TÍFUSZ

(régebben) megkérdezte...

Tifoid archivum

- A hargitafürdői írótalálkozó előtt Ön egy mai Helikon megalakulásáról beszélt, beszámolójában a találkozót "botrányos kudarc"-nak nevezi. Hogyan tud egy vezércikkíró főszerkesztő ekkorát tévedni?

- Az erdélyi magyar vezércikkíró korszerűtlen fajta. Sok esetben - noha látja, mennyire kiábrándító a helyzet -, mégis a remény megfogalmazásával kísérletezik. Az elbátortalanítás ugyanis öngyilkosságra bújtás az erdélyi magyarságnak. Az igény az Írótársaság létrehívására megfogalmazódott a találkozót megelőző napokban, s hogy mégsem alakult meg, annak az előkészítetlenség az oka. Senki nem gondolt arra, hogy egy ilyen társaságot úgy lehet létrehívni, ha van egy konkrét szabályzat-javaslat, keret, amelyet megvitatni lehet. Így jött létre a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, és szakmai szervezeteként, szinte kamaraként működik. Azt hittem, ilyen egyszerű a kérdés, nem számoltam az akarat hiányával.
Márkus Barbarossa János fogalmazta meg, hogy pragmatikus, jogismerettel rendelkező emberekre kell bízni az Írótársaság megalakítását. Nem volt ilyen kvalitású közösségszervező Hargitafürdőn. Ezen múlott.

- "Régi és új, vélt és valós sérelmek"-ről ír, el nem tudom képzelni, miről van szó, szeretném, ha részletezné!

- Például Kántor Lajos sérelmezte, hogy a Látóban Korunkot lekommunistázó cikk jelent meg. Amire Gálfalvi György úgy replikázott, hogy ő, aki a cenzúra ellen küzdött, nem lehet cenzora mások írásainak, amire Szilágyi István kijelentette, igenis szükség van az egészséges öncenzúrára.
Volt aki az Írótársaság kapcsán gittegyletet említett.
Volt aki Kolozsvárt szerette volna berendezni a létre sem hívott társaság irodáját, s kijelentette, hogy Székelyudvarhely nem alkalmas ilyen feladat betöltésére.
Van, akinek érdeke azt kívánja, hogy ne jöjjön létre egy ilyen társaság. Elsősorban a befutott íróknak. A fiatalok, a kevésbé ismertek számára viszont szükséges lenne.
A hargitafürdői találkozó után csodálkozom is, hogy az újságíró egyesület működik.
Az erdélyi írók társaságát előbb-utóbb létre fogják hívni. Kérdés: marad-e akkora még magyar olvasó Erdélyben.

- Milyen a magyar értelmiség új Erdély-képe? Milyen a román értelmiség új Erdély-képe?

- Nem tudom, milyen a magyar értelmiség új Erdély-képe, és azt sem tudom, hogy milyen a román értelmiségé. Bizonyos elképzeléseim viszont vannak erről, ez tény, és bárki kialakíthatja erről a maga vízióját - nem tudok hirtelen mást ajánlani, csak hogy lapozza fel a Provincia című lapot (webváltozata: http://www.provincia.ro). Valami új dolog történik Erdélyben a két világháború közti, párhuzamosan futó magyar, szász és román transzilvanizmusokhoz képest. Amit most a Provincia körül próbálunk összehozni, az kilépés a hagyományos, csak-magyar, csak-román, csak-német világból, elmozdulás egy közös nyilvánosság megteremtésének az irányába. Aminek a későbbiekben természetesen politikai konzekvenciái is lehetnek.

- Hogyan is zajlott le az Esterházy-maraton - hol, mikor, hányan, mennyi idő alatt...?

- Tudod, Tamás, van a Harmonia Caelestisben néhány visszatérő apa, nékik néhány visszatérő kérdésük: Kinek? Hová? Miért? - ezekre persze nincs válasz, még az is nagy szó, hogy elhangzanak. Hol? Kolozsvár, Románia, Balkán térség (no Schengen-vízum), MÁSviág klub (működik cirka 1992 óta, hétről hétre meghívnak valakit beszélni, Olosz Ildikó - Oloszka - vezette, míg el és férjhez nem ment, most rémült keresés van, hogy ki legyen Oloszka, Varga Anikó és Zágoni Balázs próbálkozik a szereppel), Törökvágás utca (mondtam, hogy Balkán!) 4 szám. Mikor? 2001 május 4. este 7 órától május 5. este 9 óráig. Hányan? Éjjeli 2-3 táján 5-6-on, kezdéskor olyan 70-en, végzéskor kicsit többen. Mennyi idő alatt? 26 óra. ...?!!!

- Az irodalom nem sport. Miért volt szükség mégis maraton-felolvasásra?

- A maraton-felolvasás sem sport. Csak egy (nem túl szerencsés, bombasztikus, enyhén giccses) szókapcsolat. Ami történt, még ilyen neveke is futott: megaolvasás, freereadup, nyitott felolvasás, seggnyalás, parole singuliere, Nagy Olvasás stb. stb.

- Ki nektek Esterházy?

- Egy kékharisnya, aki Krisztus szegénységéről beszél. Egy Csokonai Lili, aki azt mondja, szeress, szeress mind a kettőnket, de ne felváltva, hanem egyszerre! Aki Kafka Milenához írt leveleinek cseh szavaival írja le az Úristen beszélgetését Hraballal. Aki ebben a Harmonia Caelestisben a patkányt kettéharapó Nagyhuszárra azt mondja: apám. És aki ezt a grammatikával magyarázza.

- Ojjé, olyan békésen, mint a pinty! Tudod, hogy szokott lenni az ilyesmi: most hallok először a Helikon megalakulásáról.

- Az olvasást szervezték: Dimény Áron, színész, Ketesdy Beáta, újságíró, Varga Anikó, harmadéves dramaturg-hallgató, Zágoni Balázs, filmesztéta, Visky András író, kiadóigazgató, Láng Zsolt, író és aki itt felelgetett a kérdésekre a maga nevében, Selyem Zsuzsa.

- Azt hittem, ketten olvasunk verset magyarul: én, mert szeretem a verset, te pedig mert szerkeszted az RMSZ-ben őket. Verskereső rovatod tanúsága szerint vannak kettőnkön kívül más széplelkek is... kik azok?

- Meglepődsz, de az említett széplelkek a lap olvasói közül kerülnek ki. S mert olvasóink zöme az idős nemzedék képviselője, ők uralják a mezőnyt. Megható, ahogy egy-egy közlés emlékeket, élményeket, régen olvasott, hallott, tanult szövegeket, benyomásokat hív elő náluk, ahogy erről áradozva vallanak. Nyugalmazott színésznőtől kezdve nyugalmazott tanítóig széles a skála, s örömmel nyugtathatlak meg: távolról sem vagyunk egyedül. Akik az iskolában valamikor becsületes irodalomoktatásban részesültek, ma is változatlanul szeretik a lírát.

- Van-e email címe a verspostának?

- Nincs, de hát lapunknak is csak egyetlen email címe van. Fura is lenne: az egyetlen számítógépre több címet fenntartani. Aki villámpostán a Verskeresőhöz akar fordulni, bátran írhat a rmsz@pcnet.ro címre és sorai éppen hozzám kerülnek, mint bármilyen más üzenet.

- Általában régebbi költők verseit olvassák, senkit sem érdekelnek hát a maiak?

- Hogy valaki régi költő vagy sem, az nem mérvadó a rovat szempontjából. Egy biztos: kipróbált, sokféle fórumon meghordozott alkotókat, verseket részesítenek figyelemben a Verskereső olvasói. Legmaibb költő eddigelé Kányádi Sándor, Majtényi Erik és Szilágyi Domokos voltak, de "maiak" közé sorolhatnánk Vihar Bélát és Faludy Györgyöt is. A kedvenceket elsősorban Babits Mihály, Reviczky Gyula, Ady Endre, Reményik Sándor, Vajda János, Wass Albert, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Tompa László vonulat jelzi, de nem hiányzik Szabolcska Mihály sem, a felsorolás pedig semmilyen rangsort nem jelent. A maiakkal szerintem az a helyzet, hogy tőlük amúgy is hétről hétre olvashatnak mellékletünkben, kevésbé érzik hiányát műveiknek. Kicsit úgy van velük az ember, hogy azokat még képtelen piedesztálra helyezni. A népszerűséghez nem elég az, ha ír a költő: egy kicsit divatba kell jönnie vagy egy kicsit meg is kell halnia...

- Ki a kedvenc költőd májusban?

- Zavarban vagyok, mert nem szeretem a kedvenc költő kifejezést. Már beállítottságomnál fogva sem illik, hogy lehorgonyozzak egyik-másik költő mellett. Olyan ez, mintha az orvostól megkérdeznénk, a kórházból éppen ki a kedvenc betege. Természetesen, vannak kedves betegek, illedelmes betegek, bezzeg-betegek, de az igazi orvos minden betegséghordozó iránt ugyanazzal a kiváncsisággal fordul: no lássuk, mire megyünk? Kibújni se akarok a kérdés alól, ezért elmondom, hogy József Attila például bármelyik hónapban kedvencem, akár csak Kosztolányi Dezső. Vagy Szilágyi Domokos. Székely János. Élőkről most nem beszélek... Vagy éppen Szergej Jeszenyin. Sajátos módon, az utóbbi időben inkább csak versolvasásra futotta időmből. Nagy revelációm Gaál Gábor poézisának felfedezése. Pedig hát a könyv, amelyben munkáira bukkantam, évtizedeken át ott volt a polcomon: A Korunk költészete, még csak nem is a Kriterionnál, hanem még az Irodalmi Könyvkiadónál jelent meg, 1967-ben. Az idők folyamán ugyancsak sárba húzott, dehonesztált, megtépázott kritikust - aki elvakult dogmatizmusával biztosan rászolgált a kritikára is - igen jelentős költőként ismerhettük volna meg, ha... Költészete egyelőre feltáratlan, sok verset álnéven írt, azonosítani, válogatni, kutatni kellene. És azt hiszem, megérett az idő, hogy legalább az 1950 előtti erdélyi költészetünket is feltérképezzük az időszaki kiadványok egyre nehezebben hozzáférhető lapjairól. Nem magamnak mondom, hiszen nem vagyok irodalomkutató: de ha az lennék, biztosan ezt csinálnám.

- Tegnap levélben Hargitafürdőre készültél, ma versben ("Éveim gyűlnek. Készülök.") - meghalni. Ez a kettősség nem sarlatánság?

- Ikrek jegyű vagyok, kötelező kettősnek lennem. Amúgy nem bírtam eldönteni, mire vonatkozik a a kérdés. 1. Arra-é, hogy szélhámos lennék esetleg? 2. Arra-é, hogy elavult vásári bűvész? 3.Vagy netalán arra, hogy kuruzsló? Úgyhogy íme a választható válaszok: 1. Nem lehet tőlem megtudni, hogy szélhámos vagyok-e, mert akár az vagyok, akár nem, mindkét esetben azt fogom mondani, hogy nem vagyok szélhámos. 2. Talán nem is volna baj, ha vásári volnék. Sajnos, nem vagyok bűvész. Elavulni remélhetőleg később fogok. 3. Azon lehet vitatkozni, hogy eléggé "szakképzett" vagyok-é ahhoz, hogy (íróként, költőként) "gyógyíthassam" a világot.

- Muszáj "a halál"-nak a "talál"-ra rímelni? Találó rímpár ez 2001-ben Romániában?

- Nem muszáj. Színes ország ez, igen sokféle emberrel. Sokféle műveltségi szinttel, sokféle világképpel, többféle kommunikációs szokásrendszerrel. Sajnos, sok butasággal, nyomorral és szegénységgel is. A tájékozatlan és műveletlen embert könnyű félrevezetni. Meg is tették az elmúlt években mindazok, akik nem voltak túl finnyásak hozzá, és akiknek érdekükben állt. Én mostanában eléggé visszahúzódva élek, és viszonylag szűk körben forgok. De annyit mondják a fülembe különféle emberek, hogy Romániának csak egy útja van és ez a nyugati integráció, hogy lassan már elhiszem azt, hogy ezt Bukarestben is így gondolják. Hogy a bukaresti hatalomnak is ez az érdeke. A rímekről pedig azt gondolom, nem patikában készülnek. Mélyebbről jönnek, nem a ráció diktálja őket. A költővel kommunikál a transzcendencia. Van egyszerűbb magyarázat is: ha a költő kenyérkereset okán jól elfárad, elkeseredik, elszomorodik és nem bír aludni, bár nagyon szeretne, (vö: az alvás, mint kis halál) akkor a halálról versel.

- "Elrepülök, az égbe fel" - írod a D. Eszter háza című versedben. Biztos vagy abban, hogy az ég "fent" van?

- Igen. Kopernikusz óta ezt minden művelt ember tudja.

- Ki volt neked a verscímben szereplő D. (Domokos?) Eszter?

- Barátom volt, akitől igen sokat tanultam, és akitől még többet tanulhattam volna, ha nem hal bele idejekorán abba, hogy emigrálnia kellett.

- A Harmonia caelestis maraton felolvasásával kapcsolatos jegyzetedből megtudjuk, hogy az Esterházy új műve... harmonikus, azt is is, hogy alkalmas a maratoni felolvasásra, azt viszont nem, hogy jó-e?

- Azt nem írtam, hogy harmonikus, hiszen felesleges lett volna ezt leírni. Harmonikus-e valmely Bartók zongoraverseny? Hát persze, holott...
Nyilván egy rossz regényt is fel lehetne olvasni. Ez viszont nem az az eset.

- Ki szervezte az Esterházy-maratont?

- A MÁSvilág klub, Kolozsváron.

- Részt vettél-e magad is rajta?

- Igen.

- Egyet árulj még el: milyen az "angyalkönnyektől harmatos fű"?

- Közönséges fű, amire harmat hull, és a költői képzelet angyalkönnynek látja a harmatcseppeket.

- Egyhetes franciaországi út után - Ronchampi kápolna, Reims, három napi párizsi tartózkodás, Chartre, Mont Saint-Michel, Loir-völgye, újra Párizs és vissza - azt írod, hogy rájöttél, milyen jó érzés "franciának lenni". Adódik a kérdés: miért jó franciának lenni?

- Több összetevője van kérdésednek. Előző két utam alkalmával belekóstoltam Párizs életébe. Ezúttal szakmai kiránduláson vettem részt. Történelmi nevezetességek és múzeumok voltak a célpont. Elzászt és Normandiát szeltük át. Nyugat felé tartva, Párizst is érintettük. Most lenyűgöző hatással voltak rám a látottak. Fiatalkorom és tanulmányi éveim alatt a többé-kevésbé jó reprodukciók nyújtották a vizuális élményt. Mostani látogatásom az eredeti művekkel való találkozás nyújtotta élmény jegyében zajlott. Óvakodom a túlzott jelzőktől. Egyszerűen nem tudom szóban kifejezni, olyan hatással voltak rám. (Louvre, Rodin Múzeum, a Pompidou-központ modern művészetek gyűjteménye, Picasso Múzeum stb.) Ehhez hozzáteszem, hogy évtizedekig kellett várnom erre a csodálatos hét napra, és nagyon remélem, lesz még részem benne.
Második utam alkalmával Marseille-jel és környékével ismerkedtem. Jelenlegi utam alatt az északi megyék településeivel és történelmi nevezetességeivel találkoztam. A vidéket láttuk. Ez is érdekel nagyon, ugyanis Franciaország nem Párizs, úgy ahogyan New York sem Amerika, vagy Budapest sem Magyarország. Ezalatt azt értem, hogy egy országról igazán a vidék nyújt meggyőző képet a helybeliek életmódjárol, szokásairól. Franciaországban a különböző vidékekre jellemző építkezési stílussal találkoztam. Rendezett, takaros településeket, tiszta városokat láttam és ami a legfontosabb: nem láttam hivalkodást, ami annyira jellemző térségünkre. Kivétel nélkül, mindenhol a franciákra jellemző kifinomult jóizléssel és visszafogott eleganciával találkoztam. A franciák udvarias, előzékeny modora megynyerő. Elég sokat fotóztam. Kevesebb műemléket, annál inkább több utcai felvételt készítettem. Az utca hangulata is érdekes és vonzó is lehet. Ez lenne egyik többrétű ősszetevője válaszomnak arra, hogy miért jó érzés franciának lenni. A másik összetevője a válasznak az a sok érték ami évszázadokon át felhalmozódott az országban. Igen, de erre, és joggal válaszolhat bárki azzal, hogy máshol is születtek értékek, ami igaz. Viszont, ha csak a XIX. és XX. századra gondolok, mennyi idegen (nem francia) telepedett le ott, hogy ott éljen és dolgozzon. Valószínű, hogyha értékteremtőről van szó, szívesen befogadják azt. Ezzel csak színesebbé változott és gyarapodott nemzeti örökségük. És ezt nagyon jól tudják a franciák is. Talán ennek tudatában jó érzés franciának lenni.

- Nem akarod jól érezni magad Franciaországban? Más szóval: lennél francia? Biztosan több pénzt keresnél a munkáiddal Franciaországban. Konkrétabban: mikor fogsz áttelepülni?

- Mint vendég, jól érzem magam Franciaországban. Ezek amolyan szerelem első látásra benyomások, érzések, amelyek minden ottlétemkor megismétlődnek. Igaz, meghatározóak. Ennek köszönhetően, bármikor szívesen megyek Franciaországba.
Természetesen sokat jelent, hogy vannak francia ismerőseim, barátaim. Ők is képzőművészek. Egyre bővül ezeknek köre hál' istennek. Velük elbeszélgetek az "élet dolgairól". Egyszóval van némi rálátásom az ottani életre, lehetőségekre. Azt hiszem, igen jól érezném magam Franciaországban. Az ottani beszélgetések megerősítik bennem ezt az érzést. Hogy lennék-e francia, kérded tőlem. Ezen nem gondolkoztam, mint ahogy azon sem gondolkoztam, hogy magyar vagyok, addig, míg ránk nem szakadt a román nacionalizmus förtelme. Azért hagytam el Romániát. Remélem, nem kényszerülök soha elhagyni Magyarországot. Ami a szakmai lehetőségeket illeti, valószínű, színesebb az élet. Magyarországon azonban megtaláltam a helyem, változatos, és utazva, ingergazdag életem van. Egy-egy utazás után mindig feltöltődöm élményekkel, ami a következő utazásig feledteti a bomlasztó hatású napi politikai acsarkodást, ami körülöttünk zajlik. No meg munkába temetkezem. Úgyhogy, szó sincs áttelepülésről. Ha adódna valamilyen konkrét munkalehetőség ott, megfontolás tárgyát képezné. Csak ennyi.

- Azzal fejezted be az előbbi interjút, hogy ha írsz, akkor vagy "szabad". Továbbá verset írsz a "szabadság"-ról, az Ady-körről összeállt könyvetek címében is a "szabadság" szó szerepel: Péntek esti szabadságunk. Ugyanaz a "szabadság" a három?

- Belső szabadságról van szó mindhárom esetben.

- Harminc sor a szabadságról című versed így kezded: "Hol pálma bókol". Pálma nem bókol Romániában, jelenti ez, hogy nem ott van a szabadság, vagyis hogy Romániában nincs szabadság?

- A szabadság az emberben belül van, tehát Romániában is annyi a szabadság, ahány ember belül szabadnak érzi magát. Ha olykor híját érzem a szabadságnak, nem Romániában érzem ezt, hanem a létben. A belső világban, világokban: az emberekben.

- Melyek verseid világának kulcsszavai?

- A hiúzok, a tükrök, a csend, a város, az indulás, az érkezés, a virágok: orgona, rózsa, jázmin, az eső, a tó, a titok, a gyermek, a várakozás. Mozgás és mozdulatlanság, szétválás és egyesülés, élet és halál. Erről szól minden.

- Versedben az éhes gyerek "nem bújik ágyúcsőbe már" - mi ez? Honnan ez a sor? Mikor lőttek ágyúval Nagyváradon?

- Talán szilveszterkor. Nem is túlzottan bonyolult képes beszéd esete forog fenn. A verseim írásakor nem tartom be azt a szabályt, amelyet az újságcikkekre, hírekre vonatkozóan tanítunk a sajtókollégiumban: hogy önmagában teljesen érthetőnek kell lennie. A gyermek a következőket csinálja a verseimben: egyszer "hallgat, boldog, még messze van", aztán az Advent Székelykocsárdon című versben: "megszületik a gyermek, átszálló állomáson", ugyanannak a verseskönyvnek egy Szent-Anna tó-s versében pedig már "a gyermek is megérkezett,/tarisznyájában mérgezett,/emészthetetlen ételek,/az ajkán idegen a szó". Arról a gyermekről van szó, akinek eljövetelére várunk, s akiből, ha megérkezik, jó lenne, ha nem válna sem ágyútöltelék, sem pedig kereszteslovag.

- Április 25-én web irodalmi lap indult - Világhírnév -, mely impresszumában többes számot használ, ennek ellenére az egyetlen feltüntetett név az Öné...Hányan is szerkesztik? És kik azok?

- Figyelmébe ajánlom a második számunk sebtében összehozott új rovatát, amelynek azt a rendkívüli eredetiségre valló címét adtam - együltömben -, hogy Rólunk.

- Kolozsvári irodalmi lap a Világhírnév névre hallgató "irodalmi névsorolvasás" - szerencsés dolog földrajzilag behatárolni az irodalmat?

- Ehhez le kellene ülnünk valahová - együltünkben talán választ is tudnánk találni rá.

- Nem kockázatos dolog egy olyan városban, ahol többek között Szabadság van és Korunk és Helikon, irodalmi lapot indítani. Mit akar a Világhír: együttműködni ezekkel vagy ezek ellenére létezni?

- A Világhírnév mindhárom sajtófórum hasznára akar és fog válni. Figyelmébe ajánlom 0. számunkat, ahol leírtam - együltömben - miért van szüksége Kolozsvárnak a Világhírnévre.

- Ön szerint a Világhírnév fog közvetíteni "a konzervativizmusáról híres Kolozsvár és az új, egészen más identitásélménnyel felvértezett irodalmi nemzedék között". Nem lenne kolozsvári az új nemzedék?

- Az az érzésem, hogy valamit félreértett - vagy én nem értem mi a kérdés lényege. Bőven van viszont időnk arra, hogy - esetleg a Világhírnévben is - elbeszélgessünk ezekről.

- Azt írja, hogy A Világhírnév önellátó. Mit ért ezalatt: ingyen csinálják szombat-vasárnap vagy reklámokból akarnak megélni?

- Reklámokból élünk - de az viszont igaz, hogy szombat-vasárnap "csináljuk".

- Heti hány látogatóval számít a szerdánként megjelenni szándékozó Világhír?

- Hétfő délelőtt 102 olvasót jelzett a counter. Ha 102 "határon túli" megrendelne egy-egy bemutatott könyvet, felvirágozna az összeomlóban levo kolozsvári-erdélyi könyvkiadás. Hogy hány olvasóra számítunk? Azt nehéz most az elején bemérni. Én hiszem, hogy ez a 102 meg fog töbszöröződni egy hónapon belül! Persze, ehhez rendelni is kellene a könyvekből...

- "Irodalom van a mi utcánkban"? Kezdetben verseket tettél ki a honoldalra, most végre rájöttél, hogy a webnek saját nyelve van: a "vers", a webirodalom a szemünk láttára születik meg a látogató aktív közreműködésével-kattintgatásával, hogy jöttél rá, hogy ez a járható út?

- Ez még a Ceausescu előtti időkre nyúlik vissza. Akkor a "számítógép" neve Sinclair volt vagy Z80 és a Commodore 64 ! Nekem egyik sem volt, volt viszont néhány barátom, akiknek volt. Az egyik aztán, egy matematika tanár, a neve Szilágy György (ha olvassa e sorokat, üdvözlöm !) ma Szatmáron tanít, vette a fáradságot s néhány versemet már akkor - tehát '85 táján a múlt században - átírta. Ez úgy történt, hogy ott ültünk náluk a S. utcában s Gyuri nyomogatta a gombokat; én figyeltem, majd elmondtam, hogyan is képzelném egy-egy versem "megmozgatását/megmozgattatását. Erre ő ismét csak nyomogatta a gombokat s aztán ki is alakult egy-két nagyon ígéretes dolog. Az egyik legjobb s most erre emlékszem, az egy Kafka vers volt, aminek utolsó sora nyomtatásban valahogy így volt olvasható (lett volna olvasható, ha bárhol megjelenik), hogy: "ember leszel s nem féreg". Na, ebből gondolhatod, hogy mi volt a következő lépés ! Persze itt még nem volt benne az olvasó aktív közreműködése sem kattintgatás sem más formában, de néhány másodperc elteltével (az idő !) a sorból kihullott a nem s maradt az "ember leszel s féreg". Folytatása nem nagyon lett a dolognak, már nem is tudom, miért, de ez nyilván már történelem, érdemes volna talán ezzel a kérdéssel foglalkoznod, kedves Tífusz !
  Azt azonban határozottan visszautasítom, hogy ezeddig (vagy ahogy Te nevezed, kezdetben) verseket tettem volna ki a honlapomra. Mert ugye ebben ott lappang a múlt, az hogy én úgymond közönséges, lineáris verseket tettem (volna) fel a hálóra. Ha egy kicsit is igazságos akarnál lenni velem, s az olvasóval, akkor mindenképpen vennéd magadnak s kedves olvasóidnak a fáradtságot s ellátogatnál a CafeGoteborg-ra, ahol is megtalálható verseim egy része. Ezeket ott két csoportra osztottam, úgymint képversek s nem képversek. Már a képversek magukban is egy kicsit az internetezést feltételezik, hiszen a színes nyomdatechnika még ma is nagyon drága. Hogy ilyen minőségű képeket készíttessek vagy nyomassak, még a legmerészebb álmaimban sem fordulhatna meg az agyamban (a pénz !). Az interneten pedig mindezt ingyen (enyhe túlzással). Van viszont egy másik csoportja a verseimnek, ezek között ott vannak azok is, amelyek már csak az olvasó kattintására nyílnak meg. Például az "itt" c vers. És így tovább. S ott van az "olyan" c. mely szerintem még mindig az egyik legjobb internetes versem.
Ez az út. Én eddig is erre vártam. Amikor még nem volt internet, az én verseimben ez a lehetőség már akkor is benne volt. Utazni kell ! (navigare necesse este van már nyolc óra Moszkvában)

- Mi köze Esterházynak, akinek a neve a lap címében van, ehhez az egészhez? Csak nem az ő "verse" ez a "szép iroda lom"?

-Azt azért nem mondhatnám. Illetve azt nem szeretném, ha ő ezt így értelmezné. Mert akkor mások is megtudnák ezt s annak igen komoly következményei lehetnének. Mire gondolok ? Ott van az, ugye, hogy én levélhordó vagyok, amit igen sokan összetévesztenek - szándékosan vagy nem - azzal, hogy postás ! Egyszercsak, amikor én éppen levélkihordok ott az Utĺkersgatan és a Solrosgatan sarkán, vagyis, amikor jobb kezemmel, annak mutató s középső ujjával éppen emelném le a következő adag kézbesítendő levelet (leveleket, folyóiratokat, reklámokat) a bal kezem karjáról, ott, akárcsak egy Cseh Tamás szereplőnek, ott, egyszercsak megvilágosodásom támad úgy s mintha jobb kezem mutató s középső ujjával a könyvespolcunkon simítanám, simogatnám, keresném a könyveket s ott a polcokon, akárcsak a bal karomon az a sok kihordandó levél (levelek, folyóiratok, reklámok) ott az a rengeteg Esterházy Péter által írott könyv, amiket - akárcsak azokat a leveleket, igen a bal karomon meg a táskában - én még nem olvastam. S akkor ott abban a minusz tíz fok hidegben meg még hidegebb szélben, akkor megvilágosodott nekem, hogy itt van ez az Esterházy - no nem ott az Utĺkersgatan és a Solrosgatan sarkán, hanem otthon a könyvespolcokon meg úgy képletesen- s nemsokára/mindjárt (az idő, megint az az idő !) megkapja az irodalmi Nobel-díjat én meg még nem olvastam el az összes művét, még azt az összest sem, ami nekünk megvan otthon a polcokon összesen. S akkor ez a megvilágosodás (vagy az a minusz tízfokos hideg) akkora erővel hasított belém, hogy nekem ezeket a könyveket el kell olvasnom, hogy belebetegedtem. Szó szerint. Arcüreggyulladás. Otthon ültem két hetet. Ebből egyet feküdtem. De a következő héten elolvastam másfél könyv Esterházyt. Ily módon neki is van hát köze mindehhez, ha nem is mindenhez. De mint mondtam, nem szeretném, ha bárki is ezt így értelmezné, ezt az egészet.

- Valóban szép iroda lom a szépirodalom?

- Igen, szerintem valóban. Én is vallom ugyanis, hogy már mindent megírtak, mostmár csak át kell rendezni a dolgokat, újra átrendezni, alakítani. Van tehát a lom, s vannak a szép szavak, ami a szép; ez van egy irodában, ott történik; ehhez vannak/van az ige, a volt. Minden úgy van jól, ahogy volt. (A vers.)

- Arról írsz, kedvet kaptál web-oldalt készíteni az Ady-körnek; létezik még ilyen? Négy évvel ezelőtt feltetted ugyanis a költői kérdést, hogy hol vannak azok a fiatalok, mármint akik Ady-kört tudnának csinálni Váradon... azt hittem, végképp kimúlt!

- Az Ady kör egy hely, eszme, értékrend, viszonyítási pont. Váradé és nem csak Váradé, mint ahogyan Várad is, ha éppen sikerül neki láthatóan és érezhetően lennie, nem csak önmagáé. Engem valóban elővesz néha ilyenszerű ötlet, hogy hol vannak a fiatalok, de nem tart sokáig, mert aztán már azzal kell foglalkoznom, hogy hol vagyok én. Pedig lennie kellene művelt, igényes fiataloknak, akik a korszerű tecnikát is használva teremtenek, illetve újjáépítenek, vagy újra felépítenek helyeket. Egyébként pedig azóta mintha már kezdenének lenni fiatalok is. Váradon idén márciusban néhány nap alatt elkészült a kézirata egy antológiának, mely tizenkilenc költő verseit tartalmazza.

- Web-Ady-kör, mi az, mesterségesnek tűnik...aki Ady-körös lehetne, nem tudja olvasni, mert nincs rá pénze, aki otthagyott benneteket, az nem olvas, kérdem hát: minek?

- A Web-Adykörrel nem az a baj, hogy mesterséges, hanem, hogy munka van vele. S ha megcsináljuk, akkor lesz a továbbiakban is. Az én apám székely, és azt szokta mondogatni, hogy a munkával baj van, és a bajt kerülni kell. Igaz, hogy Sall Laci meg azt mondogatta annak idején, hogy aki egy valamit nem csinál, az semmit sem csinál... Aki Ady-körös lehetne, az sem a pénz miatt nem tudná olvasni, hiszen az egyre szaporodó netkávézókban az internetezés nagyon olcsó. Inkább azzal van baj, hogy míg a fiatalok igen hamar elsajátítják a technikát, az idősebbek nehezebben küzdik le gátlásaikat... Olvasni pedig az fog, akinek hiányérzete van. Akinek nincs, az nem olvas. Sem a volt/leendő Ady-körösök írásait, sem egyebet. Megcsinálni pedig azért kell mégis, amiért Szandra Maynek verseket kell küldenie: hogy meg ne haljon a remény.

- Nem köti össze a szó az embereket Váradon, Erdélyben... Nincs versolvasó közösség.

- Úgy tűnik, Erdélyben lehetetlen összekapcsolni az embereket. A Székelyföld, Kolozsvár, Várad... Külön világok. Mindenki a saját szűk környezetével, lehetőségeivel, stb. bajlódik. Aki dolgozik, annak nagyon sok dolga van. Aki munka nélkül akar megélni, annak még több... A versolvasást is elég rosszul fizetik. Ráadásul keresztbe és kasul meg is van osztva a közösség. Ami egyrészt nagyon érdekes, másrészt egy nagy marhaság, harmadrészt pedig igen szomorú, mondhatni tragikus. Mintha érzékelném jeleit annak, hogy ez változni fog... De csak majd... Évek múlva. Amíg nincs mit enni, meg semmi biztonsága a holnapnak, addig az emberek csak menekülésképpen olvashatnának verseket, azt meg csak a "gyengék" teszik, és úgy tűnik, az erdélyiek között még mindig több az "erős", aki inkább megpróbál tenni valamit legalább a saját sorsa jobbrafordulásáért.

- Te kinek írsz?

-Én közvetítő vagyok. Krónikás. Le kell jegyeznem, el kell mondanom dolgokat. Ez a munkám, ezt el kell végeznem, mert csak így lehetek szabad. A saját szabadságomnak írok.

- Kik csinálják az Erdélywebet?

- Esztegár Csaba és Klára, Marosvásárhelyről Kanadába elszármazott fiatalok vagyunk, Klára immár 17 éve él itt, jómagam 5 éve.

- Hol, melyik városban?

- Délnyugat Ontarióban egy Sarnia nevű városban, az AEÁ és Kanada egyik határszakaszán.

- Kinek készítitek? Magyarországiaknak? Magyarországon élő erdélyieknek? Erdélyben élő magyaroknak...?

- Magyaroknak határok és definíciók nélkül vagyis mindenkinek, aki magyarnak érzi magát, valamint mindazoknak, akiknek valamit is mond, illetve számít Erdély a maga csodálatos szellemiségével, kultúrájával , látnivalóival és sokat megélt népével.

- Mitől polgári egy weblap - ahogyan ti az Erdélywebről állítjátok?

- Attól, hogy a köznek szól, vagyis mindenkihez, nincs egy pontos társadalmi réteg megcélozva, és például ugyanattól amitől a Fidesz méltán nevezi magát magyar polgári pártnak.

- Miért fontos egy Erdélyről magyaroknak szóló weboldalon a magyar trikolórnak szerepelnie?

- Mert a kettő együtt jár. Nem kell és nem szabad elválasztani a nemzeti jelképeket evvel igazolván a területi megcsonkítást és történelmi igazságtalanságokat.

- Van-e szükség egy újabb erdélyi lapra - több lesz ez, mint a többi vagy másabb?

- Ameddig Erdély és az összmagyarság sorsa nem fordul jobbra, addig még nagyon sok ilyen és bármilyen fajta kezdeményezésre szükség van, amely előbbre viszi és kirángatja a nemzetet abból az apátiából, melyet ha őseink meglátnának, sírva bújnának el szégyenükben. Hogy ez a lap több lesz-e vagy más, erről még túl korai lenne nyilatkozni, még nagyon gyerekcipőben jár, de mindenesetre mi megpróbálunk szerény lehetőségeinkhez mérten a maximumot nyújtani.

- "Erdéllyel kapcsolatos" honlapnak számítunk-e mi a ti szemetekben, akik az Erdélywebről az Erdélyweb szerkesztőjével készítünk interjút?

- A honlapotokból és a kérdésből ítélve, egyértelműen Erdéllyel kapcsolatos lapnak tekintünk Benneteket.