MENÜ
"a Trianon-örökség kommunikációval visszavonható"
Úgy tudom, ti voltatok az első magyar nyelvű internet-lap Erdélyben. Hányban indult az Élő Erdély? Kik bábáskodtak körülötte?
Mi voltunk az elsők, akik háta mögött sem egy interentes cég, sem alapítvány vagy egyesület, sem párt, sem szerkesztőség, semmi sem állt, rendelkezésünkre is csak az otthoni számítógép. Tehát tulajdonképp csóré seggel indultunk - most sem vagyunk felszereltség szempontjából annál sokkal elébb :)
De egyáltalán nem is fontos, hogy ki volt az első. '98 nyarán indítottuk el az Élő Erdélyt (http://www.hhrf.org/erdely/), ha jól tudom, tavasszal már működött valamiféle internetes lap-kezdeményezés itt, Csíkszeredában, az Internettó mintájára. Afféle dilettáns "interenteslap-csinálás" volt, valószínűleg kevéske koncepcióval, zéró hozzáértéssel, de annál nagyobb lelkesedéssel. Ahogyan a legtöbb netújság indul. (Például derűvel emlékszem egy jellemző esetre: az akkoriban nagy hevülettel indított, de csak néhány hónapig működő erdélyi hírügynökségem, a Directmedia egyik, az Udvarhelyi Hiradónak eladott riportja a nagy skandallumba torkollt bukaresti Sporklub-Steaua hokimeccsről egy kicsit átírva, megmocskolva jelent meg az Internetto Transylvaniae-ben egy számomra ismeretlen személy aláírásával. Az Internettó Transylvaniaet, arról van szó tehát, az akkori helyi legnagyobb internetszolgáltató, a Nextra indította. Később a Nextra adott az Élő Erdélynek ingyenes béreltvonalas hozzáférést vagy egy évig - köszönet érte személyesen Elekes Sándor internetcsinálónak, a Nextra tulajdonosának.
Ismét mosolyogva kell mondanom, valami éves működésünk után egy másik erdélyi magyar internetes lap hirdette nagy mellénnyel magát a médiában úgy, hogy az első erdélyi internetes lap. Természetesen :) a Transindexről van szó.
Nem számít, ki volt az első.
Az erdélyi webhelyet hárman indítottuk: Sándor Levente grafikus-programozó, Gálfi Péter, aki a szervert biztosította a kezdetek kezdetén, és jómagam. Péternek akkor már sikeresnek mondható román nyelvű weblapja volt, a Ce este nou pe webul romanesc? hetente a román webvilág újdonságait mutatta be román nyelven, hírlevelére több száz webmester iratkozott fel. A Péter lapja, amely aztán angol nyelvterületre öszpontosított, és partnerprogramokra (affiliate programs) épített webes boltot működtetett, egy másik olyan sikersztori, amelynek tulajdonosa csíkszeredai, de amelyről Csíkszeredában például szinte senki sem tud.
Miért éreztétek szükségét megindításának?
Mi nem úgy indultunk, hogy valaki munkafeladatnak adta ki, csináljuk egy ilyen lapot. Sem úgy, hogy arra gondoltunk volna: most az RMDSZ-nek, EMKÉ-nek, Soros Alapítványnak vagy Magyarok Világszövetségének fogjuk eladni magunkat. Így nem politikai maszlagok, nem nagymgyarság-szlogenek, nem bújjunk-össze-énekeljük-el-a-székelyhimnuszt-és-hullassuk-könnyeinket-egymás-nyakába szindróma volt az alapja és váltotta ki kezdeményezésemet, hanem azt mondtam: fiúk, csináljuk meg a legjobb erdélyi internetes lapot! Így, szerényen :) - de elsősorban magunknak. És társaim támogattak. Meghánytuk-vetettük, hogy mi kellene legyen egy ilyen weblapon, és Leventével elkészítettük a lap pofázmányát. Így indult. Természetesen benne voltak ebben olyan magától értetődő vezérelvek, hogy mutassuk meg Erdélyt a nagyvilágnak, hogy találkozzunk végre legalább itt a világ más felébe vetődött magyarsággal, hogy mutassuk meg kulturális örökségünket és jelenkori, élő kultúránkat, hogy tegyük vonzóvá régiónkat a külföldi turizmus számára, de úgy, hogy nem csak Szováta szépségeit mutatjuk meg például, hanem azt is, hogy hidegvízproblémák vannak a szállodában. És még sorolhatom az elképzeléseket - legnagyobb részüket helyből nem tudtuk megvalósítani. Miért nem? Könyvet lehetne írni belőle, mondjuk Internetmarketing, kultúramenedzselés és interentvállalkozások, illetve Hogyan ne nyalj be senkinek és ne dobd fel a talpadat a nonprofit szférában címmel. Pár fejezetét már meg tudnám írni ennek a könyvnek, de még tanulnom kell hozzá. Annyi biztos, hogy jó vagy rossz koncepcióval vagy menedzseléssel, de az Élő Erdély nem feküdt le soha senkinek, a legkisebb mértékben sem.
Mi is volt az Élő Erdély három éve? Valóban internet-lap? Cikkgyűjtemény? Találkozóhely?
Elég sok minden volt :) Főleg úttörés. Önmagunk keresése, az adott helyzetben a lehetőségek keresése, hogy miként lehet, miként kell és érdemes Erdélyben internetes lapot készíteni. A keresés még folytatódik, de már néhány dologra van feleletem. Weblap, webhely az ÉE, nem pedig a szokványos értelemben lap. Mivelhogy nem volt szerkesztőségünk, és a lapot gyakorlatilag egyedül készítettem otthonról éjszaka vagy hajnalban. Az alkalmazott koncepció az volt, hogy össze kell gyűjteni egy helyre az információkat, azokat valamiképp rendezni, válogatni kell, lehetőleg olyanformán, hogy az egyszerű olvasó a reggeli kávéja mellett lehetőleg pontosan azokat a híranyagokat találja meg Erdélyről, amelyeket különben tíz újság átböngészésével kellene megkeresnie. Így a Hír, Szemle, Pályázati Figyelő, Esemény és Jegyzet rovatok tulajdonképpen egy sajtófigyelés egyféleképpen rendezett eredményei.
Szó szerinti találkozóhelyként akkor kezdett igazán működni, amikor a hevenyészett webalapú fórumot beindítottam, és azt Székely Dénes, a Csíkszereda Honlapja szintén önkéntes szerkesztője kezdte moderálni. De találkozóhely olyanformán is, hogy a világ minden részéről jelentős számú olvasó látogat a lapra, és ugyanazt olvassa.
Könyvház is vagytok...
Az Élő Erdély gyökerei egy hagyományosan megjelenő lap internetes változatához nyúlnak vissza. A Könyvjelző nevű, kéthavonta megjelenő, első országos, erdélyi magyar könyvszakmai folyóiratot vittem internetre (a folyóiratot is magam alapítottam, főszerkesztettem, szerkesztettem, tördeltem és postáztam), és többen jelezték, hogy vásárolnának is a könyvekből. Az Élő Erdély ideje alatt aztán ennek a vásárlási szándéknak mentem elejébe, és már eleve úgy adtam hírt a legújabb könyvekről, hogy azok meg is vásárolhatók. Mai napig a könyveladásból befolyt nagyon kevés összeg az Élő Erdély anyagi fenntartója, zsíroskenyeremhez a kenyeret is ez a könyveladás hozta ki két évig, amíg teljes időmet és energiámat a lap szerkesztésére szántam. Főleg külföldi megrendeléseket elégítünk ki, bárki rendelhet erdélyi könyvet, mi szívesen segítünk.
Elég, ha az ember végignézi a Vendégkönyvetek, látja, hogy szeretnek bennetek... Mi volt a leginkább nézett rovat?
Nem tudnám megmondani, hogy melyik a legnézettebb rovat. Nagyon sokan olvasták például annak idején a Funár-korszak Kolozsváron a helyi sajtó tükrében c. könyvet az Olvasmány rovatban, amelyet magam digitalizáltam és osztottam meg a Magyar Elektronikus Könyvtárral is, és amely tudtom szerint az első ilyen nagyméretű munka volt Erdélyben (több mint 400 oldalas könyvrol van szó). Természetesen a legtöbbször a Hír rovatot látogatják, de minden rovatról elmondható, hogy látogatják, olvassák. A legutóbb beindított Képeslapküldőnket is sokan keresik fel. Ezt egy-két héten belül bovíteni fogom, és a téli ünnepek alkalmából előreláthatóan nagy lesz a forgalom.
Miről érzitek ti, akik csináljátok, hogy a legjobban sikerült?
Jó az Erdélyi Utazó, jó a Képeslapküldő, nem panaszkodhatunk a Fórum tartalmára, amelynek törzslátogatói ha nem is egyedi módon, de mégis sajátos komolysággal vitatkoznak, nem a máshol annyira elterjedt személyeskedés jellemzi ezeket a beszélgetéseket. A lap szempontjából megadatott az a szerencse, hogy pár éves újságírói, lapalapítói és szerkesztői tapasztalat után álltam egy olyan médiumhoz, amelyikkel egyszerűen szerelembe estem. Első látásra. Vagy ami orvosság volt valami más ellen. Nem számított semmi egyéb, sem pénz, sem fáradság, sem karrier, én azt csináltam, amit akartam - természetesen a nagyon szuk lehetőségek határán belül. És tehettem ezt épp a Net által hozott új helyzetben: abban a közegben, amelyhez nem kell papír, nem kell nyomda, nem kellenek újságkihordók, nem jelent korlátot az oldalszám, és ha minden törik és szakad, magányos farkasként akkor is működtetni lehet egy egyszemélyes lapot.
Amikor ezeket kérdezem, éppen "befagyott" az Élő Erdély. Mintha nem is élne. Leállt a Szemle, a Hír rovat, mindössze a dátum változik naponta meg azt tudjuk meg, hogy éppen kiknek a névnapja van. Alfonz napján kérdem: mit történt? Korábban anyagi gonddal küszködtetek, a pénz hiánya bénított meg benneteket?
A két év alatt a rovatok sokasodtak, egyre bonyolultabb lett a rendszer, és a háttérben egy csomó lényeges dolog, aminek változnia kellett volna, változatlan maradt. Például nem sikerült egy olyan gyors és biztonságost szervert bérelnem, amely szerveroldali szkriptek futtatását tenné lehetővé. Így például még olyan egyszerű alkalmazást, mint a vendégkönyv is más szerveren tárolunk, a fórumunk olyan amilyen, mert szintén egy ingyenes szolgáltatás. A weblapok szerkesztését technikai szempontból le kellett volna egyszerűsíteni, automatizálni úgynevezett dinamikus oldalak készítésével, de ezt sem lehetett erre alkalmas szerver nélkül. (Ha a képeslapküldőnket megnézed, az megmutatja, hogy mire gondolok, ez az alkalmazás színmagyar gyártmány, a felépítés saját agyszüleményem, a programozási rész a Leventéé. 48 órai folyamatos munkával készítettük el tavaly Húsvét előtt. A képeslapküldő ismét egy más szerveren van :(, ahová forgalomkorlátok miatt nem lehet telepíteni a lapot.)
De kellett volna nőnie a szerkesztőségnek is. Leszámítva Székely Dénes moderátori munkáját a fórumon, és Sándor Levente időszakos segítségét programozási feladatoknál, az ÉE-t máig egymagam szerkesztem. Hogy a bedolgozás feltételei nem teremtődtek meg, annak nagyrészt szintén olyan okai is vanak, hogy nem tudtuk automatizálni ezt a folyamatot.
És nőnie kellett volna a szerkesztőségnek infrastruktúra terén is. Megpróbáltunk egy irodát bérelni, minőségi interentszolgáltatásra előfizetni, de akárhogy is számoljuk, ha bevétel nincs és egyre több a kiadás, az eredmény mínusz lesz. Lehet azt mondani, hogy mért nem tettem ezt vagy azt, mért nem fordultam ide vagy oda: a lap két vállamon hordozása mellett még arra sem maradt igazán időm, hogy legalább egy pályázatot írjak valahová.
Most már két-három hónapja nem tudtam frissíteni a lapot. Az irodát fel kellett számolnom, az eddigi két használt számítógép helyett egy, a sajátom maradt, internethozzáférésre nincs pénzem. De közben keresem a megoldásokat. Az egyik változat az, hogy ismét vissza a hőskorszakhoz, és otthonról csinálni a lapot. A másik, amely jó irányba alakul, hogy bevonni egy kulturális intézményt a munkába. Az erdélyi kultúra digitalizálása olyan feladat lenne, amelyet részben megkezdett az ÉE, de amely intézményi keretek közt és pályázati lehetőségek megragadásával más méreteket öltene, és más minőségi eredményei lennének. Egy ilyen digitális, kulturális értékkataszter létrehozásáról folytatok tárgyalásokat a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatójával, Balog Lászlóval, és jó reménységgel beszélhetek ennek jövőjérol, hiszen az igazgató által nemrég elindított kultúramenedzselési szemléletváltás a digitális kultúrának is megfelelő teret kíván nyújtani.
Ebben a felállásban újra kell gondolni egy csomó mindent, ami az ÉE struktúráját illeti.
A gyökerünk egy könyves lap volt, s az első elképzelések is erősen a kultúrát járták körül. Később kezdtem nagyobb teret szentelni a napi híreknek, pályázatfigyelésnek, eseményfigyelésnek, és könnyen kitalálható, a látogatottság, illetve a látogatók naponta való visszacsalogatása volt ezzel a fő cél. Hogy mire lett volna ez jó? A reklámozók számára vonzóvá tenni a lapot. Most jó alkalom lesz visszatérni a gyökerekhez, és több figyelmet fordítani a kultúrára.
A kolozsvári Transindex megjelenését is figyelembe kell vennem. Többen kérdezték, konkurenciát jelent-e az új lap. Feleletem az volt és most is az, hogy nem. Megjelenésének első pillanatától tudtam, hogy nem, amikor magukat az első erdélyi internetes lapnak hirdették. Amikor láttam, hogy oldalukon az erdélyi lapok címlistájáról "véletlenül" lefelejtették az ÉE-t. Amikor láttam, hogy ugyanolyan rovatokat indítanak mint mi, vagy amikor úgy reklámozzák magukat, mint a leglátogatottabb erdélyi magyar internetes lap (ugye tudjuk, hogy még Magyarországon is komoly gondot jelent a látogatásszámlálás egységesítése és korrektsége). Szóval számomra nem jelent konkurenciát, de mindenképp figyelembe kell venni egy sor dolgot, amit a Transindex megjelenése hozott. Amíg egyedüli szereplő volt az ÉE, olyan feladatokat is fel kellett vállalnunk, amelyeket az olvasóért vállaltunk fel, de amelyek kissé eltérítettek az eredeti elképzeléstől. Most már nem olyan fontos dolog, hogy mindent megtaláljon az olvasó a lapon, mert ha mondjuk a Transindexen megtalálja azokat, és remélhetőleg a Transindex is folyamatos szakmai fejlődésnek néz elébe (amit a befektető Index törvényszerűen ki kell kényszerítsen), akkor nincs értelme párhuzamos dolgokra fecsérelnünk az energiánkat. Valószínűleg a jövő év elején és a jövő év folyamán más - első :) - erdélyi magyar, komolyabb internetes lapok is megjelennek, úgyhogy lehetőség lesz a szakosodásra és valamikor majd a versenygésre is.
Mi kell ahhoz, hogy megint működjék az internet-lap? Kitől lehetne várni a segítséget? Intézményektol? Az Internetcsinálók sorozatban Kormos László a Magyarok Világszövetségét nevezte meg mint olyan intézményt, amely a kisebbségben segíthetné az internetezést...
Ha az említett kulturális központ felvállalja az ügy támogatását, természetesen számba veszünk minden olyan lehetőséget, amelyen keresztül politikai zöngések nélküli támogatásra lelhetünk. Eddig nem verték le egymást az ilyen támogatók.
Magánszemélyek segíthetnének? Megszámoltam: kilencvenhatan dicsérték munkátokat a vendégkönyvetekben. Ha mindenik tíz dollárral járulna hozzá - a legtöbben külföldiek, közöttük is rengeteg a nyugati - az évi költségvetéshez, kijönne az alig több, mint ezer dollár. Cserben hagytak benneteket?
Nem hagytak cserben az olvasók, sőt! Amikor nagy bajban voltunk, mellénk álltak, így az 1000 körülibol már csak 200 dolláros adósságom van az internetszolgáltató felé. De nem kell arra gondolni, hogy özönlöttek a személyes anyagi támogatók: a támogatásokat a törzsolvasók egy nagylelkű, de kicsiny csapata adta, olyanok, akik tenni akartak valamit a lapért, és biztak bennünk. Sajnos most az a helyzet állt elő, hogy épp a perselyezés után nem frissül a lap, de ezúton is üzenem nekik, ne veszítsék el a lapba - vagy belém - vetett bizalmukat! Az Élő Erdély újra élni fog! És bárminemű támogatást továbbra is szívesen veszünk, jó helyre megy.
Nincs szükség Erdélyben még az Internetre, nem is igazi Internetköztársaság a web-Erdély, ahogy moderátorotok meghatározta?
Nos gondolom, azért fogalmaztad így a kérdést, mert egy haldoklónak látszó lapról beszélgetünk, és nagyrészt múlt időben is szóltam az ÉE-ről. Azért beszélhettünk róla múlt időben, mert ha nem túl jelentős is, de mégiscsak az erdélyi internetes tartalomszolgáltatás egy kis történelmi korszaka volt az ÉE több mint két éve. Ez a korszak most lezárulni látszik, valami újnak kell jönnie helyében. A múltról beszélgettünk, de csak azért, hogy tiszteljük a múltat, ismerjük fel a hibáit és eredményeit, hogy tiszta képpel indulhassunk a jövőnek.
Nem gondolom azt, hogy az erdélyi, a romániai internetezésnek nincs jövője. Sőt. Csak amikor a jövőjérol beszélgetünk, nem csak az interentes tartalomszolgáltatásra, a netújságokra kell gondolnunk, hanem minden egyébre, ami az interent megjelenésével és egyre rohamosabb terjedésével együttjár. Arra, hogy egyre több kisebb vagy nagyobb vállalkozás jelenik meg az interneten is, kizárólag dotcom vállalkozások is megjelennek és sikeresen működnek, ami azt jelenti, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az interentnek mint kommunikációs közegnek a szerepét. A hagyományos újságok például szembe kell nézzenek azzal, hogy a vállalkozások behatárolt reklámkereteiből egy szeletet elveszítenek, ha nem lépnek az internet irányába. Az olvasó pedig egyre több információhoz jut hozzá egyre gyorsabban, aminek érdekében képes anyagi áldozatot hozni vagy reklámcsíkokat elviselni. Az pedig, hogy mire jó az egyre több és egyre gyorsabban elért információ az egyénnek - ismétcsak olyan kérdés, amelynek megválaszolásával (web)oldalakat lehet megtölteni.
Gergely Tamás
email címe: gergely90@hotmail.com
___________
Életrajza »
Copyright 2001, TransyCan | Design:©Moshu