TÍFUSZ

(régebben) megkérdezte...

Tifoid archivum

- Valóban "tunyán büszke, bután nyakas" a magyar, mint Aki magyar című versedben írod?

- Büszkének büszke, dógozni meg nem biztos, hogy akar. Nyakas, de nem ésszel. Többnyire bután...

- Milyen a "riha" nő, akinek "béle renyhe" ugyanabban a versben?

- Zavar forog fenn, mert a magyarról van szó, akinek a nője riha, és a béle renyhe, neki, nem a nőjének. A nő meg azért lesz riha, mert a magyar tunyán büszke és bután nyakas, egyik sem valami jól fizető foglalkozás, viszont valamiből csak meg kell élni. Az ősi mesterség fogásaival szinte minden területen könnyebb érvényesülni, mint munkával.

- A vers a harmadik kötetedben jelenik meg, melyik kiadónál, ki a szerkesztője?

- A marosvásárhelyi Mentornál. A könyv szerkesztője, mint az eddigi verseskönyveimé is: Gálfalvi György.

- Igaz, hogy Tomas Tranströmer Nobel-díjat kap?

- Mindenesetre az Akadémia egyik legsúlyosabb jelöltje a díjra.

- Béna a jobb keze, igaz, hogy zenét írnak számára bal kézzel való zongorázásra?

- Több zeneszerző átírja neki a zenedarabokat bal kézre.

- Tranströmert fordítasz, ki adja ki?

- A Széphalom Pesten.

- Ki fogja megvenni?

- Hogy ki veszi meg? Az ínyencek. 46 nyelv után nemigen kell neki cégér.

- Olvasható magyarul Tranströmer a világhálón?

- Egyelőre a Sall László KÉT ÉVSZAK című floppyján olvasható.

- Hát Mervel Ferenc?

- Ugyanott.

Zsigmond Andreát

- Mielőtt az ismerős kérdést "Mi teszi Önt boldoggá?" feltenném, a rovat törtenetéről meg miértjéről szeretnék kérdezni: kinek az ötlete volt: a tied, az Attiláé, a Transindex teamé?

- Kelemen Attila találta ezt ki, és meggyőzött arról, hogy nem is annyira nyálas a kérdés, meg hogy van értelme ezzel foglalkozni. (Bár időről időre lázadozom ez ellen, s más kérdést javasolnék – ilyesmit, hogy "Az ön szakmájában mi a dolgok állása jelenleg?" –, de Attila azzal érvel, hogy a boldogságra kérdezés ebben a formában újszerű, ezt egyik lap sem csinálja.) Az elképzelés az, hogy a különböző válaszokból ki-ki magának összerakhat majd egy boldogságképet, tetszés szerint stratégiákat kölcsönözhet és próbálhat ki, ha épp rá van szorulva, és semmi ötlete nincs, mitől tudna feldobódni. S ezt persze nem föltétlenül kell véresen komolyan venni.

- Úgy néz ki, mintha valamilyen amerikai marketing folyóiratból vágtátok volna ki egyenesen: "bí hepi!", vagyis húzódjon mosolyra a szád, akkor majd – mi biztosak vagyunk benne, ám neked erről nem kell tudni – jobb kedvvel járod be nagyobb részét a portálunknak, mint különben tennéd... Nem ez áll mögötte?

- Ez nem jutott eszünkbe. Sőt, inkább azt feltételezném az olvasóról, hogy pont úgy, mint te, elsőre idegenkedéssel fogadja ezt a rovatot, hogy már megint milyen kommersz hülyeséggel akarják beetetni. Pedig szerintem akad egy-két érdekes gondolat a válaszok között, s én főleg azt bírom, mennyire eltérőek tudnak lenni ezek a beszédmódok annak ellenére, hogy úgy tűnik, erre a banális kérdésre csak egyforma banális válaszokat lehet adni. És legtöbb megkérdezett díjazza azt, hogy valaki olyan helyzetbe hozta őt, amelyben kicsit elgondolkodhat arról, mit miért csinál. Amit különben időről időre meg akar tenni, csak nem mindig jut rá szabad pillanata.

- Nem cinikus a választás, amikor mindenki arról panaszkodik, hogy Romániában és egyáltalán Kelet-Európában boldogtalan az ember?

- Nem hiszem. A boldogságra irányuló kérdés nem kizáró jellegű, abszolút megengedi ellentétes előjelű párját is - hogy mi teszi az embereket boldogtalanná. Bárki feltehetné ezt is. Csakhogy azt hiszem, erre már amúgy is rengeteg válaszlehetőséget tudunk mindannyian.

- Mindenki boldog, aki megtisztelsz a kérdéssel, a vécésnénitől az egyetemi tanárig, legalábbis azt állítják... Nem gondoltál arra, hogy ezek mind átvernek téged, általad minket?

- Nem, ezek az emberek nem azt állítják, hogy boldogok. Csupán azokról a pillanatokról, helyzetekről számolnak be, amelyekben ilyesmit éreznek. Mivel hogy erről kérdezték őket. Egyébként én szeretném, ha destruktív választ kapnék a kérdésre; volt is már példa rá, hogy egy megkérdezett mélységes keserűséggel válaszolt, s azt mondta el, mennyire csalódott helyzetének megváltozott s egyre inkább állandósuló körülményeiben. Csak aztán többszöri kérlelésemre sem engedte, hogy leközöljük.

- Mikor kérded meg a destruktívokat?

- Tervbe vettük, hogy egy alkalommal Nietzschétől közlünk egy részletet. Attilát kértem meg, hogy válassza ki a szöveget, ő filozófiát végzettként talán jobb szöveghelyeket talál.

- ...Vadim Tudort?

- Erre a fenti választ tudom adni. Nem látom be, miért kellene az oroszlán barlangjába dugnom a fejem. (Ha nem muszáj, nem szeretek olyan helyzetekbe kerülni, ahol szinte biztos az elutasítás.) Egyelőre. Persze ha elérhető közelségbe kerülök vele, mindenképpen megpróbálom szóra bírni.

- Mi a boldogság szerinted?

- Nem baj, ha nincs kidolgozott válaszom? Bár egyik interjúalanyom véleménye nagyon kedves számomra, abból kibonthatom a sajátomat. B. Angi Gabriella sepsiszentgyörgyi színésznő a jelenlétben, az ottlétben, a megtörténés pillanataiban véli tetten érni a boldogságot. Amikor "egy pillanat valamiért igaz", vagyis a mellékkörülmények lehetőség szerinti kiküszöbölésével az történik a pillanatban, aminek történnie kell, mert az interakció alanyai – s ezek nemcsak személyek lehetnek – maximálisan egymásra figyelnek. Ebbe a táncos benneléte a táncban, a szemlélő odafigyelése az esőcsepp remegésére az ablakon pont úgy belefér, mint a szerelmes vagy az anya maximális odafordulása kedveséhez ill. gyerekéhez. Eszerint tehát e találkozások időtartama egy valóban megélt pillanattól hosszú éveket átfogó periódusig többféle időegységet magába foglalhat.

Milyen érzés annak a kérdésnek a megválaszolása, amit magad másoknak rendszeresen felteszel?

- Először valóban meghökkentő, ha így nekem szegezik a kérdést. De ha van idő elgondolkodni rajta, jó érzés, hogy kicsit tisztába jöhet magával az ember. Én is szoktam időt hagyni a megkérdezettnek, ha igényli; válaszolhat másnap vagy akár e-mailen, így van ideje arra, hogy a kérdés otthonossá váljék számára.

- És akkor: "Mi teszi Önt boldoggá, Zsigmond Andrea?"

- Ha magam és körülményeim állandó változásának tudatában vagyok, és nem ragadok bele adott vagy általam kidolgozott stratégiákba. Ha benne tudok lenni egy pillanatban, ha mindig újra tudom fogalmazni magam (nem baj, ha gyakran ugyanazt a választ kapom), és tisztán felmérni adódó helyzeteim. Ha ott tudok lenni az úszásban, és belefeledkezem az árnyékok és az anyagok szemem előtt történő játékába a tó felszínén. Ha engedni tudom kiteljesedni magamon a vágyat, legyen az akár egy szöveg megismerésére, a beleférkőzésre irányuló vágy, vagy szorosan követni tudom egy szakmai beszélgetés egyre finomodó szálait. Ha van egy másik ember, aki számára én én vagyok, követni tudja mindennemű moccanásaimat, s ugyanakkor ő is kiterjeszti felém énjének határait. Mindezt bizalommal, úgy, hogy egyikünk se sérüljön szabadságában. És egyáltalán: ha a pillanatok nem elmúlnak, hanem megtörténnek.

(A kérdés egyébként szükségszerűen metafizikai terminusokat von játékba, mert mi más a boldogságra törekvés, mint arra irányuló vágy, hogy állítsunk valamit a halál ellenében. Az élet pedig a mozgás, a valamire való irányultság, majd a találkozás, a jelenlét/ottlét instanciáit kínálja ez ellen. Bár a kortárs szellemtudományi irányzatok szerint ez utópia, a megtörténés folyton elhalasztódik, csak a vágy van, ami a folytonos áttevődés miatt soha nem éri el tárgyát.)

- A Transindexben közölt cikkében egy olyan fotótárlatról ír, amely az erdélyi művészeti emlékek pusztulását dokumentálja. Milyen kiállításról van szó tulajdonképpen, s mi azzal a rendezők célja?

- A fotótárlat anyaga több éves munka eredményeként született, az UTILITAS, kolozsvári műemlékvédő szervezet végezte a feltáró munkát és az ezt kiegészítő fotós dokumentálást. A kiállítás célja egyértelműen az, amire Önök is ráéreztek, azaz a figyelemfelkeltés: ezek az értékes, pusztulóban levő műemlékek mentésre szorulnak.

- Miért kellene megmenteni ezeket az - ön szavával élve - "emlékeket"?

- Építészeti örökségünkről van szó, amit az utánunk jövő generációknak is át kell adjunk valamilyen fomában. Erdélyben a műemlékvédő mozgalom még gyerekcipőben jár, jelenleg több szervezet is elkezdte megmető munkáját. Egyrészt elkezdődött a műemlékvédő szakemberek képzése, másrészt a feltáró munkálatok is folynak. A jelen kiállítás e feltáró munkának eredménye. A megmentésre szoruló állomány azonban sokkal nagyobb pénzalapokat feltételez, mint amennyivel az összes műelékvédő szervezet együttesen rendelkeze.

- Hogyan segíthetne egy Nyugaton élő, akiben a segítő készség megvan? Feltétlenül pénzbeli segítségről lehet szó...?

- Nemcsak pénzbeli támogatással lehet hozzájárulni, véleményem szerint egy műemlékvédő társaság programjainak népszerűsítése a külföldön élő magyarok körében szintén sokat segítene. Megadhatok itt egy e-mail címet, meg egy telefonszámot, itt talán még tudnak ötleteket adni azzal kapcsolatban, hogy milyen segítség nyújtható: ega@mail.dntcj.ro - ez az Entz Géza Műemlékvédő Alapítvány címe, és +40-64-435489, ez a Maksai Ádám telefonszáma, aki a jelen kiállítás fő szervezője az UTILITAS Alapítványnál.

- A Café Sockholm-Toronto látogatói között biztosan akad olyan, aki új hazájában szívesen kiállítaná a a Maksai-Furu fotókat, kihez forduljon az ilyen, milyen címre?

- A fenti telefonszámon bizonyára ezt is meg tudják mondani, mivel Maksai az egyik fotós.

- Meg lehet vásárolni ezeket a fotókat? Kapnának egyet, megvennének kettőt - nem lehetne ez a segítség egyik formája?

- Szerintem ha ez megtörténne, a kiállítás el is érte a célját.

Király Józsefet

- Mi a VilágRádió? A létező magyar nyelvű rádióadások megszólaltatása az interneten?

- Igen. Tervünk az, hogy a Magyar Világrádióra minden magyar adás felkerülhessen, bárhol legyenek is az adók a világban. A Magyar Internet VilágRádió Hálózat célja, hogy elősegítse a hazai és a világban szétszórtan élő magyar hallgatók szórakoztatását, hiteles tájékoztatását, a magyar kultúra és magyar értékek terjesztését és megőrzését, az ország jó hírnevének és tekintélyének erősítését.

- Minden magyar nyelvű műsort lehet hallani rajta? Az utódállamokból is? A szórványban működőket is? Bármilyen politikai színezetű rádióadó helyet kap az Önök weboldalán?

- A most indult a kísérleti adáson egyelőre 4 adó fogható. Minden magyar nyelven sugárzó adó csatlakozásáat vájuk, és kifejezetten támogatni kívánjuk a történelmi magyar területekről sugárzó adók csatlakozását. A hallgatók számára térítésmentesen kívánjuk elérhetővé tenni a magyar adások vételét.

- Parabola-antennával én Stockholmban már eddig is fogtam a nagy magyarországi adókat. Párhuzamosan fog ezután sugározni számomra a kettő?

- Mi más hagyományos módszerektől függetlenül az Interneten továbbítjuk a rádióadók műsorát, ennek vannak hátrányai is és előnyei is. Internet kapcsolat, számítógép kell hozzá, viszont olyan helyekre is eljut a műsor, ahova semmilyen más módon nem lenne lehetséges.

- Hogyan lehet a VilágRádiót számítógépünkbe behozni?

- Rádióadások vételéhez szükséges program a www.vilagradio.hu címről letölthető, és rögtön hallgatható a Kossuth, Petőfi és Info rádió.

- A VilágRádiót a Mindmaker Ltd hozza létre. Mi a Mindmaker Ltd? Miért érdeke neki magyar nyelvű világrádiót létrehozni?

- A Mindmaker a mesterséges intelligencia legkülönbözőbb területeinek kutatásával, fejlesztésével foglalkozik, többek között a beszédfelismeréssel, beszédszintézissel, természetes nyelvfeldolgozással, gépi tanulással, adatbányászattal és döntéstámogatással, valamint internet technológia fejlesztéssel. Elsődleges célja, hogy olyan intelligens asszisztenseket építsen, melyek valódi értelemmel rendelkeznek, képesek tanulni és emberi módon kommunikálni.A Mindmaker egy Kaliforniában bejegyzett magyar alapítású cég. Többek között Magyarországon és Szingapurban is vannak leányvállalatai és számos üzleti és szakmai elismerésben részesült (pl: Best of Comdex Díj). A napokban jelent meg a cég által készített "Magyar Internetes Világrádió", melyet pár nap alatt több mint 4 ezren töltöttek le a világ minden táján. A magyar vilagrádiót mintarendresznek szánjuk, és más hasonló nemzeti rendszerek fejlesztését, indítását is tervezzük a közeljövőben.

- Gondolom, a Mindmaker nem elégszik meg a VilágRádióval... Mi lesz a következő projekt magyar nyelvterületen?

- Vannak terveink TV-re is, de erről még korai lenne beszélni.

- Talán nem is fontos, mégis megkérdem: az iroda, amelyben Ön dolgozik, melyik világvárosban van?

- Én a cég alapítójaként, elnökeként időm nagy részét San Joseban a Szilícium völgyben, cégünk közponjában töltöm, de minden hónapban itthon vagyok legalább egy hétre.

- Milyen az idő március 21-én a Szilikon-völgyben?

- Most éppen Budapesten vagyok. Itteni cégünk telephelye Csillebércen van. Itt most szokatlan módon havas, jeges eső esik, és fehér a táj.

Ambrus Attilát

- Azt kérdi Ön egyik vezércikkében a Brassói Lapokban: "...hol vannak Erdély Petőfi Sándorai és Széchenyi Istvánjai? Kiegyező deák ferencei vannak. Sajnos csak így, kisbetűvel." Megmondaná, kikre gondolt, mert minekünk itt Stockholmban azonnal Markó Béla meg a körülötte lévő team jutott eszünkbe?

- Időnként nekem is eszembe jut Markó Béla és csapata a kiegyezés kapcsán. A kiegyezés kapcsán, amely szükséges volt, s amelynek eredménye is van, hiszen pár nap alatt elfogadták azt a közigazgatási törvényt, amely éppen négy éve napirenden van/volt a Tisztelt Házban.
De pár óra alatt elfogadták ennek az egyeszségnek az eredményeként azt a titoktörvényt is, amely alkotmánysértő, most utóbb még a kormánypárt képviselői szerint is.
De a kisbetűs deák ferencek nem ott Bukarestben vannak, hanem például Brassóban, ahol egyetlen tiltakozó szó nem hangzott el amiatt, hogy a Városi Kórház igazgatóját, Birta Csabát minden indok nélkül leváltották. Ha nem is azért mert magyar, azért mert nem kormánypárti.
Ehelyett azt mondják brassói deák ferencék, hogy sikerült elintézni a kormánypárt helyi képviselőivel, hogy Birta doktor maradjon a sebészeti osztály élén, nehogy onnan is lennebb penderítsék. Képzeljék el, mekkora győzelem.

- Kiket tudna Deák Ferenceknek nevezni? Nagy betűvel.

- Meg kell követnem Deák Ferencet, ott az égben, hogy a meggondolkodtatás kedvéért kegyeletsértést kellett elkövetnem nevével.
Egyébként Markó Bélát. Nem csupán azért, hogy kiegyezett az RTDP-vel, hanem azért is, mert az RMDSZ-ben is ki tudott egyezni nagyon sokakkal. Nem könnyű! Vannak magyarabbak szervezeten belül és kívül, akikkel már nehezebb kiegyezni. Mentsége, hogy ezeknek még sok esetben magukkal sem sikerül megegyezniük.
És Bíró Béla, aki az európai gondolkodású román értelmiséggel keresi a párbeszéd, az együttgondolkodás lehetőségét.

- Petőfi Sándorokra van Erdélynek szüksége Ön szerint?

- Az erdélyi magyarság megmaradását, épülését a 89-es szabadságharca után a Petőfik szellemi pajzsa és a Széchenyik következetes építkezése hozhatná el. Ezzel azt jelezném, hogy a politikai harc szélmalomharc, ha nincs erdélyi magyar szellemiség, ha nincs irodalom, muvészet, internetes honlap nélkül sincs számunkra holnap. Erdély nem maradhat a magyarországi és nyugati magyarok régiségboltja. Én hiszem azt, hogy X.Y. képviselő nélkül menne valahogy a világ előre itt Erdélyben, de a könyvkiadó Domokos Géza nélkül, a rendező Tompa Gábor, a színész Nemes Levente és Lohinszky Lóránd nélkül vakvágányra terelődne.
S még nagyobb szükség van a Széchenyi féle építőkre. Akik az egyre elmaradottabb Erdély infrastrukturális gondjait megoldják.
A politika lehetőségeket teremt, a szellem és a gazdaság emberei pedig valóra válthatják ezeket a lehetőségeket. Erdély számára a legnagyobb tragédia az lenne, ha létrejöhetne az Egyetem, de nem volna már diák, mert a fejlettebb Magyarországban gondolkodna minden szülő.

Láng Zsoltot

Hírlik, hogy készen vagy az új Bestiárummal, igaz ez?

A könyv kész, de még nem érett. Pihentetem...

Folyamregény ez a Bestiárium vagy regényfolyam?

Se-se és is-is, illetve: vagy.

Ebben is madarakról írsz?

Vízbeli és tűzbeli lényekről.

Valami "kor"-os kiadó adja ki... mi az az e-postacím, amin a könyvet megrendelni lehet?

Jelenkor (jelenkor@jelenkor.hu)

Végül: kik a bestiák?

Kikről a könyv szól.