A skizofrén erdélyi emigráns esete a világhálóval

Mindig mondom, hogy az abszurdot éljük, és nem irodalmi alkotásokból tanuljuk, miként a Nyugat.

1. Emigráns története

Tizenvalahány éve az akkor még nem skizofrén erdélyi magyar emigráns "elmenekült" Erdélyből. Magyarországra. Na jó, ne dramatizáljunk: sima névházasság volt, a bosszantó csak az, hogy a "nej" anyagilag rendesen átverte, pedig mindig okosabbnak képzeljük magunkat a csonkáknál! Valószínű akkor még haloványan pislákolt benne a hazaérkezés hamis illúziója, ezért lankadt a szokásos óvatosság. No, meg félt is hangosan tiltakozni, mert hátha a (kommunista) hatóságok haza zavarják... Elkönyvelte a veszteségek tanulópénz kategóriájába

Telt-múlt az idő, aztán ott se érezte magát otthon. Többnyire más erdélyiek sem, de ritkán mondták. Bár mostanában mintha egyre gyakrabban. Közben, persze, volt alkalma megfordulni majdnem minden Erdéllyel foglalkozó vagy azt "zászlóra tűző" szervezet, mozgalom háza táján, ám többnyire arra a következtetésre jutott az emigráns, hogy nem tud azonosulni a jelszavakkal és/vagy mentalitással. Ami természetesen nem feltétlenül az ő hibájuk. Kóvályogott, mint gólyaszar a levegőben.

És mivel úgy vélte, visszaút nincs, kitalálta, hogy el kell menni dolgozni külföldre... Az afféle bent is vagyok, kint is vagyok állapot. Épp a magafajtának való. No, lett is belőle szeretetszolga Boszniában, meg Csecsenföldön - mégiscsak jó volt látni, hogy van, aki nálunk is nyomorultabb: ehhez képest mégiscsak milyen jól megvagyok/megvagyunk. És látta élőben - nem tévéből - mit is jelent a törzsi háború, a lakosságcsere, a tiszta nemzetállam és hasonló kedvenc KKE-szlogenek.

Főleg a fenti tapasztalatok fényében egy szép nap aztán rájött, hogy errefelé, ill. arrafelé sok a határ, sok a nyelv, sok a kerítés (ez utóbbi igen fontos tájföldrajzi-kultúrantropológiai-mentalitás illusztráló elem!) és átvágott az Óceánon. Fia, aki nagyrészt végigkísérte ezen állomásokon (ha nem is mindig fizikailag, de legalább lelkiekben, és világlátását meghatározandóan), azt mondta: itt már semmi emigrációs stressz, olyan mintha egyik nagyvárosból a másikba költöznénk: egy évig érvényes Budapest-Toronto repülőjegyük volt.

És lőn Kanada, a multikulturalizmus éltanulója. Plusz a liberális kapitalizmus Amerikától másolt "korlátlan lehetőségeivel" - ámbátor ez utóbbi látszatot rövidesen megszüntette annak felismerése, hogy itten nagyon szocialista-ízű, jellegű állami beavatkozások és monopóliumok rendszere dívik. Sőt: kommunista szlogeneket szajkozó szakszervezetek (sok megvásárolható szavazat bármely pártnak, de főleg a rózsaszínű "újdemokratáknak".) Kanadai élményeit az immár kétszeres (visszaeső?) emigráns az 'Invisible Minority' címszó alatt gyűjtögeti - igen-igen: nyilvánvaló replika a fetisizált "visible minority" túlkapásaira meg egyéb multikulturális agybajokra.

De közben - mert a 90-es évek második felében vagyunk - elharapódzik világszerte az új kommunikációs technológia, és a fizikai nyilvánosságtól ösztönösen irtózó "landed immigrant", afféle újfajta mizantrópként az internetes kultúra rabjává válik (addict - mondanák errefelé tömör egyszerűséggel, és mint mindenre, erre is van már szakosodott lélekbúvár, aki segítene leszokni. De nem akar, miként a dohányzásról és a szalonnáról sem!)

2. Emigráns lelkivilága

Emigránsnak nincs semmi honvágya, mert például a sáros utcát a tiszta aszfalt után nehezen szokná meg újra (honvágy - home sick - tüneteket megelőzendő rendszeresen hazalátogat, nehogy a megszépítő messzeség...). Saját személyes múltját - és annak bagázsát - emigráns általában laza mozdulattal hagyja hátra, nem szívesen rágódik elmúlt dolgokon. Azzal vigasztalja magát, hogy ő előre tekint, és most már tudja, hogy valószínűleg örök helykereső lesz a Nagyvilágban [nincs számodra hely?]. És az internet révén elkezdődik a tudathasadásos állapot.

Visszamenni nem kíván, de minden érdekli, ami ott történik. Semmiféle szervezkedésben nem óhajt részt venni, de idegesíti a nyilvánvaló impotencia (inkompetencia?), amit emigrációs körökben lát. Erdélyről neki az egész jut eszébe, nem a román és/vagy magyar Erdély, ennélfogva magyarok is, románok is bizalmatlanul kezelik. A magyarok nem szeretik, ha arra emlékezteti őket: románok is vannak Erdélyben. A románok nem szeretik, ha arra emlékezteti őket: magyarok is vannak Erdélyben, sőt jogokat követelnek. Mindkét oldalon nyelvészkedő bolondériájának tudják be, hogy csökönyösen hajtogatja: meg kell tanulni cigányul, de legalább is azzal illik tisztában lenni, hány 'roma' nyelvet beszél az erdélyi cigányság.

Emigráns a korábbi magyar emigráns köröket messze ívben elkerüli, de azért figyel! Mindenütt van haldokló magyar ház, haldokló magyar egyház, haldokló magyar közösség. Tudja, hogy nem fogja szeretni, de egyetlen alkalommal általában megnézi ezeket. Utána csak és kizárólag privát használatra írogat 'emileket' róla az Óvilágban maradt barátoknak, illetve néha a "magyar ügyekben" tanúsított méla undorát megkérdőjelező (és persze, mélységesen elítélő) emigránsoknak. Pedig valaha az óhazákban tollforgató volt, és valahányszor e tény kiderül, mindig be akarják vonni valami közösségi "akcióba". És vannak műsoros estek, és vannak ebédek (ez jó, mert nem kell otthon főzni!)... Ilyenkor van, természetesen, magyar himnusz - miért ne lenne, az Istenért? - elvégre magyarok, de csak betör a politically correct is, tehát akkor legyen székely himnusz is, tekintettel az erdélyiekre, és olyan jól lehet fújni! Csak a mezőségi emigráns toporog félszegen, hogy akkor most velem mi legyen, maximum a fiam "félig székely" és sok volt babám talán egészen az, de én azért mégse... Mindegy. Bár sokszor fennkölten Bartókkal meg némi hazafias versezetekkel kezdődik a buli, a vége örökké ugyanaz: dagadó nyaki tájéki erekkel bömbölik, hogy ne-hagy-del-veszni erdély-tistenünk... Amire aztán általában egyetlen lehetséges koccintás következhet: Vesszen Trianon, mindent vissza!

Hm. Emigráns itt elbizonytalankodik (értsd: a bulin is meg az utólagos értelmezés folyamatán is), mert tudja, hogy érzékeny, mondhatni robbanás-veszélyes területre tévedt. Tévelygett? Ugyan magában egyre inkább úgy véli, sőt, lassan már kőkemény meggyozodése, hogy efféle "identitásmegőrző ünnepi rendezvényekkel" az idegenbe szakadt hazánkfiúk és -lányok senkinek nem tesznek jót, önmaguknak a legkevésbé, de azért annyi esze van még az elkoccintott borok után is, hogy nem kockáztat egy nyilvános lincselést... Füstölög tehát magában, sőt, okos észérveket fogalmaz meg álláspontja védelmében, ezeket majd az autóban hazafelé vezetve el is mondogatja hangosan - magában, merthogy a skizofrén emigráns évek óta magányos. Párkapcsolatilag is. Visszaeső emigráns tehát megtapasztalja e nem-szeretem helyzeteket "kelettől-nyugatig", azaz a Toronto-Vancouver tengelyen, és úgy dönt, hogy távol tartja magát eme agybajoktól.

3. Intermezzo.

Miközben harmadik állampolgárságára vár (mert még mindig van neki román is, magyar is) a tudásszomj győz, és emigránsunk öreg fejjel beül diáknak egy errefelé divatos és elvárt Master programba. Hiába magyarázza, hogy az otthoni rendszerben az ő diplomájánál magasabb fokozat már a doktorátus lett volna, Very interesting mondják, és kisütik, hogy mivel ejsze soha nem járt észak-amerikai könyvtárban, akkor a gólyákkal együtt be kell iratkoznia egy "Eligazodás a könyvtárban" c. kötelező kurzusra. (N.B. A campuson az egyik kisebb intézet könyvtárában kb. annyi könyv van, mint amennyit a kelet-európai értelmiségi emigráns "otthon" tartott a lakásában.) No, jó, emigráns szorgalmas, tanulgatja a keresési technikákat. Kulcsszó, téma, osztályzási szempont: Kelet (Közép) Európa. Úgyis mindig ezt mondja, ha kérdik, honnan jött. Érdekes, mindig, mindenki máshol húzza meg a határokat! Skizofrén emigráns lassan rászolgál a címére, mert egyre nehezebben érti, hogy a Rajnától Türkmenisztánig terjedo területhez neki mi köze van. És pláné, hogyan magyarázza meg ezt az egészet a profnak, a többieknek? Hogy az egyik nem ugyanaz? Nem ezért, de a stúdiumokat is abbahagyja, és végleg felszámolja a társadalmi kapcsolatokat.

4. Internet

De még mindig ott van a már - emlékszünk! - mániává vált INTERNETEZÉS. Szörfölés a neten. És most már rögeszmésen próbál olyan (web)helyeket találni, ahol még lehetne szólni Erdélyrol anélkül, hogy két böfögés közben Trianont kellene átkozni. Még nem tudja, hogy a cyber-magányosság fagyos világa vár rá, mert a világban szétszórt magyarság internetes nyilvánossága nem sokban különbözik a disznótoros vacsora hangulatától. Emigráns lázasan kutat józanabb helyek után. Emigráns szereti a történelmet, sőt, valamennyire ismeri is, de azt egyre kétségbeesettebben tapasztalja, hogy minden beszély Erdéllyel kapcsolatban múltba tekint, múlt-orientált. Sehol semmi a jövőről. Nincs jövőkép, uraim, kiált fel bánatosan az alagsori számítógép mellett, de persze, senki nem válaszol...

Aztán eljön a nagy pillanat! 1999 őszén egy Budapesten élő ismeretlen erdélyi ember emilben megkeresi emigránst, hogy kellene csinálni egy Erdélyért lobbizó nemzetközi internetes levelezőlistát. Afféle félig-meddig nyilvános agyfacsarást. Mert azért nem annyira nyilvános, hanem zártkörű (értsd jóváhagyás, meghívás köll), de aki tag, az mind belebeszélhet. Emigráns végre reméli, hátha nincs egyedül ebben az agyondrótozott világban, és eszmetársakat vár a fejleményektől. De lássuk a tényeket.


A Lista.

Főszervező ember - nevezzük Moderátornak - valahogy összeszed néhány embert, emigráns javasol neki egy ingyenes levelező-szervert (mégiscsak van haszna a sok interneten töltött órának!), és elindul a dolog: 1999. november elején kb. 8 emberrel. Hónap végén talán húszan lehetnek, de ez idő alatt már 166 üzenetet váltanak. Jelen pillanatban* emigráns 65+1 függő, azaz jóváhagyásra váró tagot számolt meg, és összesen 1863 levelet.

(Üzenetek havi összesítése)
Jan Feb Mar Apr May Jun Jul Aug Sep Oct Nov Dec
2000 111 109 377 240 114 102 92 118 94 158 99 -
1999 3* - - - - - - - - - 166 80
* Nyilvánvalóan a Y2K zavar következménye: az írások 2000. januárjában születtek. Egyszerűen nem állt át a szerző vagy a szerver órája.

Készül rögtön az elején alapszabály, Erdélyről szóló ismertető, honlap - többnyire kizárólag a Moderátor egyszemélyes erőfeszítésének köszönhetően. A többnyelvű honlap fordításába néha besegítenek a tagok, de nem jellemző.

CÉLUNK: Munkálkodni az erdélyi magyarság érdekeiért Magyarországon, Romániában, Nyugat-Európában, Amerikában, az egész világon. Azt hiszem azt nem is kell mondanom, hogy: vallási, ideológiai, nemi, stb. különbségekre való tekintet nélkül.

Hm. És miről vitáznak emigráns és társai? Az első vita a névről szól: minek nevezzelek? Erdélyi magyar avagy csak erdélyi? A tagok látszólag könnyedén beleegyeznek a "csak" változatba, bár első pillanatban senki nem gondolja végig, ez mit is jelent. Most így utólag áttanulmányozva a szövegeket, emigráns ráébred, hogy az "erdélyi Magyar" ellen legelőször felszólaló dolgozó végül is soha nem lett tagja a Listának, csak a kezdeti korszak zavarodott technikai körülményei között okoskodott magánlevélben a Moderátornak. Első nekifutásra ilyen választ kapott:

Hogy miért Erdélyi MAGYAR Lobby? Kedves [...] te tudsz románul? Én elsősorban erdélyi magyar, vagy Erdély iránt érdeklődő hozzászólókra, partnerekre gondoltam, de természetesen bárkit szívesen látunk, mint ahogy én is írtam már az Amerikai Magyar Lobby vagy az Amerikai Román Lobby listájára is. Reméljük, hogy egyszer létrejön az Erdélyi Román Lobby és az Erdélyi Szász Lobby, stb. listája, és fogunk velük kommunikálni, akár egyesülni is.

Innen aztán hirtelen egy éles kanyart vesz a dolog, mert megesik a névváltoz(tat)ás. Ez még hihetetlen könnyedséggel következik be:

Szerintem lehet "Erdelyi Lobby", de azt kerem, maradjon magyarnyelvu. Majd ha tobbnyelvu lesz, akkor valamit kidolgozunk. Erre a velemenyre az onallo-autonom Erdelyi Fejedelemsegre gondolok, annak a szellemeben
Tamogatom a nevcsere javaslatot
Csatlakozom [...] volt politikai fogoly tarsam tamogatasahoz. Magyaros szeretettel
Szerintem, ennyi: "Erdely", elegseges. Azt, hogy magyar, kifejezi a szo. A "lobby", magyartalan
Emigráns is támogatja a névcserét, sőt azt is mondja, hogy ha nevet változtatunk, akkor vissza kell menni az eredeti felhívás Célunk c. részletéhez. Csak emlékeztetőül:

CÉLUNK: Munkálkodni az erdélyi magyarság érdekeiért...,

de senki nem érzékeli igazán a súlyát a javaslatnak, mert ezt kapja (cinkos) válaszul:
A cél marad, csak a név lenne jobban elfogadható "mások" számára is. De erről még beszéljünk, várjuk meg mások véleményét is...
Mások sokkal ártatlanabbul gondolkodnak -
Az Erdélyi Lobby szerintem is legyen magyar. Azonban ne zárjuk ki a magyarul kevésbé boldoguló tagokat sem. Éppen ezért javasolnám, hogy a más nyelvű leveleket, hozzászólásokat valaki fordítsa le magyarra is - ezzel önmagunkat is megbecsülnénk. Különben, hogy várhatjuk el másoktól, hogy a magyar nyelvet megbecsüljék, ha mi magunk sem tesszük. Erdélyben a kétnyelvű feliratokért is harcolni kell.
Jön erre faramuci válasz is, amibol emigráns rögtön tudja, hogy az 56-osok is megjelentek a listán (ami önmagában nem baj, de hozzák a csőlátásukat is):
Ez egy jo otlet. De ne forditsatok le ha valaki az erdelyi listara zavart keltes celbol a Magyarsag elleni ellenseges E-mailt kuld. Nem szemelyek ellenit ertettem, mert jo megtudni, hogy ott Erdelyben is ki volt besugo, parttitkar, a politikai rendorseg embere, politikai tiszt, vagy "a magyar pufajkasokkal" egyenlo fegyveres erok tagja.
Ekkor már emigráns érzi, hogy fogalomtisztázásra van szükség, és a lista 41. üzenetében ezt írja (rövidített szöveg):
Subject: Hangosan gondolkodom...
Kedves Lista!
Ha jól számolom, még egy hete sincs, hogy elindult a tapogatozó ismerkedés ezen a (lobby)listán. Egyelőre a legnagyobb eredménynek azt könyvelném el, hogy - sok más internetes vitafórummal ellentétben - itt rendkívül civilizáltan cserélődik az eszme... Nem akarom a Moderátor elől elenni a kenyeret, de néhány gondolatomat közreadnám, a stíluson túl is. [...]
1. Egy nyelv(észet)i kérdés. Lobby (netán lobbi) avagy sem? [...]
2. Egy ál-nyelvi kérdés. Még mindig a címnél - magyar vagy nem magyar... Itt sajnos több félreértés keletkezett már.
2.1. A Lista nyelve. Az én olvasatomban eddig fel sem merült az a kérdés, vajon milyen nyelven kommunikáljunk ezen a listán, de furamód válasz már adódott rá. Miszerint legyen magyar, ill. fordítsuk le a másnyelvű hozzászólást stb. Van nekem is válaszom erre a meg nem fogalmazott kérdésre, de majd később.
2.2. Név. Erdélyi Lobby avagy Erdélyi Magyar Lobby? Látszólag békésen megegyeztünk ebben a kérdésben is, pedig a dolog mélyebb elemzést is megérdemelt volna. Mivel feltételezésem szerint a Lobby és a Lista Erdély JÖVŐJÉVEL szeretne foglalkozni (szóljatok, ha nem így van!!!), a névválasztásban/névadásban kicsit - preferált - jövőképünk is benne van. Magyarán: több hozzászólás mintha arra utalt volna, hogy Erdély jövőjét NEM egy Nagy Magyar Álom részeként képzelik el. Ha pedig nem, akkor a jelenlegi helyzetből kivezető lehetséges kiutak (fokozatok): autonómia, föderalizálás, függetlenség. Számomra ezt jelentette a névmódosítás - és ezért értettem egyet.
2.3. Amennyiben a fenti tételezés igaz, akkor annak folyományai vannak!
2.3.1. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az említett fokozatok egyike sem valósítható meg az erdélyi románok nélkül. Nem Bukarest! az erdélyiek, mondom. Igen gyakran tapasztalom, hogy amikor magyarul beszélő emberek Erdély - teszem azt - függetlenségét szóba hozzák, tulajdonképpen egy "magyar" Erdélyre gondolnak, ahonnan valami csoda majd eltunteti a románokat...
2.3.2. Hetven éve próbálták/próbáltuk MAGYAR SÉRELMI POLITIKAKÉNT eladni, elfogadtatni, megolda(t)ni Erdély kérdését. Nem ment. (Ha ment volna, most nem lenne szükség erre a listára.) Mi lenne, ha ezúttal másképpen - regionális függetlenségi követelés [...] formájában állnánk a világ elé??? Annál is inkább, mert most már az erdélyi románság értelmesebbje is kezd erre gondolni [...]
2.3.3. Ehhez viszont teljesen újfajta stratégiára, másfajta dokumentációra, a sérelmi politikában nem használatos érvekre, és más partnerekre van szükség. Csak úgy mellékesen pl. a román-magyar-német nyelvű "keleti" Svájcot felejtsd el, hiszen német alig akad már, de ott lesz/van harmadik nyelvként a cigány!!!
2.3.4. Na, most akkor mit szóltok, hogyan kellene kinéznie annak a [...moderator] által elképzelt, megálmodott információs anyagnak? Mondjuk a fentiek fényében.
2.4. Itt és így kanyarodnék vissza a valódi nyelvi kérdéshez: ezek után megszabhatjuk-e, hogy milyen nyelv a kötelező? Persze tudom, szinte mindenki esetében a tényleges nyelvtudás (ill. hiánya) szab határt a "toleranciának", de... Óvatosan ezért úgy fogalmaznék: a lista jelenlegi munkanyelve a magyar, ám nem zárkózunk el más nyelvektől sem.
3. Gondolom egyértelmű ezek után, hogy elegendő nekünk "csak" az erdélyi kérdéssel foglalkozni. Nem elzárkózás ez, hanem a lényegre való koncentrálás. Lehet, hogy más területek számára is ez vagy hasonló a járható út, lehet hogy nem. Nem tudom - és ezért erdélyiként nem is akarok helyettük, nevükben szólni. Elég nekem a magam baja :)
4. Erdélyben született, magyarul beszélő, közép-európai mentalitású "wilagwandor"-nak tekintem magam... Lényegtelen, hogy most éppen hol. Mindenütt ugyanazt az álmot dédelgetem. ÉS TI???
Üdv mindenkinek, áldás, békesség!

Azóta emigráns a függetlenség helyett inkább autonómiát mondana, mert sokat olvassa a Provinciát, de ez mindegy, mert természetesen, jóformán semmi reagálás nem érkezik az eszmefutamra. Ám néhányan csökönyösen kitartanak "összmagyar" vesszőparipáik mellett.

Gondolkodtam a cimvaltozasokon (pl. a "lobby"-t kicserelni magyar szora. Problemam az, hogy a lista kizarolag erdelyi, vagy a tobbi elszakitott teruletek problemaival is foglalkozik, illetve lobbizik erdekukben? Amennyiben igen, lehetne "Karpatmedence" lobbira valtoztatni? Persze a logikus nev "anti-Trianon" lenne, de nyilvanvalo okokbol, ezt nem javasolnam.
En nem vagyok semmi jonak az elrontoja, de ha Erdelyrol akarunk Lobby-zni akkor logikusan nem lehet az egesz Karpatmedencerol beszelni. Ha pedig a Karpat medencerol akarunk Lobbyzni akkor azt ne hivjuk Erdelyi-nek. En szerintem jobb ha valaki a karpatmedencet szetvalasztva Erdely-i, Felvidek-i, Karpatalja-i es Delvidek-i Lobbit vezet, mert a sorskerdesek azokon a helyeken nem azonosak. Talan tevedek. Tobbseg dontson
En is fontosnak tartottam a karpatmedencet is belevenni, ha Ti is bele egyeztek. Azonban ha mi Karpat medencet irunk akkor geografiai pontossaggal a Delvidek es Burgenland nem esne bele. Ha pedig a Karpat - Duna -Dravanak hivnank akkor a azok a magyar szarmazasuak nem lenenek bele akik ezen teruleten kivul esnek, mint peldaul a Csango magyarok, vagy a Kazahasztan-i magyarok akikrol keveset lehet hallani. Fel kell kutatnunk a Sziberiaba elhurcolt magyarokat is es azok helyzeten is segiteni. Tehat ha mindenkit bele akarunk venni, meg az anya orszagot is akkor viszont talan jo lenne : OSSZMAGYARSAG LOBBYNAK NEVEZNI. Gondolkozzatok rajta. En ahogy mondtam semmihez nem ragaszkodom, csak javasolok.
Moderátor is észbekap egy idő után, és siet kijelenteni:
Kedves barátaim!
Elmúlasztottam megtenni az indító felhívásban, így most megteszem.
Mi is a lobbizás?
Szervezett munka elsősorban döntéshozók, de nem utolsósorban a közvélemény meggyőzésére, befolyásolására, azért, hogy egy bizonyos cél érdekében tegyenek vagy ne tegyenek valamit. Mi tehát főleg kérünk, és nem adunk. Azaz adunk is, közvetlenül, áttételesen, annak a közösségnek, amelyért tevékenykedünk.
Az Erdélyi Lobby jelenlegi célja Erdély közigazgatási, gazdasági autonómiájának kivívása a román állam alkotmányos keretein belül.
Ha ezt a célt elértük, akkor az autonóm Erdély érdekeiért fogunk tovább küzdeni.
Üdvözlettel:

De már szinte minden hiába. Emigráns még kap egyszer egy pozitiv visszajelzést hosszas dörgedelmére: Analizised es distinkcioid nagyon erdekesek. Ám ugyanannak az üzenetnek a folytatása már elkeserítő:

Ha igy nezzuk a dolgot, es reszletesen belemegyunk az Erdelyi problema megoldasaba, akkor valoban az Erdely cim alkalmas, De akkor javasolnam, hogy a masik teruletek is allitsanak fel egy listat. Viszont akkor kellene egy osszefogo lista azokkal a problemakkal foglalkozni, amelyek kozosek mindnegy terulet magyarsaganak. Vagy egy altalanos listan belul al-problemakorok? Mit szoltok hozza? Nem leven erdelyi (Dunantul szulottje vagyok) nekem egyforman kedves es fontos mind a negy terulet, sot, meg Burgenlandot is szeretnem bekapcsolni, ahol a magyarsag valoban kiveszoben van.

5. Utóélet

Emigráns magyarázkodása. Nem az az elkeserítő, hogy vannak magyarok a nagyvilágban, akik a Magyarország határain kívül élő - közhasznú szóval: határontúli - magyarok ügyeivel, jogsérelmeivel, problémáival akarnak foglalkozni. Emigráns attól lett szomorú és skizofrén, hogy mivel olyan weblap, lista, szervezet van ezernyi, azt hitte, ez MÁS lesz, ez az őáltala elképzelt közös Erdély ügyét fogja felvállalni, propagálni. Persze már korábban láthatta volna, hogy ez sem az igazi, de mivel reménykedni szeretett volna, inkább szemet húnyt. Nem is igazán így helyes, hiszen nem szándékos volt a "félretekintés", sokkal inkább az a jól ismert automatizmus működött, amikor nem veszünk tudomást arról, amit nem szeretünk, amit nem akarunk meglátni, meghallani stb. Merthogy emigráns is csak gyarló ember, akkor magáról ezt nem vette észre, de másoknál rögtön felfigyelt rá. Arra, hogy nem akarják meghallani kétségbeesett kiáltását Erdélyért. Mert a névváltozás semmi újat nem hozott, továbbra is mindenki vadászta a nemzetközi médiában, a román hírekben és egyebütt "véreink" szenvedéseit, gyorsan jótékonykodtak is egy cseppet (gyógyszer kellett egy vajdasági néninek...), szavaztak - 11-en - hogy ki is legyen az MVSZ új elnöke, és akartak számítógépes (magyar) nyelvet újítani. Ez utóbbin hetekig jól elcsámcsogtak, mert nem született egyezség arról, hogy mi a számológép meg a számítógép közti különbség, és már-már verekedéssé fajult a dolog. Aztán az is felvetődött, hogy legyen Erdélyben a hivatalos nyelv az angol, ezzel, ugye, jól megkerülhető lenne a román vagy a magyar szupremáciája hivatalokban, szóval jól elszórakoztak a tagok. Néha feledékeny öregurak privát jellegű üzeneteiket küldték fel - hiába na, sok gond van azzal a rengeteg gombbal ott a gépen meg a képernyőn... És így teltek a hónapok.

Még egyetlen egyszer lángol fel érdembeni vita: arról, hogy mi is az egésznek a célja. Úgy kezdődött, hogy valaki bedobta, hogy bezzeg a cigányok, mindenféle NGO-juk működik és panaszkodik az EU-nál, míg a töketlen magyarság erre is képtelen. Nem pont így, de így kellett érteni. Emigráns ekkor már rég letett arról, hogy erdélyi legyen a lista, gondolta, legalább ezt a jogvédő izét meg kellene csinálni - és jól. Megint beleszólt, kérdezvén, hogy Minek vagyunk?, amiből lett sértődés, morgás, harag. Sőt, van akinél örök harag.

Aztán már csak a csendes süllyedés. Be-bekukkantott egy-egy önmagát nyíltan revizionistának valló rasszista, s csodálkozott ha elkergették, (mert azért még ott nem tartunk!), jöttek csőstűl a méteres újságidézetek, hírek, hírek, hírek... (Select, Copy, Paste), végül már azt is megszavazta a társaság, hogy egy svédországi hírszolgálat (magyar) hírleveleit vegyük fel a tagok közé, így már szinte senkinek nem kellett írni, olvasni meg minek...
Jöttek nagyvilági, tán királyi arisztokraták (pedigréjüket nem firtattuk...) és leereszkedő manifesztumokat eresztettek meg naponta a misera plebs contribuens-nek.
Jöttek hallgatag jelentkezők, akik - okosak lévén - 3 nap után tovább álltak.
Jöttek nótorius keresztbe közlők (cross posting), akik egy - távoli - lista érdektelen üzenetére szánt válaszukat minden elérhető címre elküldték. Ekképpen gyanútlan dolgozók százai kaptak érthetetlen e-maileket, amire felháborodásukban megnyomják a Reply All c. gombot, és visszaírnak ugyanannak a sok száz embernek, hogy hagyjanak engem békén... Olyan, mint a lavina.
És fogyott a lista. Aki maradt - hallgatott.
Végjáték gyanánt Emigráns ki lett nevezve, fel lett kérve (társ)Moderátornak. Ha már annyit pofázik, csináljon is valamit.

6.Végjáték

Legutóbbi értelmes hír az volt a listán, hogy Sabin Ghermanék ProTransylvania alapítványát törvénytelennek nyilvánították Romániában.
Emigráns ezt elküldte, szakszóval forwardolta - magánlevélként - huszonvalahány ismerősnek. Egyikük, egy elbelgásult szatmári román nő, nemcsak visszaírt a rég elveszettnek hitt emigránsnak, de a továbbított levél alján található webcímet is meg akarta nézni. Nehezen jött be, gyorsan írt egy levelet az "owner"-nek, amiből, persze, emigráns is kapott egy példányt, mint ko-moderátor. Vigyorogva jelzett vissza, mire sűrű levélváltás következett, kiderült az erdélyi konszociatív demokrácia hívei lennének, bár ezt a szót soha nem használták, és a hölgy már-már késznek mutatkozott a moderátori jóváhagyást kérni a feliratkozáshoz (o sa am pile?).
Emigráns ekkor hirtelen belegondolt az elmúlt hetek, hónapok közleményeibe, a hangnembe, mindenbe, és töredelmesen bevallotta, hogy nem ajánlja a feliratkozást. Sőt, úgy döntött magában, hogy soha nem hagyná azt jóvá, mert szégyellné a listát a lelkes román nő előtt.
Szégyellné magát akkor is, ha egy nyíltan "Vesszen Trianon"-típusú lista moderátora orvul feliratkozna a mi listánkra, onnan lelopná az email-címeket (sajnos a technika olyan, hogy megteheti, és már tették is meg), és mindenkinek küldené az efféle agyrémeit:

Erdelyi Magyar Nemzettarsak!
Tehat a BRUTALIS roman gyarmati elnyomas amely alatt szenvedtek az ENSZ hatarozataiba utkozik! Nektek jogotok van MAGYARORSZAGHOZ csatlakozni bekesen!
A ROMAN ELNYOMOKNAK NINCS JOGUK BENNETEKET ELNYOMAS ALATT TARTANI!
Trianon erre nem jogositotta fel oket. Trianon nem is ervenyes mert megszegtek igereteiket szazszor es ezerszer! Fel a bekes egyesites harcara! Vesszen Trianon! Vesszen a roman elnyomas! Bihar, Szatmar, Szilagy, Kolozs, Maros, Hargita, es Kovaszna megyek Magyarorszaghoz tartoznak!
ENSZ Nepszavazast!

Mindezt valahonnan Amerikából, és meg van győzőve, hogy nemesen jó ügyet szolgál.
Ez volt az a pillanat, amikor emigráns elkezdte megfogalmazni lemondó levelét ko-Moderátorként, tagként és egyszerű, mezei erdélyi magyarként. Az első kettő egyszerű volt. És kitartóan pályáz újabb szeretetszolga-állásokat, remélve, hogy olyan helyre küldik, ahol nincs internet. A fogalmazással elbíbelődött még annyi ideig, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a fentebbi idézeteket kimásolja... Befejezésnek is talált egy igen derék mondatot valahonnan a lista elejéről:

Lobbizni azt jelenti, hogy valakinek vagy valaminek az erdekeben eljarunk hivatalos szerveknel. Ha ezt az olvaso tagok nem teszik meg, akkor legyen a nevunk: "Erdely egy kancso sor mellett."


*Kanada, 2000. november.


« Café

© HSzI, 2001 Webdesign:©Moshu