Mélyszántás

Ha az embernek van egy kis egészséges humorérzéke, akkor még az élet legszörnyűbbnek tűnő pillanataiban is, ha nem félszemmel, akkor legalább egy negyeddel észleli: a helyzetnek van fonákja is, amitől röhögni kell. És egyáltalán vajon miért van, hogy a "hivatalos nyilvánossághoz" nálunk mindig szürke kedélytelenség és merev póz illik?

Vajon miért igyekszünk (igyexünk!) mielőbb kiölni magunkból a homo ludenst, hogy az úgymond felnőtt komoly világ derék tagjaivá váljunk? Nekem örökké hamisnaknak tűnt - és sokszor tűnik még ma is - az az igyekezet, amellyel csak a komolykodó képünket mutatjuk a külvilágnak, mert így ildomos...

Legyen ez az a hely, ahol nem fojtjuk el a játékosságot, a humort, és a mindennapok groteszk helyzeteiben észlelhető abszurdumokra hasonló módon válaszolunk. Szóval, nem lesz itt semmiféle mélyszántás (bár egyéb oldalakon találsz azért "mélyenszántó" gondolatokat) - csak egy kis felszabadultság.

Egyelőre a website technikai kivitelezése okán nem jut elegendő időm erre az oldalra, de ígérem, amint lehet, csak erre fogok figyelni. Meg rátok!