Vegyes —
Vigyázat! Megint nosztalgiázás következik… rossz nyelvek szerint ez a korral jár.
A mindenki számára érthető cím az lehetne, hogy 40 éves érettségi találkozó idén. De, mint annyi mindennel, ami velem kapcsolatos, ennek is története van, hogy miért „SZEHO”.
A hatvanas években, amikor középiskolába jártunk, tizedik osztálytól (más helyeken azt gimnáziumi másodiknak hívták) lehetett választani, hogy klasszikus gimnáziumi […]
Nabokov 1990
Amikor 1989-ben az Európa Kiadónál a végső simításokat végeztük a Nabokov-fordításom szövegén, megkérdeztem a sakkban is járatos kontroll-szerkesztőt (Vargyas Zoltánt), hogy vajon a Luzsin-védelem vagy a Luzsin-féle védelem lenne-é a szakmailag helyes cím. Hát… — jött a habozó válasz, vélhetően egyik sem lesz, mivel mostanság nem igazán menő egy orosz név a címben. A […]
Nem akartam én tovább ragozni az előző bejegyzésben taglalt „hazaszavazás” ügyet. Megírtam róla a véleményem, sosztán annyi. Valójában nem is azt akarom folytatni, de valahogy odakapcsolódik. Neveztek engem már sok mindennek, és tételeztek fel rólam mindenféle baromságot, ám most történt első ízben, hogy valaki ezt írta vissza egy „tényfeltáró” emilemre:
Persze, ha Ön egy román nacionalista […]
Gyöngyvirág termése - Én soha nem tudtam, hogy a gyöngyvirág „terem”… - (photo ©Moshu)
Napokig azon töprengtem, mi is ez a piros bigyó (bogyó) a gyöngyvirág elsárgult szárán — lásd a képen –, merthogy én már szedtem gyöngyvirágot, szagoltam gyöngyvirágot, ajándékoztam gyöngyvirágot… de soha nem gondoltam volna, hogy valamiféle „termése” is van, méghozzá igen […]
Október 23-tól november 7-ig (így szépen, a két „ünnep” között) otthon voltam Kolozsváron. De egészen mást ünnepeltünk: anyám 80-ik születésnapját. Erről nem sok publikus mondanivalóm van, azon túl, hogy szépen összegyűltünk: mindkét gyermek Kanadából, még élő testvérei, sógora, sógornője és néhány régi-régi barátné… Kedves kis ünnepi ebéd volt az Agapé nevű vendéglátóipari komplexum Torockói szalonjában.
Találkoztam […]
Nem is kellene megemlíteni, olyan idétlen. Mert ötven — az, ugye, lehet fél évszázad, és akkor olyan tekintélykeltő vagymi. Ötvenöt — az az ismétlődő, azonos számjegyek okán valamiért értelmesnek látszik. Hatvan is jó (lesz), mert olyankor már lehet nyugdíjba menni. Na de 57? Mi ez? Mégcsak nem is törzsszám, mert 3-mal és 19-cel is osztható.
Ezért […]
Az előző bejegyzésem alatt ketten is rámszóltak, hogy most aztán be kell szállni a mém-játékba. Olvass Wikipédiát, ha tudományoskodást akarsz a mémekről… itt, a blogoszférában egyszerűen azt jelenti, hogy írok valamiről (pl. egy listát) és aztán felkérek még néhány blogger-társat, hogy ők is tegyék ugyanezt. Smindígy. Repül a nehéz mém, ki tudja, hol áll meg.
Ez […]
… ha nem írnám meg ezt a cikkentyűt.
Szóval, tegnap, szeptember 15-én (ez volt gyerekkoromban az iskolakezdés napja!) arra ébredtem, hogy J. Tibor barátomtól emil várt a ládában: kellene neki Kányádi Sándor Távirat c. versének az angol fordítása, tudnék-e segíteni — „Egy grafikámba szeretném belekomponálni, nem tudnál kisegíteni?”
Bevallom, semmit nem tudtam erről a versről, úgyhogy elébb […]