ELKÖLTEMÉNY

Válaszoltak:

Cselényi Béla
Bakter Bálint
Demény Péter
Balla D. Károly
Szilágyi Júlia
Onagy Zoltán
Szabó Géza
Hajdú Monika
Bogdán Tibor
Balázs Imre József
Sall László
Páll Szilárd
Márton Attila

Neked is van véleményed?
- Neked is van véleményed! Hozzá akarsz szólni? Nosza!

Kedves Barátom a Perforálban!

Tegnap volt a költészet napja.

Te mennyit költöttél Ön mennyit költött

április 11-én?

Válaszolj e-postafordultával és csakis jókedvedből.
Nálunk a játék ingyenes.

Gergely Tamás

A tegnapi, 2003. április 11-i költségvetésemet még nem összesítettem, de feltűnt nekem, hogy az Izabella u. 71. szám alatti élelmiszerboltban pontosan 1956,- Ft-ba került a csomagom. Több mint tizenöt éve élek Magyarországon, de még sosem volt pontosan 1956 forintos számlám.
- 4 x 100 g Krick Cracker sós keksz a spanyol Cuétara cégtől;
- 3 x O,5 liter élőflórás kaukázusi kefír a Mátratejtől;
- kb. 25 dkg trappista sajt;
- 1 liter rostos Sió-féle vilmoskörte-nektár;
- 1 liter 2,8% zsírtartalmú zacskós tej;
- (1 db nylonzacskó [ingyen]).

Minden pénzem elfogyott
Minden rímem elhagyott
Már a nóta se a régi
Nem diktálja földi-égi
Hatalom.

Én költöttem egy fényeset,
egy képeset és kényeset,
olyan gyönyörű élvezet
a mesterséges élvezet.

Én költöttem öt nagyszerűt,
öt éles-vészes görbe tűt,
egy ritka csodálatosat
hogy a szived majd megszakad.

Én költöttem tíz elefánt,
láttátok volna, hogy rohánt,
hogy kereste a társait,
mint Komáromi Bártfayt.

Szóval költöttem én sokat,
hosszú költői napokat,
végtelen költői időt,
sárga és fekete rigőt.

Nem sokat. Reggel a feleségemet fel-, este a vacsorámat el-. Bökverset is csak ezt:

Arról, hogy a gólya a kéményen fenn költ,
költőnk verset a szobában lenn költ,
mégis magáról hiszi, hogy keményen fennkölt.

Sokat költöttem szép színes dobozokra, és szenvedek: kiújult az isiászom.

Sokat

Jelentős mértékben mínuszos nap.

Három külön tétel, de mind egy tőről fakad, a tavasz a bűnös, a tavaszi költészet, hogy József Attilát már ne is emlegessem.

1. Bérmunkások, barna bőrű napszámosok, bérük, + kedélyjavítójuk, föld, fa, fű (tarack), fűrész, metszőolló, gereblye, ásó, és a szerszámokhoz tartozó kezek. (Kb. 7 000 Ft. de az a valószínűbb, hogy nem látom a tízezresből a visszajárót.)

2. A tavasz, a költészet, a bűntudat együtt: ami ugyanabban a ritmusban bizonyíték is, a korábbi tavaszi mulatságért is fizetünk, ha itt az idő - ajánlom mindenki figyelmébe, aki nem tudja. (Kb. nyolcezer forint: hal, gyümölcs, csokoládé minden mennyiségben, tejtermékek, három teli műanyagszatyor - nem járt érte köszönet. A bűntudat se csökkent. Nem volt minek csökkennie. Lebeszélem magam (ma már). Megfizettem érte, és folyamatosan fizetek, hogy időnként bűntudat nélkül való legyen a múlt. (A ló rúgja meg!)

3. A harmadik tétel már valóban költészet napja, hivatalos. Hivatalosan rendeltek egy költészeti helyre, ahogy 450 forint egy harminchármas Gösser. De elkéstem (lásd 2. pont), a vendégek továbbgördültek, és megtették velem azt a szívességet, hogy nem ittak a kontómra (vagy nem kaptak, hehe). Ennek örömére azonnal ki a szemsíkból, mielőtt a lebzselők lecsaphatnának, át a hegyen. Irodalmi kocsmámban - tíz perc, azt hiszem, az idény utolsó sörét ittam - már nem úsztam meg ilyen olcsón. Mint a vidék egyetlen irodalmárát minden betűvetéssel összekapcsolható napon - Sajtónap, Könyvhét, Magyar Kultúra Napja, Költészet Napja - felköszöntenek, mintha közöm lenne hozzá. Vicc persze, de belekerült vagy kétezer forintba.

Ez összesen nincs húsz, és nem is gyakori. Szívom is a fogam, hol van még a következő ötödike.

A költőnek könnyebb. Ők kerestek. Halálra keresték tegnap magukat. Mindig tudtam, a költőnek a legkönnyebb. Mannán él, képzeletben szerelmeskedik (amiből nincs terhesnő, tartásdíj), a fantáziaszegény jól leképezett virtuáléban, orr a monitorba horpad (a nem kívánt zigóta ezesetben is ritka madár); sikoltoz a pénzért, de nem is kell neki. Hátszóval, mondom. A döntés megszületett (születőben). A következő életemben (alanyi) költő leszek. A teoretikus költészet csillaga. De ha másként nem, legalább benne egy ilyen csillagban. Csak az orrom legyen kint (a levegővétel mián. Má'hogy be ne fulladjak.).

Amit bevallok
(s amit nem)

A Költészet Napja nálam meglehetősen prózai módon indult. Ha jól meggondolom, valamikor kilencedikén kezdődött. Este nyolckor ébredtem, s azonnal nekiestem a netnek, feltölteni a legfrissebb anyagokat az Erdélyi Teraszra. Oly pihent voltam, hogy a következő 26 órában nem feküdtem le. (Ebből 22 képernyő előtt, határidő-robot-munka lévén dögivel.) Szóval 10-én este hullára emlékeztettem vagy legalábbis mosógatórongyra.
Épp a megfelelő lelkiállapot, így kell belemászni a Költészet Napjába! Ráadásul Hobo József Attila-estjét sokáig nem tudtam átnyomatni a Terasznak, átkozott új világ, szépjóanyja a technikai csodáknak, mélnek és nyetes dugónak! Végül átment, Szatmárnémeti lefutott, én meg ágyba zuhantam.
Reggel kilenckor ébredtem (Zsé már elvitte a fiamat az óvodába), vásárolj néhány tojást, kenyeret. Nem drága, 50 ezer lej, durván másfél dollár. Vagy mondjam inkább euróban? Nem es tudom, nálunk sokan afölött spekulálnak, hogy "ha Amerika megnyeri a háborút" (sic! már hogy a csudába veszíthetné el?! egy "ilyen" szuper-világ-zsernyák!) szóval ha az amcsik gőgösen végrehajtják az újabb kulturális kolonizációt a rejtett olajharc jegyében, akkor ugrik a dollár, esik az izmait mutogató (viszont igen-igen pattanásos arcú) euró. Ennek ellenére betegesen őrzöm a fiókban maradék 50 eurómat, nem nyergelek vissza a zöldhasúra. (Micsoda vagyon, istenem, és még mennyi kell, hogy egy új számítógépre fussa!)
Na de ne kalandozzunk el. Reggeli után jön az újabb fogyasztás, RDS-kártyát vásárolj! (Lám-lám, mi is fogyasztói társadalom lettünk, mi a szösz, habár inkább a külföldi termékeket zabáljuk, képtelenek vagyunk sajáttal előrukkolni.) Netkártyát kell tehát beszerezni, feltölteni az internetre csak úgy lehet, írásokat, vitaanyagokat, képeket, ha megfelelő a kredit, anélkül neved: Miszter Nulla, Aki Nem Létezel.
Megtörténik a feltöltődés. Utána következik a "spórol" kategória. Különböző okok miatt nem tudok Kolozsvárról kiruccanni, nem lehetek ott idejében nagyapám sírjánál Szamosújváron (tíz éve halt meg, református pap volt). Mivel diákigazolványt szereztem (Románia ez is, a lehetőségek hazája!), az út oda-vissza 50 ezer lejnél nem lenne több, reggelizhetnék tehát még egyszer. És 50 százalékos árcsökkentés alatt futna az egész.
Ha már Kolozsvárott maradtam, akkor besurranok az Escorialba, a Költészet Napján szervezett EMIL-felolvasásra. De előtte a közeli boltban vásárolok egy CD-írót, mert attól tartok, a gépem akármikor lepattanhat, aztán képek, írások, levelek, favoritok, minden elmegy a büdös francba. Le kell valahogy mentenem az aktuális szemetet. Utálom, amikor kiakad a Windows, és sziszegek, átkozom Billt, tudjuk, melyiket. Neki bevétel, nekem bizonyos értelemben "felesleges" kiadás: a CD-író (ami természetesen PRC jelzésű, miért volna más?!) 2.6 millába kerül. Ha jól meggondolom, a szinte-szinte 80 dollárt kitevő összeg az átlagromániai nullareménykedő havi bére. Lehet, hogy most egy ideig nyökögni fogok? Kiállhatok koldulni? (Jut eszembe, a Transindexnek megígértem a koldus-riportot! Jó kis költészetnapi kilengő-gyakorlat.) Szóval "besurrantam" a cuccos Escorial-ba. Bevallom, kissé félve indultam neki a lépcsőknek, lefelé a kikupált-felcicomázott pincébe, mert azt hallottam, hogy oda csak meghívóval szabadna. Na de nekem van sajtóigazolványom! - bátorítom magam. Igen ám, de ez például Hobót nem hatotta meg, amikor fotózni szerettem volna (még a főpróbán sem). Igaz, volt már alkalom, amikor a Korunk-szerkesztő kifejezés megnyitott ajtókat: Moldova György kiadója, Urbán Tamás jóindulatúan elárulta, mennyibe kerülne az ötflekkes interjú, de aztán megúsztam ingyen. (Nem mintha lett volna pénzem kitenni pár tízezer forintokat!)
Ott állok bent a boltíves pincében, Fodorúr már bemelegít a díszasztalnál, szotyognak a többiek is, rendelek egy Kinley-t (korán van, ugye). Csuklok egy nagyot, amikor a pincér elkéri a pénzt. A mutatós pohárban 150-200 lehet, az ára viszont 25 ezer, szinte-szinte egy dollár. Az üveges változat, ami azért jóval nagyobb, az üzletben mindössze 12 ezer lej. Mindegy, ez a Főtér. A hely patináját és hangulatát, a cicomás-cuccos berendezést meg kell fizetni, szép lassan Nyomoromániában is rászoktatnak minket, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget, a nevet kell megvásárolni. Később Bulgakov, találkozás képzőművész lányokkal. Egyikük (egyelőre nem árulom el a tehetséges lány nevét, nehogy lenyúlják élelmes egyének J ráadásul szép szőke) grafikákat, ügyes képi anyagokat hozott, hamarosan beszkennelem, és felnyomatom az Erdélyi Teraszra, egységesítendő a képi összhatást. (Ez itt a reklám helye! http://erdelyi.irok.terasz.hu/ ) Amíg ők elvonulnak mobilozni, fizetek: 65 ezer, ebből én bevallok egy gin tonic nevű italt. Őket kimentem egy-egy üdítővel. A fekete hajú pincérlány újnak tűnik, de akárkitől kérdezősködöm, régiként ismerik a Bulgakov nevű kulthelyen. (Hamarosanan egy éve működik.) Ezek szerint én hiányoztam megengedhetetlenül rég innen, illetve az utóbbi időben csak a pincébe merészkedtem le, Bretter Körre, Előretolt Helyőrségre. Szóval a lány igazán kedveskedni akart, de nem tudta, hogy nem csípem az olajbogyót (megjártam gyerekkoromban a szőlő-mesével). Szerencsére vendégeim kedvelik, kihalásszák örömest a pohárból a felszúrt szemeket. Azon töprengek, hogy milliárdokra való grafika (több száz!) lapul az értékes mappában, és mindezt szinte ingyen, illetve sima ígéretekért kaptam. (Remélem, hamarosan fizetni is tudunk.)
Fel a Monostorra! (Nem kell jegyet vásárolnom, mert a 25-ös trolibuszra van bérletem, szerencsés flótás.) Előkerül a fekete filc, az egészen friss alkotásokat is aláírja. Én vissza a Bulgakovba, találkozom Lóval meg Zsével, éccakába merülünk, egy óráig isszuk a jó söröket. Szinte ingyen van, egy Ursus, a csinos nyakú sárga mindössze 21 ezer lejbe kerül. Közben 45 perces beszélgetés B-vel közös Teraszos dolgainkról. (Ő hívott, "hétdolláros" bérlete van, este nyolc után könnyű szívvel mozog az Arindzsos!)
Lám, a Költészet Napja nem 11-én kezdődött, és nem 11-én ért véget nálam. (Szinte elfelejtettem: Gergely Zsuzsa rászólt az Escorial-ban Brédára: "Hol a versem?" "A hűtőben. Várlak" - mosolygott ravaszkásan a mester. Jómagam szerencsésebb voltam, Deménytől beszereztem a friss művet, igaz, mindössze kölcsön kaptam, épülés szempontjából, mert már leadta a Látónak.) A Jókai utcában még belebotlom Kelemen Attilába és Annamariba (hűha, ezek a Transzindexes családok sem alhatnak éccaka egy előtt!) aztán bevágom magam az első Diesel taxiba, és költészetnapja ide, költészetnapja oda, elvonulok pihenni, ma már nem írom meg a kellemes hangulatú Escorial-délután történetét. Hamarosan. A taxizás 30 rugóba került. Na jó, mindösze 28,5 ezer lejt mutatott az óra, de ki kérné vissza a felesleges aprót? Amúgy az Escorial cuccosságáról, így visszatekintve jut eszembe, hogy a pincér nem tudott visszaadni a százasból, oda ugyebár nem járnak csórógyerekek, akik apróval fizetnek. "Kérem szépen, álljon meg egy pillanatra." A reggelire gondolva kenyeret és kenőmájast vettem egy éjszakai boltról. Ahhoz képest, hogy a Főtér közelében van, nagyon olcsós hely, mindössze 45 ezer lejt hagytam náluk. A Bulgakovban nem tudom, hány kör sör ment le, közben kisperecet zabáltunk (egy csomag 15 ezer lej), jött egy ötéves cigyány fiúcska, virágot adott 20 ezerért, a babámra gondoltam, aki épp Csíkországban alszik... és igen, Költészet Napja alkalmából verset is vásároltam, szép, mutatós kis kötetet.
Nem volna fair, éppen ezért nem árulom el, kit-mit.

ápr. 12., K-vár

KÖLTÉSZET

Hogy mennyit költöttem?
Rengeteget.
Alig bírtam kimászni az ágyból.
Mikor lefeküdtem, szinte már kölni kellett.
Következésképp költögettem magam.
Először az ébresztőórával.
Utána felültem, hátha úgy nem alszok vissza.
Amikor a fejem nagyon húzott, akkor egy speciális nyakizom gyakorlattal próbáltam a súlyos golyót helyén tartani.
Ez a golyó nyílván a fejem.
S de szemtelen!
Ha hiszik, ha nem, képes volt kibillenni.
Akkor úgy gondoltam, dúdolgatok.
Hátha segít.
De a golyó újra kibillent s erőtlenül vissza, le, vissza, le...
Gondoltam, nincs mese. Tenni köll.
A szemeimben bíztam. Mindig is mondták, csodákra képesek.Utasítottam őket valami agyi impulzussal, tessék nyitva maradni.Nehezükre esett, de mondtam nagyon köll. Ne haggyanak mán cserben!
És nem hagytak.
Ma egész nap nyitott szemmel aludtam!
És költöttem tovább... de már nem magamat.
Költöttem pezsgőre,
az ünnepre...
és rímekre,
az életre ...

Nem tudnám egészen pontosan kiszámolni, de egy biztos: a költészet napján is rengeteget költöttem (pénzt, energiát) prózai hétköznapjaim szinten tartására.

Költészet Napja

üditő 15 000 lej
buszjegy 15 000 lej
taxi 30 000 lej
(Az esti borokat a Mentor Kiadó állta Marosvásárhelyen.)
Ja, és még a feleségemet is felköltöttem.

nincsen pénzem.

ha lenne pénzem vennék egy cipőt magamnak
a feleségemnek (szandál)
a fiamnak (tavaszi és házi vagy papucs)
a másik fiamnak (tavaszi)
és a lányomnak (tavaszi, torna, szandál, papucs, foci)

vennék egy
ágyat egy új számítógépet
hogy a fiamat, ha kérdik, milyen a gépetek,
Pentium 120
ne csúfolják, ne gúnyolják, ne nevessék ki

vennék egy nadrágot magamnak
a feleségemnek
a fiamnak (ünneplőt)
a másik fiamnak (ünneplőt, fekete farmert)
és a lányomnak (milyet ?: szoknyát !)

vennék egy lábast, fazekat, serpenyőt
vennék serkentőt
vennék sert, kettőt

ha lenne pénzem nem adnám senkinek

ha lenne pénzem
nem gyűjtenék szegény gyerekeknek (www.tudor-alapitvany.hu)

ha lenne pénzem elvinném
a lányomat
a másik fiamat
a fiamat
és a feleségemet vendéglőbe moziba vidámparkba színházba
operába kiállításra sétálni utazni kutyakiállításra

ha lenne pénzem
vennék egy jegyet, felülnék a repülőre
vonatra, hajóra, buszra elmennék
(s ha kérdeznétek szalonnát, pálinkát kérsz, mondanám)
hozzátok
elmondanám
ha lenne pénzem
elköltemény

A költészet napján egy hajléktalannak adtam 50 forintot. Verset szavalt,Petőfitől A farkasok dalát (50 Ft = 0.204078 EUR). Ja, és hazafelé menet vettem egy EU-lufit (kék színűt, 12 csillaggal), csak sajnos, amikor szálltam le a villamosról, kipukkadt.

Irta Rejtett Értelmű János

Városok és meseországok ahol éltem és élek,
ahol költöttem és nyomtam a pénzt és a nőt,
bennetek mind van egy kis költészet,
a hamuba sült pogácsán,
Budapesten vagy meg délebbre Marseille-ben.

Most már tudom mia a költészet, gondoltam,
magamban.
És le is írtam nektek.

2003. április 12.