|
|
|
BÁN IMRE VAGY KERTÉSZ PÁL?
2002. december 8. svéd idő szerint 12 óra
Címzettek:
Debreczeni Éva
Tomkiss Tamás
Bakter Bálint
Sall László
Kinde Annamária
Periszkóp Pál
Fülöp László
Ágoston Hugó
Gergely Edit
|
"Nobel-idők" járnak. Levelek terjednek például, melyek lopásról,
csalásról, szószegésről valamint az ezeket megengedő sőt gerjesztő
társadalmi rendről szólnak. Vádolnak és/vagy felmentenek. Nem lehet tudni,
mi az igazság, még azt sem, mi történt valójában.
Én például azt hallottam, hogy Bán Pál megkapta a Kertész-díjat, bár Alfred
Nobelnek is fájt rá a foga. Igaz ez? Mi erről a te tudomásod és
véleményed/az ön iformációja valamint véleménye? Tömör kérdésbe foglalva
nagy bizonytalanságunk:
BÁN IMRE VAGY...KERTÉSZ PÁL?
|
A válaszok - beérkezési sorrendben:
Debreczeni Éva
Újságíró, Szatmári Hírlap
Nekem is megütötte a fülem - jobban mondva a szemem - egy tévériport, amiben említett kérdésről volt szó. Előzőleg már megvolt a huhogás, hogy nite, nem is magyar, "csak" egy zsidó kapta a magyar irodalom Nobel-díját............ már ettől kiakadtam, mert azért ez is elég undok dolog. Mert ha történetesen Karinthy kapta volna vagy Örkény......... akkor is baj lenne, nem?????? A "lopott darabról" annyit tudok, hogy egy régebben elég jónevű színésznő nyilatkozott, valamint bemutattak egy
levelet, melyet a párizsban lakó "sértett" írt, akinek egyik
színdarabjához barátja K. I. a saját nevét "kölcsönözte"
úgymond, mivel az emigráns író neve alatt nem lehetett volna bemutatni, lett
légyen ez valamikor az ötvenes-hatvanas (?) években......... Aztán később
(1989 után??????) meg "elfelejtette" visszaadni neki a saját
darabját, azaz szerzőiségét....... Hát ebben a legtöbb, ami biztos, az a sok
idézőjel. A dolog majdnem olyan, mint Pokrivcsák Mónika műsora: Meri vagy
nem meri? (Ez egy betelefonáló hülye tévéműsor volt, egy lehetetlen nevű
műsorvezetővel az egyik magyar kereskedelmi csatornán, aki nem tudná). Csak
itt a kérdés: Hiszi vagy nem hiszi? Mármost ha nem hiszi, akkor világos:
előkaptak még valamit, hogy befeketítsék szegény nobeldíjast, mert az már
nem elég nagy szégyen, hogy zsidó. Ha meg elhiszi, attól ugyan még megmarad
neki a díja és exkuzálhatja is magát, mivel furcsa, hogy ennek a volt
„barátnak” eddig - idestova 40 év alatt - nem jutott eszébe,
hogy tán az ő színdarabját Magyarországon még mindig Kertész Imre neve alatt
játszodják!!!!!!!
Engem mostanság a Nobel-díjon kívül inkább az izgat, hogy Medgyessy jól
tette-e vagy nem, hogy elment bulizni a románokkal december elsején.........
Furcsa, hogy amikor azt mondtam, igenis, szerintem jól tette (az más kérdés,
hogy én nem mentem volna, de nem engem hívtak meg........), mert az ő
pozíciójában sok szart meg kell enni, mert azért fizetik, nemdebár, akkor
bizony hülyének néztek, mint ahányszor a magyarigazolvány feletti
ujjonganinemtudásomat nyilvánítottam.
A minap meg - azt hittem, ott üt meg a laposguta a tévé előtt! - aszongyák
Fideszesék, hogy mert most éppen kongresszusuk van, hogyaszongya hadd
legyenek az összes NYUGATI magyarok is magyar állampolgárok, akik nem is
laknak Magyarországon (ezt fogják javasolni!), hadd szavazzanak ők is és
egyáltalán........... Na, ekkor állt fel az összes szőr a hátamon. Mi meg,
szegény KELETI magyarok, a magyarigazolványunkkal,
ugyebár ...........!!!!!!!! Ehhez képest a Nobel-dili csak vihar a
biliben......... De ha már van Kertész-díj, legyen egy BÁN-díj is, vagy egy
SZÁN-BÁN díj............ téli alkalmakra, amikor lehull a nagy hó.........

Tomkiss Tamás
Az Irodalom Visszavág főszerkesztője
Szerény v. sz., Kertész Imre kapta a Nobel-díjat, és ez annyit jelent, hogy
hosszú évek óta először került jó helyre ez az elismerés. Ki az a Bán Pál?
Bakter Bálint
műkedvelő éjjeliőr és hivatásos olvasó
Annyit kertészkedtem az utóbbi időben, hogy nekem ez a kérdés kissé okafogyottnak tűnik. Túl jónak találom a Nobel-díjasunk munkáit ahhoz, hogy csacsifogatokkal párosítsam, hírbe hozzam, hírbe vigyem. Hogy ki az a Bán Pál, nem tudom, de azt hiszem, nem is érdekel. Majd, amikor a Csacsifogatra is adnak egy Nobelt, akkor elkezdek érdeklődni a szerző iránt.
No, most már hogy lesz-e Kertész-díj, ez csak Kertészen múlik. Lehetne Bán
díj is. Minden az alapító szándékán és politikai (pardon, pénzügyi) akaratán
múlik.
Bakter-díj nem lesz, ezt már most megsúgom. Nem az akarat miatt: pénz nincs
rá.
Sall László
Költő, a Két évszak szerkesztője
BÁN IMRE VAGY...KERTÉSZ PÁL? Ha csak ilyen egyszerű lenne a dolog ! Ha csak ilyen egyszerű lenne a dolog, hogy egy viccel, egy humoros megjegyzéssel el lehetne intézni ! BÁN IMRE VAGY...KERTÉSZ PÁL? Értem én ! Hogy összemossuk a vant a ninccsel. Hogy kitalálunk dolgokat, hogy fontosak legyünk, hogy feltehessük a kérdést, hogy például BÁN IMRE VAGY...KERTÉSZ PÁL?
Újságíróskodunk, leleplezünk ?! (...) Ha ilyen egyszerű lenne ! Ha Kertész
Imre egytáltalán lenne ! Ha Kertész Imre egytáltalán életben lenne ! A
Buchenwald-i Múzeumban ôrzött autentikus jelentés szerint ugyanis: Kertész
Imre szül.1927-ben, gyári munkás 1945 február 18-án elhunyt ! Ennek kellene
utánanézni ! Ki veszi át Kertész Imre nevében XVI. Károly Gusztáv kezébôl,
magát Kertész Imrének kiadva, a Nobel-díjat ?!
Kinde Annamária
Költő, a Nyugati Jelen főszerkesztője
Mivel német ügynökségem éppen mással foglalatoskodik, állampolgárként és kultúremberként azt kell mondanom, hogy életművem és hihetetlen elismertségem fényévekre van az ilyen durva gyalupadon készült, olcsó és rossz kisipari termékektől, melyeknek semmi közük az én kreatív világomhoz. Én magam sohasem írtam buta, zenés vígjátékokat szívbéli barátságról, vagy erkölcsről. Cselekményre egyébként sincsen szükség. Írásból tisztességesen megélni - összeférhetetlen fogalmak.
Felolvastam már színházteremben, könyvtárban, könyvkereskedésben, de
Erdélyen kívül még nem, palotácskában sem, és a közönséget sem sikerült
eddig megráznom. Öngyűlöletem nem irányul kifelé, nem akarom traumatizálni
az olvasót, továbbá én magam sem vagyok már ugyanaz.
Periszkóp Pál
Tűnődő természet
Nem látom a képet. Egy picit sorstalan,
vagyis talán, hogy spéci magyar sorsa van.
Olvasó néz, fülel s mitől visszaretten:
nincsen humor minden mai operettben.
Ám BÁNni nem szeretné, hogy KERTÉSZkedett,
besöpri díját az alfredi ész-lelet:
ártatlan közönség, prózaírók s költők,
ki légyen a róka? Mert, ugye, a szőlő...
Fülöp László
Műfordító
Köszönöm a csavaros kérdést! Cserében felejánlom Sztálin meg Churchill egyesített mosolyát a Nagy Keleteurópai Szemét Prize jövő évi díjazottjának!
Ágoston Hugó
A kolozsvári Krónika főmunkatársa
Ha már "úgyis Kelet-Európáról van szó", akkor beszéljünk arról, hogy mi
kell. Természetesen az kell, hogy: "is". Bán Imre is, Kertész Pál is. Sőt -
gondoljunk arra, hogy édes Árdéjünknek még nincs Nobelese - kapja meg
Gergely Sz. István is, és Horváth Tamás is. Ha már Ady nem kapta meg.
Gergely Edit
A Café munkatársa
Nobel-idők ódiuma*
"Nobel-idők" járnak. Levelek terjednek például, melyek lopásról, csalásról, szószegésről valamint az ezeket megengedő sőt gerjesztő társadalmi rendről szólnak. Vádolnak és/vagy felmentenek. Nem lehet tudni, mi az igazság, még azt sem, mi történt valójában.
Én például azt hallottam, hogy Bán Pál megkapta a Kertész-díjat, bár Alfred
Nobelnek is fájt rá a foga. Igaz ez? Mi erről a te tudomásod és
véleményed/az ön információja valamint véleménye? - veti ki (világ)hálóját a Café Stockholm virtuálé (http://cafe.transycan.net) és rövid, frappáns válaszokat vár.
Én terjesztő vagyok - de pár hete tartó válaszvárásban. Németországba emigrált erdélyi írótól e-postán érkezett hozzám Csacsifogat címmel a web-cikk (klikk?), ama bizonyos terjedpéldául-levél. Szenkovits Péter riportja, Soproni Ász - Gondola. A terjedelmes riport Kertész Imrére nézve dehonesztálón/lejáratón göngyölíti fel egy kvázi-plágium történetét. Felvonul benne "a szerző", Bán Pál mellett a Csacsifogat darab rendezőjétől a főszervezőig mindenki, sőt, még a Kertész Imre neve alatt bemutatott színdarabban játszó Gobbi Hilda reakcióját is beollózza az egyik emlékező. A történetnek mindössze egyetlen fájdalmas szépséghibája van: maga Kertész Imre NEM szólal meg benne. Ez önmagában csak amatőr, vagy legfeljebb olcsó bulvár fogás lenne, ám a fájdalmas az, hogy a cikk zárópasszusa az első magyar Nobel-díjas író meghiúsult megszólaltatásának tényével, illetve másodkézből átvett körülményeivel manipulál. Az olvasó meg ott áll, olvasottan, és feldúltan - legszívesebben nyomban feltárcsázná a cikkben oly viszontagságosan megszerzett berlini mobilt, s maga szólaltathatná meg a főszereplőt, hogy aztán egy kattintó csuklómozdulattal menten kitörülhesse a levelet: kacsa. De mivel nem teheti, így beáll - no comment - terjesztőnek.
Önmagamnak megcímezve még aznap éjjel két tucatnyi magyar írónak - kizárólag(!) személyes ismerősöknek - küldtem szét rejtett másolatot. Közöttük Korunk-szerkesztő, Kárpát-medencei web(b)irodalmár, Magyar Műhely alapító, kanadai szabadkőműves, Café Stockholm-Torontó szerkesztő...
Egymondatos visszajelzés Kárpátaljáról érkezett legelébb: "egy biztos: én nem terjeszteném". (Aztán mikor másnap az ú.n. határon túli magyar irodalom "olvasatáról" cikkezvén az erre is kiható magyar irodalmi Nobel új időszámítására kérdeztem rá őnála, egymondatos maradt a válasz: "Kertészt tényleg ne hozzuk bele, jóóó?"...)
Aztán még két újabb visszaszólás. Magyarországon író-vállalkozó (de főleg: gondolkodó?) címzettem: "Köszönöm az írást, nagyon érdekes és tanulságos. Így múlik el a világ dicsősége... kár érte?" Ausztriából pedig: "Kertész a nyáron a Die Zeit-ben írt egy fura cikket, attól egy kicsit köhögni kellett, gondoltam, elteszem, de aztán meg azt, ilyesmit gyűjteni minek, ezt az örök szemrehányósdi játékot, megnembocsájtósdit-fogcsikorgatósdit, ez már olyan naftalinos lassan, meg aztán az is igaz, ha az embert félig kiírtják, akkor utána másként bámul."
Két tucatnyiból összvissz ennyi összmagyar írói reakció. (Kertész Imréig tehát még nem gyűrűzött el...) Na és igen, most meg itt a Café Stockholm.
Elsőre megriadtam (szent ég, megint mit kavartam!?) - hisz míg az általam terjesztett "fertőzés" diszkréciót kívánó magánvállal(koz)ás, ez már közporondra bedobott kesztyű. De az is meglehet, tűnődök most, hogy bizonyos nagyságrendeken túl - és itt nem a sajtóorgánum nívóját értem - a diszkréció csak bennfenteskedő susmus, s jobb nyíltan beszélni is a pletykákról, mintsem csak megválaszolatlanul hagyottan "tudni" róla. Hiszen a vírusos levelek tartalma információnak információ, akkor is ha csak fél(ig), akkor is ha csak félre. A válaszra hívó nyílt terjesztés viszont még (túlzott) elharapódzása előtt szembekacaghatja a Nobel-idők ódiuma néven, díjazott magyar betű révén terjedő tömegjárványt.
*megjelent a Krónika erdélyi magyar közéleti napilap dec. 14-i számának Szempont mellékletében
|
 |