilyen sikeresek, erősek és magabiztosak, még tárgyalni is lehetne velük. Így csak néznek rád és nem értik, hogy nekem miért nem kell mindenáron az, amit ők elégedetten rágcsálnak. Hogy miért lógok ki a sorból. Egyrészt szimpatikusak azáltal, hogy olyan kezelhető egyenembereknek néznek ki, ugyanakkor ijesztő azt látni, hogy a mentalitásuk tényleg olyan, mintha egy bulldózer alatt fejlődött volna ki: csak semmi érdesség, uraim!
Persze, a világot nevelni kell, mert szörnyen neveletlen, ezt aláírom. De ki legyen az, aki a pedellus szerepét eljátssza? Amíg ez nem tisztázódik mindenki megelégedésére, addig ahányan vagyunk, annyifelé fogunk muzsikálni. Ami nem is volna baj, ha közben ne ráznánk az öklünket is egymás felé...

A helyzet nem éppen vicces, de számomra - szomorúsága és veszélyessége ellénére - röhejes.
Ismerősökkel vitatva a helyzetet - merthogy helyzet van, ugye? - próbálom bizonygatni, hogy vannak még zsarnok diktátorok a világon, nem csak ez az egy. És voltak is, pölö a mi Nagyfőnökünk, N. C., hogy az amerikai rövidítéssel éljek. Azt harmincegynéhány évig a kutya se akarta lelőni, detronálni, megvédeni a szegény sanyargatott romániai népet, vagy a világot őtőle, pedig titokban biztos gyártott atombombácskát boszorkánykonyhájában, legalábbis akadémikus vegyész neje segédlete megvolt hozzá. Minket a kutya (és az amerikai elnök) se sajnált, mint a szegény iraki népet Szaddámék miatt.
Ott van sokkal közelebb Amerikához a vén csibész, a nagy kommunista, aki éberen Fidel. Őt se bántják, bár a népet ugyanúgy sakkban (és mattban) tartja. De még sorolhatnám.
Na jó.
Pont a (nekünk) Közel-Keletre köllött menni háborúzni. Mert az jó messze van (nekik). Mint Vietnam. Nem hallatszik hazáig a bombázás, a légiriadó szirénája. Azt a pár halott katonát majd hazaküldik dobozban. A nemzet hősei lesznek, senki nem háborog.
Erről meg az jut eszembe, hogy mi csupán azért nem értjük meg szegény amerikaiakat, mert náluk utoljára az Észak Dél elleni polgárháborúban lőttek, akkor pusztultak csőstül emberek, házak, országok, javak, testvérek, családtagok, rokonok.
Azóta jó pár generáció felnőtt, háborúmentesen. A két világháború is távol Európában zajlott, amerikaiak sokkal kevesebben haltak meg, hiába vettek részt ők is, de nem NÁLUK volt a háború.

Nem tudok erről indulatok nélkül beszélni.

Egy olyan hatalom kezdett terrorháborúba, amelyik teljesen hiteltelenné vált.

Ha nem támogatta volna tevőlegesen dél-amerikai diktátorok saját polgárai elleni, terrorját.

Ha nem lett volna a maffiózó Norriegából, a CIA kegyeltjéből, ellenség.

Ha szeptember 11-én, az első tíz percben nem "tudta" volna, hogy ki az elkövető.

Ha nem pénzelte volna Afganisztánt, majd nem rohanja le.

Ha nem kínozta volna a talib foglyokat.

Ha Irak nem lett volna szövetségese, s nem maga szereli föl azokkal a bizonyos fegyverekkel.

Ha az egész ügy nem bűzlene az olajtól és az abszolút világuralmi törekvéstől.

Ha az ENSZ határozatok betartását mindig ilyen komolyan venné.

Ha a diktatúrákat mindig ilyen következetesen üldözné.

Ha nem fenyegetné lelövéssel a független haditudósítókat.

Ha lehetne ellenőrizni arzenálját, hadiiparát.

Ha.

Akkor talán.

Remélem, senki sem hiszi azt, hogy az iraki demokrácia hiánya szempont.

Bevallom, félek. Nem konkrét terrortámadásoktól, annak kicsi az esélye, hanem, hogy egy minden önkontrollját vesztett, cezaromániás szuperhatalom, mivel nem fog tudni jól kijönni ebből az ügyből, nekiáll paranoiásan vagdalkozni. Amerika ebbe megroggyan, és iszonyú politikai, gazdasági, katonai hatalma miatt, tántorgása mindenkit magával ránt.

És elkeserít a világ tökétlensége, a politikusok középszerűsége és a sóhivatal ENSZ.

"Az iraki nép két agresszor közé szorult" (Andrassew Iván)

Eszembe jutott, hányszor olvastam már hasonló jellegű újságcikket: Egy belvárosi építkezés során itt és itt, II. világháborús, fel nem robbant bombát találtak. Stb...
Vajon miért nem robban fel egy bomba?
Mert nem megfelelő a beesési szög?
Vagy mert nem elegendő a becsapódás mértéke?
Esetleg technikai hiba?
Arra senki sem gondol, hogy talán maga a bomba az, ami nem akar felrobbanni? Mert lelke van és így tiltakozik?
Kidobták a szívtelenek de ő azért sem robban fel.
Nem tehet arról, hogy bombának született, akkor viszont tegyen arról ésszel és szívvel, hogy ne írtson.
Mert egy bombának is lehet érzelmi intelligenciája.
Valóban?
Olyan fejlett a haditechnika, hogy ma már úgy odavágják milliméter pontosan, hogy ...
De azért hátha.
Szóval, azért mégis.
Viszont ha mégse, még mindig marad a remény.
Remény... a (technikai) hibában...

Helyes az indulatokat kikapcsolni, bár nem könnyű, amikor olyan a választék, hogy kit szeressünk: Busht vagy Szaddámot, esetleg Chiracot, aki legalább nem analfabéta. De ez talán súlyosbító körülmény... Ami történik, az a világ újrafelosztása, globális átrendeződés, sok-sok élő és halott áldozattal, beleértve azokat is, akik bőszen és derekasan tüntetnek, hogy aztán Szaddám - vagy valamelyik alteregója - kijelentse a TVben - hogy milyen hálás az iraki nép ezért a támogatásért.

A történelem most is ismétli önmagát, bár Kurdisztán még sose létezett mint olyan. 1055-ben a szeldzsukok dúlták fel, majd a 13. században, az abbásszidák idején pusztították a várost..., de még mindig áll és fog is állni. Lapozzon mindenki vissza egy (jobb) történelemkönyvben és olvassa el, hogy mi is történt akkor pontosan.
Ha a kurdok önállósodnak? Nem is tudom, talán készíthetnék a világon szerte a Free Baszkföld! Free Tibet! Free Transylvania! transzparenseket.

Sajnos nagyon egyenlőtlen játék folyik itt. Amerikában 85%, Európában ha lehet még több százalék gondolja s hiszi, hogy az Egyesült Államok kezdeményezte és indította háború indokolatlan sőt jogtalan.
Hogy tudjam én ezeknek megmagyarázni (magyarul talán elég jól menne, még svédül is úgy-ahogy tudok, tehát e két nyelven megpróbálhatnám), de el sem érem őket, meg aztán nem is valószínű, hogy meghallgatnának...
Hogy mondjam én ezeknek el, hogy ezt már rég meg kellett volna tenni!
Hogy mondjam el, hogy ezek az emberek - az úgynevezett béketáborbeliek -, csak önmaguk lelkiismeretét féltik, de elfelejtkeznek azon irakiak százezreiről, millióiról, akik Saddam Hussein uralma alatt éltek. Élniük kellett. Mert másként nem tehettek ! Mert nem voltak azon kedvezményezettek között, akik egy demokráciában nőhettek fel ! Vagy nem volt akkora szerencséjük, hogy elszökhettek volna onnan Irakból, mint mi Magyarországról, vagy Romániából, vagy...
Hogy mondjam el ezeknek a békeharcosoknak, hogyha megadnák nekem a Pentagon vagy az Amerikai állam számlaszámát, rögtön átutalnék nekik 100 SEK (kb 10 dollár) készpénzt, hogy ne csak az ő zsebüket ürítse ki, ami mindannyiunk közös lelki terhe... volt !

1. Hogy ott mi, nem tudom. Itt a Duna - (örökválasz a Duna partjáról).

2. Vallomás: március tizenötödikén a Hídember fölött érzett mély megrendülésemben levettem az LG-system hangját azzal a szilárd elhatározással, hogy márciusban nem kapja vissza, nem hallgatok televíziót - (lustafilm ellenes válasz).

3. Nem nézek és nem hallgatok háborút. Fiaim közül egyik éppen sorkatona, másik talán holnapután lesz - (emberbarát válasz).

4. Amikor véletlenül mégis, a kolibrikommandó Németh Zsoltja, Simicskója éppen a Vezér szavait ismétli alig rejtett áhítattal, "a kommunista magyar kormány agressziót követ el..." Ahol egy háború lerángatható a legpornográfabb pártpolitika amúgy sem emelkedett szintjére, akkor jobb, ha a civil (aki nem politikából él) csendben van, és ha megfelelő időjárási front tartózkodik a térségben, megmetszi a gyümölcsfákat, mielőtt virágba borulna az egész, és fájna a szíve, amikor belevág az éledező fába - (politikaellenes-természetbarát válasz).

5. Valaki elárulhatná, postabanki pénzzel finanszírozzák-e a NATO-t is, az iraki hadsereget is. Mert erről még nem volt szó. És mennyi a Postabank haszna - (Postabank-válasz).

6. A kocsmámban mindent tudnak. Nem is értem, miért nem intéztem körkérdést a Csendesben a péntek esti kocsmanéphez - (kocsmakímélő válasz).

7. Krasznahorkai - a Háború és háború c. regény szerzője - nyilván ismeri az egyértelmű választ. Mifelénk azt mondják "Az erősebb kutya baszik", persze ilyen durván nem szeretném - (válasz Palócföldről).

8. Az olaj is foly - (OPEC-ellenes válasz).

9. Bennem az foly, hogy erősen kutatok az egymást erősítő igazságok után, és nincsenek ilyenfélék - (hiányválasz).

10. "A fogolynak jobb vagy a halottnak?" - kérdezte tavaly egy lelkiekben gazdag szélsőjobbos irodalmár. "Mind fogoly vagyunk", válaszoltam bölcsen, "helyzetünk foglya. A halott pedig nem ad ki információt. Ha lehet, maradnék az első alternatívánál. Azt szoktam meg." - (békepárti, háborúellenes válasz).

11. Nem vagyok békepárti. Háborúpárti sem vagyok. Mint ahogy nem vagyok a nyári délutáni zápor pártján sem. De záporellenes sem vagyok. És nem vagyok a piros pipacs pártján. A génmódosítással elérendő kék pipacs pártján sem vagyok. A regényem pártján vagyok (ha nem illetlenség ilyen feszült nemzetközi helyzetben). A regény elkészülése pártján - (regénypárti válasz).

12. Költőnővel levelezgetek mostanában, aki egy-egy témát lezárandó azt írja: sanyi (s annyi). Így én is: sanyi... (plagizátor-nőpárti válasz).

Egy graffiti jut eszembe az egészről: "FIGHTING FOR PEACE IS LIKE FUCKING FOR VIRGINITY".
Aztán ott van az olaj-ügy. Tételezzük fel, hogy ezt megoldja a háború. De nem oldja meg a terrorizmus-problémát. Sőt. Egyelőre lehet még "gonosz" államokat kreálni, megtámadni: Irakot, Afganisztánt. De ha eltűnnek az ellenfelek, s a terror-robbantgatás menni fog tovább, mit bombáz majd Bush a Nagy Amerikai Félelem csititására?

Újsághír: "Az államfő és a kormányfő egyaránt kifejezte azt a reményét, hogy a háború rövid lefolyású lesz, és a lehető legkevesebb emberáldozatot követeli majd". Az viszont nem derült ki, hogy mennyi az a "legkevesebb emberáldozat", ami a miniszterelnök és az államfő uraknak elfogadható. Ötszáz? Ezer? (ezen már túlvagyunk). Ötezer? Tízezer? Esetleg ezer amerikai és négyezer arab? Vajon a demagógiának van-e valamiféle mértékegysége amivel ki lehetne fejezni?

MI FOLYIK OTT?

2003. március 21.