Periszkóp Pálnak meg Bakter Bálintnak:
Robogni örök úthengeren avagy mitt vétettek a dáliák című könyvetekkel zavarba hoztatok: eddig azt hittem, hogy csak "Anna örök", most meg tik is - kérdem én tőletek: azt hisztiek, hogy titeket a vers megszépít?

PP- Feltétlenül, mert olyan jó álarc tud lenni, hogy csak na, lezser, nyüzsöghet benne a szerzô erre-arra, az olvasó végül úgyis lecsitíthatja. De fôként akkor szépít meg, ha kamilla, aloe vera és más kellemes társaságú nôk dúsítják.

BB- A vers szépít, de talán mégis - épít. Amiótától verselgetek, legalább nehány fokkal okosabbnak érzem magamat. Pedig hát elôtte sem voltam éppen lüke!

Ti lennétek álnéven Ilf meg Petrov?

PP- Kikérem magamnak (persze, ha kiadják, pardon...)! Ugyan már, mi nem hasonlítunk senkire, nem közösködünk, különben is, akciónk a partizán vers performansza, romboló célú betolakodás a hétköznapok uralkodó stresszhatásába, hajtóvadászat a kínálkozó unalomélmény és beletörôdöttség-érzet ellen. Jelzés arra nézve, hogy azért van valami ebben a nagy káoszban. Ha nincs, akkor is meg lehet keresni.

BB- PP a megmondhatója, hogy az én igazi nevem bin Laden, de ezt senkinek sem kell elárulni!!! Muszáj volt beállnom bakternek, mert manapság mindenki engem hajszol (köröz, űz). Jellemzô: mindig csak egy embert tartanak ludasnak azért, hogy a világ úgy megyen, ahogy. Voltam már Sztálin, Hitler, Milosevic, Ceausescu, most meg a fô-fô terrorista. Érdekes, van még egyetlen valaki, akinek mindenható hatalma és karizmája volt, viszont aki még nem voltam - le sem merem írni a nevét, a kirilejzumát!

Mek-mek-mekegtek, kiadótok, Andrassew Iván meg mekszedi magát rajtatok.

PP- N-nem hi-hiszem, h-hogy kecs-kecs-ke, ffô-fôleg nem a sz-szomszé-szédé, inkább kecs-kecs-kecses rr-rit-rit-mus, rr-rím és poén, te-tehát vers-s a na-na-pilapban. Mekk-mekk-mekszedi?! Tény-tényleg?!

BB- Kiadónk olyan, mint mi. Ágról szakadt ugyan, de segít, ha tud. És tud. És segít!

Periszkóp Páltól kérdem: "Periszkóp" meg "székely", szerinted a kettő talál vagy találtatják? Ez lenne elmarasztaló véleményed a kommunizmusról?

PP- A Székely Intézet Lezser Verseket Olvasó Rituális Intézményi-Uradalmi Magabiztosa szívélyes üdvözletét küldi a nagyvilágnak a "Periszkóp" védjegy elismer(tet)ése érdekében (ez most talál(t)at(ás) vót, igaz?). A kommunizmust istenesen megguruzsmáltuk, oszt jól esszefinyelôdött, s most mán nehéz kikurkászni, és az es lehet, hogy valaki megsirít, ha sokat cseszegessük az agyát. Nem lehet az ember tetemtók, akkor se, ha pájinkát lütyül, s zákányos lesz tôle egy cseppet, hogy es mondjam, meggárgyul, na, mintha belékóstolt volna egy vájling cefrébe… Úgyhogy azt mondom: ne hanyigáljuk a csutikát egymásra, nézzük meg inkább a foncsikákat, azokból rakjuk essze a dógokat, ne burungozzunk potyára!

Ki a Pali-madár, mit akarsz inszinuálni?

PP- A Pali-madár az a teremtmény, aki óvó figyelemmel kíséri a Juj-juj-madár röptét, hogy amikor az lezuhan, nehogy nagyon odaverje magát. Ja, hogy ki a Juj- juj-madár? Egy kisméretű szárnyas, hatalmas herékkel, azok folyton lefelé húzzák, szenved és így kiáltozik: Juj! Juj!

Milyen lenne az "idületi" fájdalom, ami mellett az agymosás kaland?

PP- Bocsánat, nem hallom jól, recseg a telefonvonal. Hogy az idületi kaland? Ami mellett az agymosás fájdalom? Nem baj, több is mohácsolt Veszettnél.

Horkol az orosz pók, ezt is te írtad; kimagyaráznád?

PP- Az orosz pók furcsa állat, néha alszik, néha álltat, de amikor hét meg három, bált rendez a zöldhatáron.

"Ballgat, mint a bolha", mi meg azt hittük, hogy prüszköl az ugrik.

PP- Amint azt már Babits Bihály megírta, hogy aszongya "bús donna barna balkonon", úgy a bolha, amint éppen balgán bólogat. Aztán ugrik, de nem prüszköl, mert bár igaz, hogy régebben megpatkolták a mesékben, most viszont finomkodnak, és védôoltást adtak be neki influenza ellen.

Bakter Bálinttól kérdezem:
Előző életedben felváltva voltál kígyó meg János vitéz, most bakterkodsz, mit csinálsz a következőbe'?

BB- Az én életem a szűntelen rejtezkedés, csak legyen elég gúnyám hozzá. Most még úgy számítom, hogy ama hátralévô idôben, ami számomra megadatott, úgy is mint továbbélô, minimum beállok alpinistának, kalóznak, kerékpáros küldöncnek, iszappakolónak, parti fecskének és egyszer - miért ne? - vízihullának is...

Állandó témád a nő - főként ha posztrohos, mit értel ez utóbbi alatt?

BB- A nô addig nô, amíg föléd nem nô. Akkor már foglya vagy és megette a fene az egészet. Kezdheted elölrôl... de kivel? ... hol?...mikor?

Milyen szendvics szerinted a 2001-es év, ha szabad kérdeznem?

BB- Amikor egy kettévágott zsömlét minden szarral megtömsz és két pofával ráharapsz, erre beletörik az utolsó elôtti fogad is - hát ilyen. De milyen az ember: a maradék foga már 2002-re vásik!

Sörre szomjaztál, vizet ittál, mi ez, ha nem antiklerikális uszítás?!

BB- Egyszerôen csak hiánygazdaság. Nem ittam sört, mert nem volt rávaló piculám. Aztán késôbb erényt kovácsoltam belôle, ugyanis a vízzel nem sikerült elbutítanom magamat, és ez euforikus jóérzést váltott ki belôlem a jócskán becsiccsentett világban!

Milyen a "vad szél", amitől a dália fél?

BB- Uram, álljon csak ki maga is a placcra egy hétig, egy ágyás kellôs közepébe, a virágok közé, dáliának vagy kerti törpének, mindegy, és figyeljen a légörvényekre. Meglátja, lesz pillanat, amikor legszívesebben a föld alá bújna, de csak a fejét sikerül valahogy befúrni a rög közé, a légvonat meg csak cibálja, tépi, szaggatja - no és tapossa. Próbálja ki, ingyen van!

Periszkóp Páltól és Bakter Bálinttól együtt kérdem:
Ki nyeldes ma könyveket? Táncsak nem a hentes?

PP- A könyvnyelô tisztsége rangos funkció volt már az inkvizicíó idején. Azok a szerzôk keresték fel az engedéllyel és alaptôkével rendelkezô böcsületes úriembert, akiknek büntetés fejében meg kellett volna ebédelniük eretnek tanokat hirdetô köteteiket, ám nem volt ehhez gusztusuk. Így aztán elkönyv(ny)elhetô veszteséggel fizettek, mint a katonatiszt, és a könyvnyelô - hutty! - tette a kötelességét. A végtermék volt igazán érdekes: abból lettek az enciklopédiák. (Forrás: Meglepô dolgok lexikona - á lá Periszkóp Pál)

BB- Nyeli vagy nem nyeli, mást nem kap, ez van, ezt kell nyelni. (Vigyázat: nem nyalni!)

Ki a vaccamár? Azaz: úgy érzitek-e, hogy kivágtátok a magas "C"-t?

PP- A vaccamár négy lábon járó erdei gyümölcs, falkákban terem, rúg, mint az istennyila, úgyhogy errôl ennyit, mert a hátsó fél épsége sem utolsó szempont. A magas cé túl magas nekem, de ha kivágják, biztosan eldôl, mint egy fa.

BB- Szóval, jól kijáccottuk magunkat, ez nem vitás, közben lehet, hogy a magas C is kivágódott, mit meg nem tesz az ember, ha nem vigyáz, már nem emlékszem. Egy biztos: nekikezdeni könnyebb volt, mint abbahagyni...

Jól értettem - szerintetek a róka is nézhet farkasszemet?

PP- Amióta az ember rókázik, baromkodik, esetleg nyúlcipôt húz, bizony, a róka is nézhet farkasszemet. Egy kitömött példányét, a Zoológiai Múzeumban.

BB- Róka, farkas - egyremegy. Különben a róka is legalább olyan farkas, ha nem farkasabb. (Szállóige: nézd meg a farkát, vedd el a lányát...)

Ha rossz a bor, kötelezően hideg-e a húsleves?

PP- Igen. Fordított sorrendben.

BB- Ha valami rossz, akkor minden rossz. S ha minden rossz, akkor az már régen rossz...

Elárulnátok-e végre, "hova vezetnek a nyomok"?

PP- Hogyne. Be, ki, el, vissza, körbe-körbe, fel vagy le, attól függôen, hol áll az olvasó, azaz a Nyomkeresô, illetve hol a szerzô. A lényeg, hogy gondolkodva derüljünk és derülve gondolkodjunk. Minden más csak ezt követôen jön, jöhet. Uff, beszéltem!

BB- Sze nem megírtam, hogy hozzám? A 2-es kérdésre adott válaszom különben mindent megmagyaráz. De csitt, többé egy szót sem, mert nyomomban az Euro- és az Interpol + a FBI, a CIA és a Scotland Yard. Kissé sokan egy ember ellen, de megpróbálok többfele futni, s aztán gumibottal üthetik a nyomaimat!

Kérdezett: Gergely Drakula Tamás 

http://irodalom.elender.hu/erdely
http://www.mek.iif.hu (Mek - magyar elektronikus könyvtár)